„Jézus jegyeit viselem testemen. (Gal. 6)”
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, 1224. szeptember 14-én Assisi Szent Ferenc midőn Alverna hegyén böjtöt tartott, az imája során a testén csodálatos és meglepő módon megjelentek Krisztus szenvedésének jegyei, a szent sebek.
Az egyház történetében ő az első, akiről tudott, hogy Krisztus sebhelyeit hordozta.
A ferencesek szeptember 17-én emlékeznek Szent Ferenc stigmatizációjára.
Assisi Szent Ferenc kevéssel halála előtt abban a páratlan kitüntetésben részesült, hogy megkapta az Úr szent sebhelyeit. A nagy esemény 1224 szept. 14-én, Szentkereszt felmagasztalása ünnepén ment végbe az arezzoi tartományban fekvő közel 1300 m magas Alverna-hegy ormán…
E napon a szent kunyhója előtt már kora reggel a kínszenvedés titkának szemléletébe merült. Egészen beleolvadt az Úr iránt érzett szeretet és szánalom érzésébe, mikor egyszerre egy szeráfot látott leszállani az égből hat tüzes és ragyogó szárnnyal.
A szeráf gyors röpüléssel olyan közel jött hozzá, hogy jól láthatta és megkülönböztethette rajta a keresztre feszített Istenember képét. Ferenc először megrettent a jelenés láttára; azután örömmel és csodálkozással vegyes fájdalom fogta el szívét. Örült neki, hogy Krisztus ilyen nyájas és jóságos alakban mutatja magát, de másrészt a részvét kimondhatatlan fájdalmát érezte azon, hogy így megfeszítetten látja őt. Azért is csodálkozott a látomáson, mert tudta, hogy a szenvedés gyarlósága nem fér össze a szeráfi lélek halhatatlanságával.
Az Üdvözítő azonban megmagyarázta neki, hogy azért jelent meg neki ebben a formában, hogy megértse belőle, hogy nem testi martírium, hanem lelki lángolás által kell a keresztrefeszített Krisztus hasonmásává alakulnia. Mikor a csodálatos látomás megszűnt, a szent kezén, lábán és oldalán jól kivehetőleg feltűntek Krisztus szentséges sebhelyei, melyeket ettől kezdve egészen haláláig viselt.
A kezén és lábán kiemelkedő feketés húskinövések jelentek meg, melyek a tenyéren és lábfejen a szög gömbölyű fejére, a kézfőn és talpon pedig erősen visszahajlított hegyére emlékeztettek. Ugyanígy a szent jobb oldalán egy be nem forrott lándzsaseb tárult fel, melyből gyakran vér szivárgott és az alsó ruhával együtt sokszor a csuhát is átnedvesítette. Ez az első stigmatizálás, melyről a szentek története tud; hiteles történeti valóság, melyet ma nem-hívő tudósok sem tagadnak.
(Forrás: Szentek élete)
Szent Bonaventura így ír Assisi Szent Ferenc sebhelyeről…
„Kezén és lábán legott feltűntek a szegek liggatásai, amint azokat kevéssel előbb a keresztre feszített férfiúnak képén látta. Keze és lába átdöföttnek látszott; a szegek feje kezének belső és lábának külső részén, azok hegye pedig az ellenkező oldalon tűnt elő. A szegek feje mind a kezeken, mind a lábakon kerek és fekete, a hegye meg hosszú, visszafordított és mintha visszavert lett volna, magából a húsból kijövet a testből kiállott, miként azoktól én magam megtudtam, akik saját szemükkel látták.”
Ugyanő ezt mondja Boldog Ferenc tranzitusáról:
„Tagjain föltetszők voltak az isteni erővel, csodásan ütött szeghelyek, amelyek a húsban annyira benne levőknek mutatkoztak, hogy bármelyik oldalon történő nyomásra azonnal összekötött és kemény izomzatként dudorodtak ki az ellenkező részen.”
Ennek a stigmatizációnak a módjáról pedig az előbb nevezett Szent Bonaventura a nagyobb legendában így ír:
„A vágyódások szeráfi hevétől emelkedett Isten felé és az együttérzés édessége mintegy beleolvasztotta Abba, aki nagy szeretetében a keresztre feszítést óhajtotta. Bizonyos reggelen, szent kereszt felmagasztalásának ünnepe körül a hegyoldalban imádkozott, midőn egy hat, fényes és tüzes szárnyú szeráfot pillantott meg, amint az ég magasából ereszkedett le.
Mikor iramló repüléssel megközelítette azt a helyet, ahol Isten embere volt, a szárnyak között keresztre feszített ember képe tetszett elő, amint kereszt módjára nyújtotta ki keresztre szegezett kezét és lábát. Két szárny a feje fölé emelkedett, kettőt repülésre terjesztett szét, kettő pedig egész testét takarta. Ezt látva fölöttébb megihletődött, s szívén szomorúsággal kevert öröm hullámzott át. Örült a kegyes tekinteten, amellyel Krisztus szeráf képében nézett reá, de a keresztre feszítés az együttérző fájdalom tőrével döfte át lelkét. [Lk 2,35]
Igen álmélkodott a kifürkészhetetlen látomáson, tudva azt, hogy a szeráfi lélekben a szenvedés és halhatatlanság nem fér össze. Kezén és lábán legott feltűntek a szegek liggatásai, amint azokat kevéssel előbb a keresztre feszített férfiúnak képén látta.
És feljebb:
Jobb oldalán is, mintha lándzsával átdöfött lenne, piros behegedt sebhely vöröslött, amely gyakran volt nedves a Szent vérétől és megfestette alsó és felső ruháját. A ruháit mosó és köntösét időnkint tisztogató testvérek szintén kétségtelen tudomására jutottak a szent sebnek abból a nyilvánvaló jelből, hogy azokat véresnek látták.
Ó, ha látnád Krisztus benne megújul sebeit, valóban mint egy másik angyalt csodálnád hittel telve. Mert ezek megváltásunk jelei, ez a királyok királyának üdvös zászlója, akit így szólít meg Szent Bonaventura:
„Most hát nosza, Krisztus rettenthetetlen katonája, vedd a magasságos Király zászlaját, amelynek láttára az isteni hadsereg összes harcosai föllelkesednek!”
Boldog Ferencet csodálatos módon az élete okából jelöltetett meg a stigmákkal, ugyanis a természet szerint nem tudott volna két éven keresztül így megsebzetten élni testének öt részén akadályozva a sebek által, amelyekből az Úr szenvedésének emléke miatt szüntelenül, nagy fájdalmak közepette nem csak testében, hanem szívében is folyt a vér, és az egész idő alatt nem használt semmilyen orvosságot, ha csak Leó testvér a hét egyes napjain azon csodálatos szögek és a többi hús közé a vér visszatartása és a fájdalom csillapítása céljával gyógynövényeket nem helyezett (kivéve csütörtökön és az egész pénteki napon, mivel akkor Isten embere semmilyen gyógyszert nem akart használni, hogy Krisztus iránta való szeretete miatt ő is érezze a szeretett keresztre feszített fájdalmát).
Ezeknek a stigmáknak a látványakor ugyanis Leó testvér olyan nagy áhítatot érzett, hogy mintegy az üdvös csodálkozástól megváltozva gyakran sóhajtozott, és azokban a szent sebekben mégsem volt semmilyen visszataszító tisztátalanság, vagy rossz szag, hanem igen kellemes illat áradt, amely emellett a sebeket is gyógyította.
Tovább Szent Bonaventura azt mondja, hogy:
„…amikor Ilerdánál egy bizonyos János nevű férfi, a boldog Ferenc tisztelője annyira szörnyű sebeket szerzett, hogy alig volt hihető, hogy megéri a másnapot, miután megjelent neki a legszentebb atya és azokat a sebeket szent kezeivel megérintette, ugyanabban az órában visszanyerte teljes egészségét, hogy a kereszt csodálatos hordozóját minden tiszteletre méltónak nyilvánította az egész régió…”
„Miként Szent Bonaventura, Rainerus de Viterbio úr. Thomas de Capua úr himnuszt írt erről, amelyben így szól: „Királyi kegy, vezéri jegy, sebes keze s oldala.”
IX. Gergely pápa, mielőtt boldog Ferencet a szentek sorába iktatta volna, gyötrő aggodalmat érzett az oldalsebbel kapcsolatban, és egy bizonyos éjszakán (miként könnyek között beszámolt róla) a boldog Ferenc szigorú arccal megjelent neki, és a szívének tétovázása miatt neheztelve felemelte a jobb kezét, feltárta a sebet, és egy ivóedényt kért, amelyet miután odanyújtottak neki, látszott, hogy az oldalsebéből folyó vér megtölti. Attól kezdve oly nagy hittel kezdte ezt a szent csodát szemlélni, hogy semmilyen módon nem tűrhette el, hogy ne sértse meg kemény szidással azt, aki ezeket a sebeket támadta.
Ezekből nyilvánvaló, hogy ő az élő Isten Fiának jeleivel felemelkedő angyal volt. Hogy pedig az Úr Krisztus miért nem adta meg más szenteknek a megváltás jelét, az tudja, Aki mindent teremtett, és kegyes halálával minket megváltott.
Harmadszor végül a boldog Ferencet a thema előbb jelzett szavai alapján a prédikációjának különlegesen hasznos volta ajánlja, a következő kijelentéssel:
„Nagy hangon kiáltott, és bizony olyan nagy hangon, hogy az egész világ megremegett annak zajától, és ezzel az eretnekeket elriasztotta, az alvókat felébresztette, a bűnbánókat lelkesítette, Krisztus szenvedését a hívek elméjében megújította, az örök élettel kapcsolatban is reményt adott…”
NAPI IMA
Litánia a legméltóságosabb Oltáriszentségről
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk! – Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket! – Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket! – Krisztus hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten: — irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten
Szentlélek Úristen
Szentháromság egy Isten
Élő Kenyér, ki az égből szállott alá — irgalmazz nekünk!
Elrejtett Isten és Üdvözítő
Választottak gabonája
Szüntelen tartó áldozat
Tiszta felajánlás
Legtisztább asztal
Angyalok eledele
Elrejtett manna
Isten csodáinak emlékezete — irgalmazz nekünk!
Természetfölötti kenyér
Testté lett Ige
Szent Ostya
Áldásnak Kelyhe
A hitnek Titka
Magasztos, tisztelendő Szentség
Legszentebb áldozat
Engesztelő áldozat élőkért és holtakért — irgalmazz nekünk!
Mennyei gyógyszer, mely oltalmaz a bűn ellen
Az Úr szenvedésének szentséges emlékezete
Minden bőséget meghaladó ajándék
Az Isten szeretetének legnagyobb emléke
Az isteni bőkezűség túláradása
Szentséges és felséges titok — irgalmazz nekünk!
Halhatatlanság orvossága
Félelmetes és éltető szentség
Az Ige mindenhatóságával testté vált kenyér
Vérontás nélkül való áldozat
Étel és vendég
Vigasztaló vendégség, melyben az angyalok szolgálnak
Kegyesség szentsége — irgalmazz nekünk!
A szeretet köteléke
Tiszta lelkek táplálása
Az Úrban meghalók úti eledele
A jövendő dicsőség záloga
Testednek és Vérednek méltatlan vételétől: – Ments meg Uram minket!
A test kívánságaitól
A szemek kívánságaitól
Az élet kevélységeitől
Minden bűnalkalomtól
Testednek és Vérednek méltatlan vételétől: – Ments meg Uram minket!
Vágyakozásod által, mellyel a Húsvétot tanítványaiddal eltölteni kívántad,
Nagy alázatosságod által, mellyel a tanítványok lábát megmostad
Nagy szereteted által, mellyel ez isteni szentséget szerezted
Kiontott Véred által, melyet nekünk az oltáron hagytál
Szentséges tested öt sebe által, melyet értünk fölvettél
Mi bűnösök,- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy e csodálatos Szentség iránti hitet, tiszteletet és áhítatot bennünk megtartani méltóztassál
Hogy a bűnök töredelmes bevallásával minket az Oltáriszentség gyakori vételére vezetni méltóztassál
Hogy minket a hitetlenségtől, tévtanítástól és a szív vakságától megőrizni méltóztassál
Hogy halálunk óráján ez úti eledellel minket megerősíteni és bátorítani méltóztassál
Hogy minket az örök élet vendégségébe vezérelni méltóztassál
Jézus, Isten fia
Kenyeret adtál a Mennyből! Minden gyönyörűséggel teljeset!
Könyörögjünk!
Isten, te a csodálatos Oltáriszentségben kínszenvedésed emlékét hagytad: engedd, kérjük, testednek és vérednek titkait úgy tisztelnünk, hogy megváltásodnak gyümölcsét szüntelenül érezzük. Ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. Amen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged.
Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled. Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged, mindörökkön-örökké. Ámen