„Ellentétek között érik naggyá a lélek”
Félig pogány környezetben élt és csaknem mindig rosszakarattal és meg nem értéssel küzdött, mégis rövid idő alatt a keresztény tökéletességnek magas fokára emelkedett. Buzgóságáért fiatalon vértanúhalállal kellett fizetnie, de vére hullásával is áldást fakasztott, mert megporhanyította honfitársai kemény szívének talaját az evangéliumi magvak befogadására.
Szent Vencel Csehország második keresztény hercegének, Vratislávnak és feleségének, a sok tekintetben még pogány gondolkodású Drahomíra hercegnőnek házasságából született.
Születésének idejét nem ismerjük pontosan, 907 körül lehetett.
Gyermekéveit a prágai fejedelmi udvarban töltötte és jámbor nagyanyja, Szent Ludmilla révén korán megismerkedett a keresztény vallás gyakorlatával. Mikor hét éves lett, a kor szokása szerint ünnepélyes szertartások közt levágták a haját. A szertartást a fejedelmi ház régi jóakarója és atyai barátja, Tútó regensburgi püspök végezte, aki erre az alkalomra nagy kísérettel jött Prágába.
A kitűzött napon a kis herceget elvitték a Szűz Máriáról nevezett egyházba és ott az oltár lépcsőjére állították.
Azután Tútó püspök odalépett hozzá és e szavak kíséretében, „Uram Jézus, áldd meg e gyermeket áldásoddal, mellyel a te igaz híveidet meg szoktad áldani”, egy tincset levágott a hajából. Utána a többi előkelőség is mind eléje járult és követte a püspök példáját.
A hajvágás szertartására, mely bizonyos értelemben a gyermekkorból való kilépést jelentette, a komoly tanulás évei következtek. Vencel szentéletű nagyanyja felügyelete alatt részben a fejedelmi udvarban, részben a budecs-i latin iskolában alapos kiképzést kapott a latin írásban és olvasásban, sőt a görög nyelv tanulásába is belekóstolt. A régi szláv legenda állítása szerint a latin olvasáshoz olyan jól értett, mint valami püspök vagy pap; de ha egy-egy görög vagy szláv könyv akadt a kezébe, olvasás után azokból is egész részeket el tudott mondani kívülről. Még nagyobb jártassága volt a zsoltárok olvasásában, legtöbbjüket kívülről tudta.
A gyermekkor boldog gondtalansága hamarosan szétfoszlott. A derék Vratisláv herceg már 33 éves korában sírba hanyatlott, így Vencelnek fiatal gyermekként meg kellett ismerkednie az uralkodás gondjaival. Nemsokára alkalma nyílt az élet sötét oldalainak megismerésére is. Anyja, Drahomíra már régóta féltékeny szemmel kísérte anyósának, a jámbor Ludmillának lépteit. Egyrészt tekintélyét és befolyását féltette tőle, másrészt meg igaz keresztény buzgósága miatt agyarkodott ellene. Mivel pedig gonosz emberek még szándékosan szították gyűlöletét, a tragédia hamarosan bekövetkezett: Drahomíra orgyilkosokat küldött anyósa ellen, akik tetin-i várában saját fátyolával megfojtották a szegény öregasszonyt.
Vencel keservesen megsiratta nagyanyja halálát, hamvait később a prágai Szent György-templomba hozatta. Ilyen megpróbáltatások gyorsan emberré érlelték az ifjú herceget. Tizenhat éves korában már maga intézte országának ügyeit. Mint fejedelem legfőbb céljának a kereszténység megerősítését tekintette. Szívvel-lélekkel csatlakozott ahhoz az új mozgalomhoz, mely a burgundi clunyi kolostorból kelt szárnyra és amely a hit és erkölcsi élet megtisztítását és elmélyítését írta zászlajára. Számos buzgó papot és szerzetest gyűjtött maga mellé, rengeteget áldozott új templomok építésére és méltó felszerelésére, nagylelkűen gondoskodott a szegényekről és szűkölködőkről.
Magánéletét is korának mindjobban elmélyülő aszketikus felfogása szellemében rendezte be. Fejedelmi ruhája alatt szőrből font vezeklőinget hordott és éjszakánként többször mezítláb rótta a templomokat, közben zsoltárokat zengedezve. A clunyi szellemnek megfelelően különösen nagy gondot fordított az Oltáriszentség tiszteletére. Hű apródjaival maga aratta le, csépelte ki és őrölte meg a legméltóságosabb Szentség előállításához szükséges gabonát. Hasonlóan a szőlőt is maga szüretelte le és préselte ki.
Emellett azonban derekasan megfelelt fejedelmi kötelességeinek is: uralkodói jogaira féltékenyen vigyázott, a rakoncátlan nagyokat erős kézzel féken tartotta és általában minden tőle telhetőt megtett a keresztény állami és társadalmi rend megszilárdítására. Pedig óriási akadályokat kellett leküzdenie. Hiszen tudjuk, hogy Szent Adalbert prágai püspöknek még két emberöltővel később is milyen heroikus harcot kellett folytatnia a sok megcsontosodott pogány szokás és babona ellen, de minél nagyobb buzgalommal teljesítette keresztény uralkodó kötelességeit, annál hevesebb ellenállással találkozott alattvalói egy részénél. A titkos pogányok zúgolódtak ellene mélységes hite és jámborsága miatt. Lépten-nyomon azt hánytorgatták, hogy inkább szerzeteshez, mint fejedelemhez illő életet él.
A nemzeti eszme fanatikusai viszont németbarátságát nem tudták neki megbocsátani. Vencel ugyanis éppen a kereszténység megerősítése érdekében elismerte I. Henrik német király főhatóságát és egyházszervező munkájában elsősorban bajor és sváb papokat vett igénybe. Az elégedetlenek eleinte csak titokban zúgolódtak, később azonban nyíltan szervezkedni kezdtek.
Nagy segítséget jelentett számukra, hogy a fejedelem öccsét, a nagyratörő Boleszláv herceget is sikerült megnyerniük. A féktelen nagyravágyástól hevített ifjú titokban maga vágyott bátyja trónjára. Ezért nagyon kapóra jött neki a mozgalom németellenes jellege, és habozás nélkül csatlakozott hozzá. Az összeesküvők sötét tervük végrehajtásának színhelyéül Boleszláv tartózkodási helyét, O-Bunzlaut szemelték ki.
Boleszláv Szent Kozma és Damján vértanúk ünnepének méltó megülése címén magához csalta bátyját. A herceg mit sem sejtve 929. szeptember 27-én megjelent a fényes istentiszteleten. Utána mindjárt vissza akart térni Prágába. Boleszláv azonban nagy szívélyességgel tartóztatta, ott maradt tehát Vencel vacsorára is. A vacsora igen jó hangulatban telt el, a végén Vencel pohárral a kezében áldást mondott és áldomást ivott Szent Mihály arkangyal tiszteletére és utána nyugovóra tért.
Másnap reggel szokása szerint templomba ment misét hallgatni. A templom előtt azonban már ott leselkedtek rájuk az összeesküvők. Boleszláv, mialatt bátyja nyájas szavakkal megköszönte neki a szíves vendéglátást, hirtelen előrántotta kardját és a mit sem sejtő herceg fejére sújtott vele. Vencel azonban nem vesztette el lélekjelenlétét: erős kézzel megragadta öccsét és e szavak kíséretében
„Bocsásson meg neked az Úr, öcsém”, a földre dobta őt, de ekkorra a többi cinkosok is odarohantak és hamarosan levágták a herceget.
Ilyen végre jutott Csehország legszentebb fejedelme.
Népe mindjárt halála után szentként és vértanúként kezdte tisztelni, és ebben a tiszteletben a 11. századtól kezdve már az egész Egyház osztozott vele.
† Úr Isten! ki Szent Vencelt a földi fejedelmeségből, a vértanúság koszorújával, a mennyei dicsőségbe vitted: az ő esedezésére őrizz meg minket minden viszontagságtól, és adjad, hogy egykor az ő társaságának örvendezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
NAPI IMA
MINDEN REGGEL IMÁDKOZZUNK HÁROM ÜDVÖZLÉGYET MENNYEI ÉDESANYÁNKHOZ!
Mária, anyám, a hatalomnál fogva, melyet a mennyei Atya adott neked, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Mária, anyám, a bölcsességért, amit Szent Fiad adott neked, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Mária, anyám, a tökéletes szeretetért, amellyel a Szentlélek eltöltött téged, őrizz meg engem a mai napon a halálos bűntől. Üdvözlégy…
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Könyörgő ima a Szentlélekhez
(Boldog Mirjam imája)
Szentlélek Úristen!
Világosíts meg engem, mit kell tennem, hogy Jézust megtaláljam.
Az apstolok tudatlanok voltak, mert ámbár Jézus közelében éltek,
mégsem értették meg Őt. Én is Jézus házában lakom, de nem vagyok
képes megérteni. A legkisebb dolog megzavar és bátortalanná tesz.
Nagyon érzékeny vagyok és nem elég nagylelkű, hogy áldozatot hozzak
érte.
Ó, Szentlélek, mikor azonban leszálltál az apostolokra, teljesen átalakítottad
őket. Már nem voltak gyávák mint azelőtt, a belőled áradó erő megújította őket,
alázatossá lettek. Általad ismerték meg Jézust jobban, mint mikor még vele voltak.
Isteni Szeretet, eméssz fel engem!
Az Igazság útján vezess engem!
Mária, Édesanyánk, vigyázz reám!
Jézussal áldj meg engem!
Minden rossztól, eltévelyedéstől, félrevezetéstől és veszélytől óvj meg engem!
Ó, jöjj, Világosság és béke Forrása, mert éhezem, mert szomjazom utánad!
Vak vagyok, gyógyíts meg engem! Ámen!
Ó, a megszentelő kegyelem révén lelkemben lakozó Szentlélek, légy velem, maradj nálam, vívd meg vélem együtt harcaimat és sikereimet, kelts bennem fölényes, örvendező lelkületet, s vezesd örök győzelemre ,Téged követni, sugallataidra hallgatni kész lelkemet! Ámen.