Mária közreműködik összes, az isteni igazságosságnak eleget tevő cselekedeteinkben, mivel Isten minden kegyelmet átadott neki, hogy nekünk kiossza: miből Szent Bernát azt következteti, hogy minden ember, ki valaha élt, jelenleg él és ezentúl élni fog, Máriát az egész emberiség örök üdvének közvetítője gyanánt köteles tekinteni (Serm. 2. Pentec.)
Jézus Krisztus saját szavai szerint senki sem találhatja meg őt, hacsak az örök Atya előzőleg kegyelmével hozzá nem vonzotta: „Senki sem jöhet én hozzám, hacsak az Atya nem vonzza őt.” Ugyanezt mondja Richárd szerint Jézus az ő anyjáról is: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak anyám az ő szószólásával nem vonzza őt. (Sup. Cant. c. 1. v. 3.) Jézus Mária gyümölcse volt, mint ezt nekünk Szent Erzsébet tanítja: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse.” (Lk 1,42) Aki a gyümölcsöt akarja, annak a fán kell azt keresni, aki tehát Jézushoz akar jönni, annak Máriához kell fordulnia: és aki egyszer megtalálta Máriát, biztosan megtalálja majd Jézust is. Midőn Erzsébet látta, hogy a boldogságos Szűz személyesen keresi fel házában, nem tudta, mitévő legyen, csakhogy háláját iránta kimutassa, és ezért telve alázattal felkiáltott: „Honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jöjjön hozzám?” (Lk 1,43) „Miképp érdemeltem meg én azt, hogy Istenemnek anyja engem felkeres?” Hát Erzsébet nem bírt arról tudomással, hogy nemcsak Mária jött házába, hanem Jézus is? Miért nevezi magát csak arra méltatlannak, hogy az anyát fogadja; miért nem mondja sokkal inkább magát arra érdemetlennek, hogy az Isten fia őt felkeresse? Azért, mivel e szent tudta, hogy valahányszor Mária jön, Jézust is mindig magával hozza, úgy hogy elegendő az anyának hálát adni, ha a Fiút mindjárt meg sem említjük.