(megtartóztatási nap)
Gubbiói Szent Ubald – (Ubaldo) született 1084 körül – meghalt 1160. május 16.
Szülővárosának püspöke volt. 1192-től a katolikus szentek közé tartozik. Gubbio város történetének és kultúrájának máig meghatározó alakja.
A gyermekbetegségek, fejfájás, démoni csábítás elleni küzdelem védőszentje!
Élete:
Ubaldo Baldassini néven született helyi, német származású nemesi szülők gyermekeként. Édesapját fiatalon veszítette el. Rokonságába tartozott Szent Sperandia. Jámborságban és komoly tanulásban töltött ifjúság után pap, majd huzamos ellenkezése dacára Gubbióban püspök lett.
„…A Gubbói egyházmegye (olaszul: Diocesi di Gubbio, latinul: Dioecesis Eugubinaa) a római katolikus egyház egyik olaszországi egyházmegyéje, püspöki székvárosa Gubbio városában található. A Gubbiói egyházmegyét az 5. században hozták létre, és az Apostoli Szentszék közvetlen fennhatósága alá helyezték…”
Különösen határtalan igénytelenségével és szelídségével székvárosának valóságos angyala lett: – polgárháborúkat szüntetett meg, Rőtszakállú Frigyes császárt rábírta, hogy a város elpusztításától álljon el.
Elhívatást érzett a szerzetesi élet iránt, ezért a Szent Secondo nevét viselő kolostorba lépett be, ahol néhány évet töltött el. Ezt követően püspöke utasítására visszatért a székesegyház kolostorába, ahol annak perjele oktatta őt. 1114-ben pappá szentelték, 1117-ben a káptalan prépostja lett. Ebbéli tisztségében számos reformot hozott. Ezen reformoknak az alapját Boldog Peter de Honestis Bécsben megalakított szigorú kanonokrendje adta, amelynek szabályait II. Paszkál pápa fogadta el. Ubaldo odautazott, s három hónapig tanulmányozta a kialakított rendszabályokat, hogy bevezesse azokat saját városának kanonokjai között.
Visszatértekor nemcsak ezekről a szabályokról, hanem igénytelenségéről, szelídségéről és adakozókészségéről is híressé, népszerűvé vált. 1125-től a leégett székesegyház újjáépítését vezette, ahol saját örökségének jórészét is felhasználta. Olyan mértékben közkedvelt volt Itáliában, hogy számos püspökséget ajánlottak fel neki itt és más országokban is, de ezeket visszautasította.
Miután a püspöki szék megüresedett, Ubaldot a város lakossága más egyházi személyekkel II. Honorius pápához küldte, hogy püspököt kérjenek számukra. A pápa 1129-ben megtette Ubaldot a város püspökévé. Ubald püspöki feladatai során a keresztény erények tökéletes őre lett és erőteljesen megvédte egyházmegyéje lakosainak lelki és időleges szükségleteit is. Többek között sikerült megóvnia a várost Rőtszakállú Frigyes pusztításától. Ubald két évig tartó hosszú és fájdalmas betegség után halt meg.
Halálát követően a városban nagy tisztelete alakult ki. Számos csodát tulajdonítottak neki már életében és halálában is. 1192-ben III. Celesztin Bentivoglio püspök kérésére a szentek sorába iktatta őt. Romolhatatlan testét, melyet először Perugia és Cagli püspöke temetett el, 1194-ben a város székesegyházából az Ignino-hegyre vitték. 1508-ban az urbinói hercegnék kívánsága szerint egy székesegyházat építettek itt.
Ez a helyszín napjainkban is népszerű búcsújáró hely.
Életéről főként Theobald ostiai püspök írásaiból tudunk, aki püspökként az utódja lett.
Segítségét a fejfájás, a gyermekbetegségek és a megszállottság ellen kérik.
A városban ma is nagy tiszteletben áll. Egyrészt igen népszerű férfinév az Ubaldo.
Minden évben megtartják a Festa dei Ceri (Gyertyák ünnepe) elnevezésű rendezvényt, ezen Ubald mellett Remete Szent Antal és Szent György kerülnek előtérbe. Az ünnepség a középkorból ered, s máig őrzi annak formáját.
Olaszország határain túl a franciaországi Thannban (Haut-Rhin) és a pennsylvaniai Jessupban is megemlékeznek róla.
(Forrás: Wikipédia)