November 20. Péntek, Valois Szent Félix hitvalló

(megtartóztatási nap)

„Az Úr Jézus fogva vitte a fogságot, meghalván legyőzte a halált… Megmutatta, hogyan lehet a halált legyőzve meghalni, rabságban a szabadságot megtartani”

Ehhez kérjük a Boldogasszony segítségét és oltalmát! Boldogságos Szűzanya, szabadulásunk áldott kútfője, szabadíts meg minket és általunk minél több felebarátunkat a testnek, a világnak és a gonosz léleknek kötelékeitől.

Valois Szent Félix (Bódog) nem a szónak, hanem a tettnek volt mestere. Keveset beszélt, de annál többet cselekedett. Jóformán egész életét embertársai szolgálatára szentelte. Szeretete nem volt sablonos, a régi, jól bevált eszközök mellett újakat tudott találni. Legjobb bizonyság erre a trinitárius rend megalapítása és vele a kor egyik legégetőbb sebének orvoslása.

(a 12. század végén három fogadalomra alapított katolikus szerzetesrend. A szó a Szentháromságról elnevezettet jelent. Köznapi nevén fogolykiváltó szerzetesrend.)

A rabkiváltó szerzetesek munkába lépése ugyanis a kor heroizmusához (hősiességéhez) méltó megoldását adta a hitetlenek fogságában sínylődő keresztény rabok kérdésének.

Félix a francia királyság (Isle de Francé) Valois nevű tartományában született. A Valois név inkább születési helyére, mint a királyi ház Valois-ágával való állítólagos rokonságára vonatkozik. Előkelő és jómódú családból származott. Jámbor anyja születése után mindjárt Szent Bernát elé vitte, hogy adja rá áldását. Azután mindent megtett, hogy az irgalmas szeretetre nevelje fiát.

Fogott az áldás is, az igyekezet is. Félix már kicsi gyermek korában a szegényekkel és koldusokkal nagy barátságot kötött. Ami pénzt szüleitől, rokonaitól és ismerőseitől kapott, azt az utolsó fillérig mind nekik osztotta. Ha az útfélen didergő koldust látott, azonnal lekerítette válláról finom köpenyét és habozás nélkül odaadta neki. Ebédnél az eléje tett ételek egy részét félretette, hogy legyen mivel kedveskednie a szűkölködő gyermekeknek.

Egy kivégzésre vitt gonosztevő látványán annyira megindult, hogy mindjárt odavetette magát a bírák lába elé és addig sírt, könyörgött nekik, míg csak meg nem kegyelmeztek az elítéltnek. A bűnös teljes mértékben méltónak bizonyult a kegyelemre, mert őszintén magába szállt és szigorú vezekléssel, Istennek tetsző jámbor cselekedetekkel iparkodott jóvátenni előbbi életének vétkeit.

Félix gyermeki szeretete erős ütést kapott, mikor apja minden hűség arculcsapásával otthagyta anyját. Ez megerősítette régen érlelt szándékát, otthagyni a világot. Anyját jámbor nagybátyjára, Thibaultra, Champagne grófjára bízta, ő pedig elment Citeaux-ba.

Később Szent Bernát engedelmével Itáliába vonult és itt egy öreg remetével szigorú remeteségben élt. Ebben az időben lett pappá. Társának halála után hazatért és a meaux-i rengetegbe vonult. Már jócskán benne járt a hatvanas években, mikor a Gondviselés megfelelő társat küldött neki a párizsi egyetem egyik kitűnőségének, a jámbor életű Mathai Jánosnak személyében.

A szent remete valósággal Isten küldötteként fogadta az ifjú tudóst és szívesen megosztotta vele szegénységét. Ettől kezdve ketten serénykedtek az imádságban, elmélkedésben, böjtben, virrasztásban, önsanyargatásban és szent vetélkedéssel egyik iparkodott túltenni a másikon áhítatban és kitartásban.

Mathai Jánost azonban nem pusztán az önmegszentelődés vágya vezérelte a remeteségbe, bizonyosságot akart nyerni saját jövőjét illetőleg. Egy látomásból, melyet első szentmiséje bemutatása közben nyert, homályosan sejtette ugyan, hogy a hitetlenek fogságában sínylődő keresztény rabok kiszabadítására szemelte ki őt az Úr, de egyelőre nem látta a gondolat megvalósításának módját. Buzgón imádkozott tehát további megvilágosításért. Félixnek jó ideig semmit sem árult el benső vívódásaiból, csak jóval később, mikor felülről újabb biztatást kapott, avatta be őt titkába és egyúttal tanácsot kért tőle. A szent aggastyánnak mindjárt első hallásra megtetszett a gondolat, és most már ő sürgette Jánost, hogy haladéktalanul lássanak hozzá a gyakorlati kivitelezéshez.

Az 1197. év végén együttesen Rómába indultak tehát és ott a hatalmas III. Ince pápa hozzájárulásával megvetették alapját a Szentháromságról nevezett rabkiváltó szerzetnek, a trinitáriusok rendjének (február 8.). A pápai engedély megszerzése után az alapítók siettek II. Fülöp francia király jóindulatát is biztosítani. A király nagylelkű adományaival és kiváltságaival nagymértékben elősegítette a rend elterjedését. Ugyanakkor egy Chatillon Walter nevű jámbor lovag Cerfroid (Cerfroy) nevezetű birtokát, a mostani Aisne megyében, az alapítók rendelkezésére bocsátotta és ezzel lehetővé tette az első trinitárius kolostor megnyitását.

Nemes példáját hamarosan mások is követték. Pl. Margit burgundi grófné egymaga húsz szerzetes eltartására tett alapítványt. Ekkorra a párizsi püspök és a szentviktori apát közbejöttével elkészült a szerzet törvénykönyve is. A regula kimondta, hogy a rend bevételeinek egyharmadát a foglyok kiváltására, másik kétharmadát pedig az irgalmasság műveinek gyakorlására köteles fordítani. Ezen kívül azt is elrendelte, hogy a szerzet valamennyi templomát a Szentháromság tiszteletére kell szentelni.

Az alapvető munkák befejezése után János és Félix útjai elváltak egymástól. János Franciaországból Rómába ment és ott a Coelius-hegyen megalapította a rend második kolostorát, azután pedig Tuniszba indult és megindította azoknak a merész expedícióknak sorát, melyek a századok folyamán közel egy millió fogolynak szerezték vissza szabadságát.

Félix ellenben Cerfroidban maradt és főleg a rend belső megerősítésén és terjesztésén dolgozott. Csakhamar számos kiváló tanítvány szegődött hozzája. Ilyenek voltak: Anglic János Londonból, Scot Vilmos Oxfordból, Corbellin Péter, a későbbi sensi és Sournier Jakab, a későbbi todi püspök. A szent aggastyán főleg azzal iparkodott tanítványaiban föléleszteni és ébren tartani a fogolykiváltó szellemet, hogy élénk színekkel ecsetelte előttük a szerencsétlen foglyok testi és lelki szenvedéseit és azokat a veszedelmeket, melyeknek hitük és örök üdvösségük állandóan ki van téve.

Közel másfél évtizeden át folytatta ezt a lélekgyújtogató munkát, mígnem 1212-ben nyolcvanöt éves korában a szentek boldog halálával jobblétre szenderült. A trinitárius évkönyvek állítása szerint IV. Orbán pápa már 1262-ben a szentek közé sorozta. Bizonyos, hogy VII. Sándor már 1666-ban emberemlékezetet meghaladóan réginek mondotta tiszteletét. Ünnepét XI. Ince pápa rögzítette a mai naphoz.

† Úr Isten! ki Szent Bódog hitvallót a pusztából a foglyok kiváltására égi intéssel hívni méltóztattál, adjad kérünk, hogy az ő közbenjárására, bűneink fogságából kegyelmed által kiszabadítva, az égi hazába eljussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

NAPI IMA

Felajánlás Jézus Szent Véréhez

(Újítsd meg ezt a felajánlást mindennap!)

Irgalmas Üdvözítőm! Semmiségem tudatában lábadhoz borulok Szent Fölséged előtt, hogy megköszönjem Neked a sok kegyelmet, amellyel engem, hálátlan teremtményt elhalmoztál. Különösen azért, hogy drágalátos Szent Véred által a sátán hatalmából kiszabadítottál.

Szűzanyám, Őrangyalom, Védőszentjeim és az egész mennyei Udvar jelenlétében készséges szívvel szentelem magam drága Szent Vérednek, mellyel Te, ó édes Jézus, a világot a bűntől, a haláltól és a pokoltól megváltottad. A Te kegyelmed segítségével megígérem Neked, hogy drága Szent Véred tiszteletét tőlem telhetőleg előmozdítom.

Hadd áldja és magasztalja mindenki üdvösségünk árát: imádásra méltó Véredet. Így óhajtom jóvátenni Szent Véred iránti hálátlanságomat és kívánok engesztelést nyújtani minden megszentségtelenítésért, amellyel az emberek Szent Véredet, üdvösségünk váltságdíját illetik.

Bárcsak meg nem történtté tehetném saját bűneimet, hidegségemet és a sok tiszteletlenséget, amellyel Téged, drágalátos Szent Vér, valaha is megbántottak!

Édes Jézus, íme felajánlom Neked szentséges Édesanyád, hűséges tanítványaid és minden szented szeretetét, tiszteletét és imádását, melyet Szent Vérednek nyújtottak és kérlek, feledd el eddigi hűtlenségemet, hidegségemet, és bocsáss meg kegyesen minden megbántódnak.

Isteni Üdvözítőm! Hints meg engem és minden teremtményt a Te drága Szent Véreddel, hogy Téged, ó megfeszített Szeretet, mostantól fogva szívből szeressünk és megváltásunk váltságdíjat mindenkor méltóképpen tiszteljük. Ámen.

Ima az ősök átkaitól való megszabadulásért

Örök Atya! Te vagy az egyedüli, halhatatlan Isten. Isten, aki a Szeretet, aki irgalmas és jóságos. Tekints Egyszülött Fiadra, Jézus Krisztusra és légy irgalmas.

Felajánlom Neked ostorozásának fájdalmait, Sebeit és Vérét a Tieidért, akik ama átkok terhe alatt élnek, melyek őseik bűneinek, engedetlenségeinek és a Veled kötött szövetség megszegésének következményei. Szabadíts meg minket Szent Fiad ostorozása által, gyógyíts Szent Sebei által, és ments meg drágalátos Vére által! Ámen.

Jézus Krisztus drága Szent Vére, szabadíts meg az átkoktól!

Jézus Krisztus Szent Sebei, gyógyítsátok sebeinket!

Ostorozásod által, pecsételj le minket! Ámen.

Ima menedékért Jézus Krisztus Szent Oldalában

„Ó, jóságos Atya! Ábrahám, Izsák és Jákob Istene! Te az Ószövetség választott népét a hideg és forró sivatag szárazságában szent szárnyaid alatt oltalmaztad. Felajánlom Neked Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus szent kereszthalálát a Tieid oltalmáért, akik szerte a világban élnek. A Szent Vér és Víz mosson tisztára, erősítsen és mentsen meg minket, hogy hazataláljunk Fiad Szent Oldalába, mely minden ember számára nyitva áll. Ámen.Jézus Krisztus Szent Oldala, légy a menedékhelyünk! Ámen.”