(Megtartóztatási nap)
„Dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!”
János azok közül az igénytelen, szentéletű és tudós szerzetespapok közül való, akik életüket a kápolna és a könyvekkel telt cella magányában élik le, akiknek munkássága óriási értéket jelent a kortársaknak és az utókornak, de szerzeteséletük részletei a világ előtt alig ismeretesek. Nem csoda, ha külső életkörülményeiről alig tudunk valamit attól az időponttól kezdve, hogy a kolostorba vonult.
A 7· század vége felé született Damaszkus városában, amely akkor a mohamedán szaracénok fönnhatósága alatt állott. Családja keresztény volt, s benne a magas állami hivatal -a legnagyobb valószínűség szerint Szíriában az összes adószedő hivatalok főnöksége – apáról fiúra öröklődött. Ez a körülmény a keresztény családnak a mohamedán államban nagy vagyont és tekintélyt biztosított.
János egyébként a Manzur (=kierőszakolt) arab nevet viselte. Fogadott testvérével, Kozmásszal együtt gondos nevelésben részesült. Atyjuk mindkettőjüket Kozmász szicíliai szerzetesre bízta, akit a kalifa fogságából kiváltott és házába fogadott, s aki széleskörű általános és hittudományi képzettséggel rendelkezett. A legnagyobb valószínűség szerint János tanulmányainak elvégzése után elfoglalta atyjának előkelő hivatalát Damaszkuszban.
Szomorú eset avatta őt íróvá és hitvédővé. A szomszéd görög birodalom császára, az erőszakos Jzauri Leó (717-741) 726-ban rendeletet bocsátott ki, amelyben a szentképek tiszteletét mint bálványimádást megtiltotta. Négy évre rá újabb intézkedés a szentképek lerombolását rendelte el s megindította a képrombolásnak körülbelül 120 évig tartó kegyetlen és barbár harcát. Ezek a rendeletek mindenfelé elkeseredést, sőt ellenállást váltottak ki és sorompóba szólították Jánost is.
Egymás után írta három lelkes védelmét a képek tiszteletének érdekében s kifejtette, hogy a képtisztelet nem bálványimádás. „Bűnösen cselekednénk – írja -, ha az ember alkotta képeket isteneknek gondolnák s azokat Istent megillető tiszteletben részesítenők. Mi azonban ezt egyáltalán nem tesszük.”
Ez a bátor és világos állásfoglalás hatalmas gátat vetett a bizánci császárok képromboló munkájának. Azonban a kalifa fönnhatósága alatt élő János ellen szitkozódásokon kívül semmit sem tehettek.
Nemsokára rá János nagy dologra határozta el magát. Otthagyta a nagy vagyont, az előkelő állást, s Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbás híres kolostorába vonult. Testvére nemsokára Föníciában püspök lett, ő maga pedig pappá szenteltette magát, s élete végéig teljesen a tudománynak, irodalomnak és lelkiéletnek élt. Szent János ama kevesek közé tartozik, kik tollal igazán nagy szolgálatot tettek az Úr Krisztus igazságának. A képek tiszteletéről írt védőírásai diadalra segítették a katolikus igazságot. A szerzetesi cella csöndjében alkotott nagy műve, „Ismeret-forrás” címmel lelkiismeretesen és világos fogalmazással egybefoglalta a régi nagy görög egyházdoktorok tanítását; ez minden időre bizonyságot tesz, hogy azok úgy tanítottak mint Róma, és nem úgy mint a későbbi görög skizmatikusok, s lehetővé tette a későbbi nagy latin hittudósoknak, Aquinói Szent Tamásnak (márc. 7) és társainak a katolikus hitigazságoknak azt a fölséges kifejtését, amelyből ma is élünk. – János igen szép költeményeket is írt, melyek a görögöknél még ma is nagy becsületben vannak.
Szerzetespapi erényei közül különösen alázatosságát emelik ki életrajzírói.
Egyikük a következő esetet mondja el:
Lelkivezetője próbára akarta tenni alázatosságát és ezért megparancsolta neki, hogy néhány kosárral menjen el Damaszkuszba, ahol valamikor előkelő állást töltött be, álljon ki a piacra, s próbálja eladni a kosarakat, de úgy, hogy kétannyit kér értük, mint mások. János szó nélkül engedelmeskedett. Az emberek nem ismerték ugyan meg, azonban mikor kérdésükre megmondta a nagy árat, mindennek elmondták s csúnyán szidalmazták. Ö csöndesen, szelíden fogadta a gyalázkodásokat, míg csak egyik volt alkalmazottja föl nem ismerte, s szó nélkül ki nem fizette az árat. De alázatosságának talán legcsattanóbb bizonysága, hogy ez a nagyszerű író önmagáról semmit sem írt, dicsőségét saját maga nem örökítette meg. Hittudós és bölcselő, szónok és költő, aki minden írásában csak a tárgyi igazságot keresi s a maga énjét háttérbe tudja állítani, a legalázatosabb emberek közé tartozik.
Halála körülményeiről semmi bizonyosat nem tudunk.
A legnagyobb valószínűség szerint Jeruzsálemben halt meg, a Megváltó sírja közelében, akiért élt és dolgozott. Halála után neki is kijárt a nagy egyéniségek sorsa: a jók dicsérték, a rosszak gyűlölettel gondoltak rá. A képrombolóknak 754-ben tartott zugzsinatja Konstantinápolyban egymásután négyszer is megismételte a halott Jánossal szemben a kiközösítést. Ez ránézve nagy dicsőség, amelyet csak megkoronázott a 7. egyetemes zsinat (Niceaban 787-ben) dicsérő elismerése. XIII. Leó pápa, aki annyira vágyott Damaszkusi János áldott kora után, amikor a nyelvi és fegyelmi különbségek ellenére Szent Péter fősége alatt állott a Kelet és Nyugat, tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette, az egyházi tanító (doktor) címével tüntette ki s ünnepét a mai napra tette.
„Azt kérdezed, hogy lesz a kenyér Krisztus teste, és a bor Krisztus vére? És én azt mondom neked: a Szentlélek jön, és megteszi azt, ami minden szót és minden gondolatot meghalad. Legyen neked elég hallanod, hogy a Szentlélek által történik, ugyanúgy, miként az Úr a Szent Szűzből és a Szentlélek által fölvette a testet.”
– tanította az Eucharisztia misztériumáról az utolsó keleti egyházatya, Damaszkuszi Szent János.
Felséges Urunk, Jézus Krisztus Istenünk, akinek egyedül van hatalma megbocsátani az emberek bűneit; mint jóságos és embereket szerető, nézd el minden tudatosan vagy tudattalanul elkövetett vétkezéseimet, és méltass arra, hogy elítéltetés nélkül részesülhessek a Te isteni, dicsőséges, tisztaságos és életadó Titkaidban, ne kárhozatomra, sem pedig bűneimnek szaporítására, hanem megtisztulásomra és megszentelésemre és az eljövendő örök életnek és Országnak zálogául; védelmezőm legyen és segítőm, az ellenség elhárítója és vétkeim sokaságának eltörlője. Mert az irgalom és a könyörület és emberszeretet Istene vagy, és Neked dicsőséget zengünk, az Atyával és a Szent Lélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.
(Damaszkuszi Szent János)
Istenünk, kérünk, add, hogy Szent János áldozópapod könyörgése, és az igaz hit segítsen minket, melyet ő oly buzgón tanított, legyen mindenkor világosságunk és erősségünk! Amen.
NAPI IMÁK
Ima a Megváltó Jézushoz
Megváltó Jézus, Uram és Istenem, Istenem és mindenem, aki keresztáldozatod által megváltottál minket és legyőzted a sátán hatalmát, szabadíts meg, kérlek, minden ördögi jelenléttől és a gonosz minden befolyásától. A Te nevedben kérem, sebeid érdemeiért kérem, véred érdemeiért kérem, a Te Kereszted érdemeiért kérem, Mária, a Szeplőtelen Fogantatás és a Fájdalmas Anya közbenjárására kérem. Csorduljon rám az oldaladból kifolyó vér és víz, hogy megtisztítsanak, megszabadítsanak, meggyógyítsanak engem. Ámen.
Litánia Jézus szenvedéséről
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten, – Irgalmazz nekünk!
Fiúisten, a világ megváltója
Szentlélek Isten
Szentháromság egy Isten
Jézus, testté lett Ige, – Irgalmazz nekünk!
Jézus, kit a világ gyűlölt
Jézus, kit 30 ezüstpénzért eladtak
Jézus, ki halálgyötrelmedben vért izzadtál
Jézus, kit Júdás elárult
Jézus, kit tanítványaid elhagytak
Jézus, kit arcul ütöttek
Jézus, kit hamis tanúk vádoltak
Jézus, kit gyalázattal illettek és kigúnyoltak
Jézus, kit Péter megtagadott, – Irgalmazz nekünk!
Jézus, kit Heródes kicsúfolt
Jézus, kit Pilátus megkorbácsoltatott
Jézus, kit Barabásnál kevesebbre becsültek
Jézus, kit tövissel koronáztak
Jézus, kit ruháidtól megfosztottak
Jézus, kit keresztre feszítettek
Jézus, kit a zsidók szidalmaztak
Jézus, kit a gonosztevők kigúnyoltak
Jézus, kinek oldalát megnyitották
Jézus, ki az utolsó csepp véred kiontottad
Jézus, kit az Atya elhagyott, – Irgalmazz nekünk!
Jézus, ki bűneink miatt meghaltál
Jézus, kit a keresztről levettek
Jézus, kit sírba helyeztek
Jézus, ki dicsőségesen feltámadtál
Jézus, ki a mennybe fölmentél
Jézus, ki a Vigasztalót elküldötted
Jézus, a mi áldozatunk
Jézus, a mi közbenjárónk
Jézus, a mi bíránk
Légy irgalmas, – Ments meg, Uram, minket!
Minden bűntől
Minden rossztól
A haragtól és gyűlölettől
A gonoszságtól és bosszúvágytól
A hitetlenségtől és a szív keménységétől
Az istenkáromlástól és istentagadástól
A képmutatástól és kapzsiságtól
A lélek elvakulásától
Parancsaid megvetésétől
A bűnbe való visszaeséstől
A léleknek és testnek minden veszedelmétől
Mi bűnösök, – Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy nekünk kegyelmezz
Hogy nekünk megbocsáss
Hogy Szent Egyházadat védelmezzed
Hogy a tieidet megáldjad
Hogy ellenségeidet megtérítsd
Hogy az igazságot elterjesszed
Hogy a tévedést megszüntessed
Hogy a bálványokat megsemmisítsed
Hogy a te kiválasztottaid számát gyarapítsad
Hogy a tisztulás helyéről a lelkeket megszabadítsad
Hogy bennünket szentjeid seregébe felvegyél
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! – Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! – Krisztus, hallgass meg minket!
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! – Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Könyörögjünk!
Urunk, Te a világ megváltásáért jöttél a világra.
Szentséges szenvedésed által, melyről mi bűnökkel terhelt szolgáid megemlékezünk és szent kereszted által s kegyelmekkel teljes halálod által szabadíts meg minket a pokol kínjaitól és vezess minket oda, ahová a veled együtt keresztre feszített jobb latort vezetted.
Ahol Te az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, igaz Isten mindörökkön-örökké. Ámen