Az indítóokok, melyek bennünket arra bírnak, hogy szeretetteljes királynénkat, Máriát szeressük, oly nagyok és oly sokfélék, hogy ha az egész világban dicsérnék is Máriát, ha minden szentbeszédben kizárólag Máriáról beszélnének, ha minden ember életét adná is Máriáért: mindezzel Mária iránt való tartozásunknak csak csekély részét rónók le; mindezzel csak csekély mértékben viszonoznánk ama gyengéd szeretetét, mellyel minden ember, sőt a legnyomorultabb bűnös iránt is viseltetik, ki szívében csak egy cseppnyi áhítatot őrzött meg irányában. Boldog Jordán Raimund, ki magát alázatból a tudatlannak nevezte, azt állítja, hogy Mária képtelen nem szeretni azt, aki őt szereti; sőt mi több, szolgál is azoknak, kik őt szolgálják, mert ha az illetők bűnösök, minden telhető befolyását arra fordítja, hogy számunkra isteni Fiánál bocsánatot eszközöljön ki. (Idiota Praef. in Cant.) Részvéte és irgalmassága oly nagy – így folytatja – hogy még a leggyámoltalanabb is bátran és félelem nélkül kereshet lábainál segítséget, mivel senkit se tud magától elszakítani, ki oltalmáért esedezik. Mária, ami jóságos szeretetű szószólónk, maga viszi szolgáinak imádságát az Úr trónja elé, és pedig mindenekelőtt azokat a könyörgéseket, melyeket egyenesen hozzá intéznek. Miként a Fiú közbenjár értünk a mennyei Atyánál, hasonlóképpen jár közben Mária mi érettünk Fiánál; igen, állandóan az Atyánál és a Fiúnál van elfoglalva, hogy üdvünket szorgalmazza s a szükséges kegyelmeket kikönyörögje. Ezért nevezi boldog karthauzi Dénes Máriát az elveszni indulók különös menedékhelyének, a nyomorultak reménységének és a hozzá menekülő bűnösök szószólójának.
Ha pedig volna egy bűnös, ki ugyan nem kételkednék a szent Szűz hatalmában, szelídsége iránt azonban bizalmatlansággal viseltetnék és attól félne, hogy vétkeinek nagysága miatt nem akar majd rajta segíteni: szóljanak az ilyennek Szent Bonaventura következő bátorító szavai: „Nagy előjogot nyert a boldogságos Szűz Istentől, ti. imádsága által mindent kieszközölhet Fiánál, amit csak óhajt.” (Spec. lect. 6. 7.) De – folytatja Szent Bonaventura – mit használna nekünk ez az ő nagy hatalma, ha neki magának nem volna szándékában érettünk közbenjárni? Mégis, nem, nem, ne kételkedjünk e tekintetben, nyugodjunk meg ez iránt, s adjunk hálát Üdvözítőnknek és szent Anyjának; mert ő tényleg nemcsak a leghatalmasabb Istennél valamennyi szentek közt, hanem egyúttal a mi jóságos szeretetű szószólónk is, ki tőle telhetően gondoskodik üdvösségünkről.” Ezért kiált fel örvendezve Szent Germán: „Fiad után ki gondoskodnék jobban, óh irgalmasság Anyja, a mi jólétünkről, mint te? Ki védelmez meg bennünket annyira az élet viszontagságaiban, mint te? Ki oltalmazza meg hozzád hasonlóan a bűnösöket, ki harcol, hogy úgy mondjuk, annyira érettünk, mint te?” A te segítséged, óh Mária – így fejezi be a szent – hatalmasabb és szeretetteljesebb, mint amilyennek mi csak képzelni is tudnók magunknak.” (Serm. de zona Virg.) Boldog Jordán megjegyzi, hogy miként a többi szentek különös tisztelőiket jobban segítik szószólásukkal másoknál, úgy Mária, mint az összes szentek királynéja, mindenkinek szószólója és mindenkinek lelki üdvét szívén viseli. (Idiot. de cont. B. V. in Prol.)