A teremtés tényéből vasszigorral következik, hogy Isten életünknek, lelkünknek, testünknek kizárólagos, feltétlen ura, birtokosa. Az ő mindenható kezéből került elő testünk anyaga akkor, mikor a világot teremtette; lelkünk, melyet szüleink nem adhatnak, közvetlenül az ő lehelete; ő alkotta meg fogantatásunkkor a léleknek s testnek ezen csodálatos egységét, amely az embert teszi. De több! Ő tart bennünket a semmiség sötét örvénye felett, amelybe nyomban visszahullanánk, ha teremtő kezét rólunk levenné. Isten tehát mintegy cseppenkint, pillanatról-pillanatra közli velünk a létet, az életet, mely többi ajándékainak alapja. Minden lélegzetünket, szívünk minden dobbanását számon tartja s mint korlátlan Úr rendelkezik felettük.