Táplálékunk legyen egyszerű, jól elkészített és egészséges. Ne feledjük soha, hogy azért eszünk és iszunk, hogy éljünk, nem pedig azért élünk, hogy együnk és igyunk. Ha hosszú, derült, életkedvtől pezsgő, eredményekben gazdag életet óhajtunk, nagy gondunk legyen a mértékletességre.
Sőt itt-ott a szükségesnek látszó táplálék megvonása, ahogy azt az Egyház a szigorú böjti napokon rendeli, nemcsak a léleknek üdvös, nem csupán „megtöri a bűnt, felemeli a lelket, erényt s érdemeket szerez a jutalomra”, amint ezt Egyházunk a böjti prefációban énekli, hanem valóságos testi kúra is.
Mikor Hyppokratest, az orvosok atyját 140 éves korában megkérdezték, minek köszönheti hosszú, szép életét, így felelt: „Sohasem ettem életemben a teljes jóllakásig”.
A puszták remetéi is többnyire megközelítették vagy felülmúlták a 100 évet, pedig mily mértékletes és önmegtagadott volt életük!
Az újabb kor nevezetes emberei közül is számosan rengeteg munka és erőfeszítés mellett magas kort értek el. A franciaverő Moltke tábornok 90 éves lett; Humbold Sándor 90, Newton 84, Galilei 78, Herschel 84, Laplace 78 éves korában halt meg. Valamennyiről tudjuk, hogy nagyon rendes és mértékletes életet éltek.
Míg ellenben mennyi emberi életnek okozza romlását az evésben és ivásban való mértéktelenség! Híres orvos mondotta egykor: „A három utolsó farsangi nap számtalanszor több embert vitt sírba, mint a negyvennapi böjt”.
A ruházkodás legyen szintén ésszerű és ne annyira a divat, mint sokkal inkább a tisztesség és egészség szabálya szerint igazodjék. Különösen a hiú asszonynép vét sokat e tekintetben nem csupán a jó erkölcs, hanem saját egészsége ellen is. Hány és hány a szoros derékfűző által belső részeit megnyomorítja, szűk cipő által lábait elkorcsosítja, hiányos öltözék által magát a meghűlés veszélyének teszi ki. Nem kisebb jelentőségű egészség szempontjából a tisztaság.
A piszkos ruha, lakás, a szennyes test a betegségeknek s ragályoknak legtermékenyebb talaja s terjesztője. Miért is a rendes időközökben való ruhaváltás, alapos mosakodás és fürdés kötelességeink közé tartoznak. Egészen különös gondunk legyen azonban a tiszta levegőre, főképp oly helyiségekben, melyekben dolgozunk és alszunk. Nem okos dolog, sőt vétek az egészség ellen, ha egész, sokszor népes család kicsinyke zugban, kuckóban húzza meg magát, míg a nagyobb, tágasabb szobáját parádés vendégszobának tartogatja fenn, amelybe még lépni is alig szabad. Még helytelenebb a tiszta levegőtől a hideg miatt teljesen elzárkózni, az ablakot, mint faluhelyt szokás, a télre sárral betapasztani s a telet aztán dohos, füstös, romlott levegőjű szobában tölteni. Amint undorral utasítjuk vissza a vizet, amelyben mindenféle szenny úszkál; kiöntjük, s frisset, tisztát merítünk helyébe, így kell tennünk a szoba levegőjével is, amely csakhamar, főképp, ha sokan vannak együtt, szennyes, a sok tüdő által már elrontott (felhasznált) anyaggal telik meg.
Meg kell továbbá adnunk testünknek időnkint a kellő pihenést, amint erről Isten külön parancsban gondoskodott.