Miután Isten megteremtette a világot, két nagy világítót alkota, – a nagyobbik világítót (ti. a napot) hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék éjjel. (Ter 1,16) A nap – mondja Hugó bíboros – Jézus Krisztus előképe, kinek világosságát az összes igazak élvezik, kik az isteni kegyelem verőfényében élnek; a hold Mária előképe, mert általa nyernek világosságot a bűnösök, kik a szenvedélyek éjjelében botorkálnak. Minthogy Mária a nyomorult bűnösök kegyelem életének holdja, azért kérdi III. Ince: „Mit kell tehát tennie a bűnösnek, ki a bűn sötét éjjelébe tévedt?” „Kegyelem-életét elvesztvén, nélkülözi a napot, nincs tehát számára egyéb hátra, minthogy a holdat vegye igénybe, azaz könyörögjön Máriához; s a boldogságos Szűz biztosan meg fogja őt világítani, hogy nyomorult állapotát felismerje, sőt erőt is kölcsönöz neki, hogy azt elhagyhassa.” (Serm. 2. de Ass. B. V.) Szent Method biztosít bennünket, hogy Mária szószólása által állandóan számtalan bűnös tér meg.
„Bűnösök menedéke”, ez egyike ama megtisztelő címeknek, melyekkel az Anyaszentegyház Máriát üdvözli és amely különös bátorságot önt a szegény bűnösökbe. Ezzel könyörgünk a letenyében is az ő szószólásáért. Judeában az ószövetségben voltak oly menedékhelyek, melyek megvédték az odamenekült gonosztevőket megérdemelt büntetésüktől; manapság már nincs sok ilyfajta menedékhely, mint volt régente; mégis van nekünk egy ily mentsvárunk Máriában, kire a próféta szavai vonatkoznak: „Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, Isten városa!” (Zsolt 86,3) A két mentsvár közt csak annyiban van különbség, hogy míg az előbbiben nem valamennyi gonosztevő nyert védelmet, addig Mária védőpalástja az összes bűnösöket elrejti az isteni igazságosság lángoló nyilai elől, bármily gaztetteket követtek is el; elegendő, hogy hozzá meneküljenek s már is biztonságban érezhetik magukat. Damaszkuszi Szent János a következő szavakat adja a boldogságos Szűz ajkaira: Menedékhely vagyok mindazok számára, kik hozzám menekülnek. (Or. 2. de Dorm. B. M.)