Az ördögök a pokolban remegnek Máriától és szent nevétől – mondja Szent Bonaventura – (Spec. Virg. c. 3.) s ezen ellenségünket azokkal hasonlítja össze, kikről Jób beszél, midőn így szól: „Feltöri sötétben a házakat, ha hirtelen feltűnik a hajnal, a halál árnyékának vélik azt.” (Jób 24,16) A sötétségben igyekeznek a tolvajok a házat meglopni, ha azonban feltűnik a hajnal világossága, elmenekülnek, mintha a halál képe rajzolódott volna szemeik elé. Hasonló módon lopódzik be ősi ellenségünk is szíveinkbe éjnek idején, ha ti. lelkünket a tudatlanság sötétje borítja, mondja Szent Bonaventura; de – teszi hozzá – mihelyt Mária irgalmassága és kegyelme megjelenik a lélekben, e szép hajnalpír tüstént elűzi a sötétséget és menekülésre kényszeríti a pokolbeli ellent. (Ibid) Mily boldog éppen ezért az az ember, ki a pokollal vívott harcában Mária gyönyörűséges nevét hívja segítségül! Hogy tényleg így áll a dolog, bizonysága ennek az a kijelentés, melyet Szent Brigitta nyert (Serm. angel. c. 20.), s amely szerint Isten oly nagy hatalomban részesítette Máriát valamennyi gonosz lélek felett, hogy valahányszor ezek Máriának valamely tisztelőjét megtámadják, a megtámadott pedig e jóságos anyának oltalmát kéri, a boldogságos Szűz legcsekélyebb intése elegendő arra, hogy az ördögök hanyatt-homlok meneküljenek, mivel szívesebben tűrnének el kétszeres gyötrelmeket, mint azt a szégyent, hogy Mária hatalmának kell meghódolniuk.
A Szentírás eme szavaira: „Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátném a leányok között” (Én 2,2), e szavak az isteni vőlegénynek Máriára vonatkozó dicséretét tartalmazzák, Cornelius a Lapide megjegyzi, hogy mint a liliom gyógyszer a kígyó marása és a méreg ellen, hasonlóan Mária nevének segítségül hívása is egész különleges gyógyszer, mellyel leküzdhetünk minden kísértést, különösen a szent tisztaság ellen irányulókat, mint ezt a mindennapi tapasztalat igazolja.