„Ó Istennek szent anyja, – így kiált fel Damaszkuszi Szent János – egész bizton remélem üdvösségemet, mivel beléd helyezett legyőzhetetlen bizalmam az én fegyverzetem; igen, bátran fogom üldözni ellenségeimet, ha a te oltalmadat és mindenható segítségedet hordom pajzsul!” (In Annunt. Dei Gen.) Így szólhat mindenki, ki oly szerencsés, hogy ennek a nagy királynőnek szolgája lehet. „Ó Istennek anyja, kiálthat fel az ilyen, ha beléd helyezem reménységemet, üldözni fogom őket; sőt biztosan le is győzőm ellenségeimet, ha a te oltalmadat és mindenható védelmedet tartom feléjük pajzsul.” Joggal kiálthatott tehát ama Jakab nevű görög szerzetes Üdvözítőjéhez: „Ó Istenem, te anyádat hatalmas fegyverül ajándékoztad nekünk, hogy biztosan legyűrhessük összes ellenfeleinket.” (Or. in Nat. Deip.)
Az ó testamentumban áll, hogy az Úr választott népét Egyiptomból az ígéret földjére nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlop segítségével vezérelte: „Az Úr pedig előttük megy vala útmutatóul, nappal felhőoszlopban és éjjel tűzoszlopban.” (Kiv 13,21) „Eme csodálatos oszlop, – mondja Szent Lőrincről nevezett Richárd – mely majd felhőből, majd tűzből alakult, Mária előképe volt és jelölte azt a kettős hivatalt, melyet állandóan betölt javunk előmozdítására; mert majd felhőként föd be bennünket az isteni igazságosság villámai elől, majd tűzbe burkol a sátán hatalma ellen.” (L. 7. de laud. Virg.) „Mária olyan számunkra, mint a tűz, – fűzi hozzá Szent Bonaventura (In Spec) – mert valamint a viasz megolvad a tűz hevénél, úgy a kísértők is elvesztik hatalmukat oly lelkekkel szemben, kik gyakran megemlékeznek Mária édes nevéről, azt ájtatosan segítségül hívják, és mindenek fölött azon fáradoznak, hogy hozzá hasonlókká legyenek.”