Az anyák fiaik előtt oly nagy tekintélynek örvendenek, hogy legyenek bár ezek uralkodók, s rendelkezzenek birodalmuk összes alattvalói felett korlátlan hatalommal, mégis az anyák sohse válhatnak fiaknak valóságos alattvalóivá. Igaz ugyan, hogy jelenleg az égben valamennyi teremtmény és így következésképp Mária felett is magasabb értelemben a legfelsőbb hatalmat Jézus gyakorolja; (és pedig Szent Tamás magyarázata szerint isteni és emberi természetének elválaszthatatlan egyesülése folytán mint ember is) az is igaz azonban, hogy Üdvözítőnk földi életében oly mélyen megalázta magát, hogy szent Anyja akaratának alávetette magát, mint ezt Szent Lukács nekünk tanítja: „Engedelmes vala nekik.” (2,51) Szent Ambrus megjegyzése szerint Jézus Krisztus köteles volt Máriának fia gyanánt engedelmeskedni, mihelyt egyszer őt arra méltatta, hogy anyjává legyen. Ezért is Richárd szerint, ha a többi szentekről azt szoktuk mondani, hogy egyesülve voltak Isten akaratával, úgy Máriáról azt mondhatjuk, hogy nemcsak ő rendelte magát alá Isten akaratának, hanem Isten akarata is alárendelte magát az övének; (Lib. 1. de laud. Virg. c. 5.) avagy midőn a többi szentekről az áll: „Ezek kísérik a bárányt akárhova megyen” (Jel 14,4); Máriáról viszont azt állíthatjuk, hogy az isteni Bárány, ki magát neki alárendelte, mindenfelé követte őt itt a földön.
Ebből azt következtetem, hogy ámbár Márta az égben többé nem parancsolhat isteni Fiának, kérései mégis mindig az anya kérései maradnak, melyek eléggé hatalmasok arra, hogy mindent elnyerjenek, amit csak kíván. Máriát –mondja Bonaventura – az által tünteti ki Fia mindenek felett, hogy a kegyelmek kieszközlésére irányuló kéréseit mindenható erővel ruházza fel, (Spec. c. 8.) mi egyedül az idézett oknál fogva történik, mivel ti. Mária imádsága egy anyának kérése. Azért tanítja Damiáni Szent Péter, hogy Mária mindent megtehet úgy a mennyben, mint a földön, s még azokat is a reménység boldog állapotába képes helyezni, kik már közel vannak a kétségbeeséshez (Serm. 1. de Nat. B. Virg.); mert – fűzi hozzá – ha ez az anya, kit a szentek az irgalmasság oltárának hívnak, melyen a bűnösök Istennel kiengesztelődnek, Jézusnál számunkra valamely kegyelemért könyörög, Fia oly nagy értéket tulajdonít imádságának, s oly benső vággyal van eltelve, hogy neki örömöt szerezzen, hogy úgy látszik, mintha Mária inkább parancsolna, mint kérne, s joggal keltheti fel az úrnőnek, mintsem a szolgálóleánynak látszatát.” Miként Jézus itt e földön azzal tisztelte meg anyját, hogy minden kérését tüstént teljesítette, úgy most is a mennyben hasonló módon akarja őt tisztelni, mit Szent Germán is megerősít, midőn így fohászkodik a boldogságos Szűzhöz (Serm. 3. in Dorm. B. V.): „Te mindenható vagy arra, óh Istenemnek Anyja, hogy a bűnösöket megmentsd, nem szorulsz te Istennél semmi pártfogásra; mert hiszen te anyja vagy az Igazságnak és az Életnek!