(enyhített böjti nap)
Az Úr Jézus az evangéliumban fölveti a kérdést:
„Kicsoda hát a hű és okos szolga, kit ura háznépe fölé rendelt, hogy enni adjon nekik a maga idején ?” (Máté 24, 45·)
Az Egyház a mai zsolozsmában Szent Józsefre alkalmazza ezeket a szavakat, amikor mondja:
„íme a hű és okos szolga, kit az Úr Isten a saját családja – a szentcsalád – fölé rendelt”.
A Szentírás nem jegyzett föl sokat Szűz Mária hitvestársáról s az Úr Krisztus nevelőatyjáról, de ez a kevés is fényesen mutatja, hogy Istennek hű és bölcs szolgája volt, aki minden fenntartás nélkül hajolt meg minden isteni parancs előtt és tökéletes hűséggel gondoskodott a szentcsaládról. Szent József Dávid királyi házából származott és a galileai Názáretben lakott. Foglalkozására nézve ács volt s jegyben járt az ugyancsak Dávid véréből való Máriával. Ettől az időtől kezdve élete elválhatatlanul össze van nőve a reá bízott Szent Szűz életével.
Mielőtt Józsefnél és jegyesénél a házastársi együttélésre került a sor, Mária „méhében fogant a Szentlélektől”. József látta rajta az anyaság jeleit, azonban nem tudta, hogy az Úr Isten az ő szeretett jegyesét választotta ki a megtestesülés szent titkának eszközéül. A legnagyobb zavarba jött: szerette Máriát s az Írás szerint „igaz ember” volt, aki nem akarta jegyesét hírbe hozni, vagy őt a törvénynek kiszolgáltatni, annál kevésbé, mert meg volt győződve ártatlanságáról. Töprengése közben föltámadt lelkében a gondolat, hogy legjobb lenne titokban elbocsátani őt, vagyis fölbontani a jegyességet.
Szűz Mária semmit sem szólt neki az angyali üdvözletről – talán alázatosságból, talán azért, mert tudta, hogy az Úristen gondoskodni fog József fölvilágosításáról. Ez csakugyan megtörtént.
Megjelent álmában az Úr angyala s ezt mondotta:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon”; József ezután megkezdte Máriával az együttlakást, de úgy, hogy Jézus születése előtt és után is csak a legszentebb testvér módjára élt vele.
A rómaiaktól elrendelt népszámlálás Józsefet a Dávid királyi család ősi fészkébe, a júdeabeli Betlehembe szólította. Elkísérte őt szent hitvese, Szűz Mária is. Ott aztán megtörtént az üdvtörténet nagy eseménye: megszületett az Úr Jézus. Szent Józsefet az Isten azzal a nagy kegyelemmel tüntette ki, hogy Szűz Mária mellett ő lehetett az üdvözítőnek első imádója és istápolója. Tanúja volt az angyali sereg énekének, látta a pásztorok hódolatát a jászol előtt, részt vett a kis Jézus bemutatásán a templomban, vette ott Máriával együtt az agg Simeon áldását s fogadta a napkeleti bölcseket, akik leborulva imádták az isteni kisdedet. Hű és okos szolga módján gondoskodott a szentcsalád ételéről s életéről.
Ebben a munkájában nem a test és vér szava sarkallta, hanem ihlette az a tudat, hogy az ő felesége az Isten anyja, s a fiú, akit a polgári törvény az ö fiának tartott, az, Isten fia.
A bölcsek távozása után az angyal az Úr újabb parancsát adja Józsefnek álmában:
„Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba és maradj ott, amíg majd mondom neked; mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elveszítse”.
A szentcsalád hűséges őre fölébred álmából, habozás nélkül menekül, otthagyja hazáját s a teljesen ismeretlen Egyiptomba távozik. A meneküléssel megmenti a kis Jézust a Heródes által megölt betlehemi kisdedek sorsától s egy ideig a messze idegenben marad.
Heródes halála után az Úr angyala újból megjelent Józsefnek álmában s ezt parancsolta:
„Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, kik a gyermek életére törtek”
A hű szolga megint csak engedelmeskedett. A legrövidebb úton otthona felé át kellett volna mennie Júdeán is. Meghallotta azonban, hogy ezen a területen Heródesnek szintén kegyetlen és zsarnok fia, Archelaus uralkodik, s az okos szolga a reá bízott drága kincsekkel, Jézussal és Máriával, nem mert rálépni Júdea földjére, hanem inkább nagy kerülőt tett és így került a galileai Názáretbe.
A szülők Názáretből évenkint lejártak a húsvéti ünnepre Jeruzsálembe, a szent városba. Amikor Jézus 12 éves lett, elvitték őt is magukkal, s akkor történt az elvesztése. A keresés három kínos napja Szent József számára is nagy szenvedés volt s Jézus megtalálása neki is a legnagyobb örömet jelentette. A visszatérés után az Isten fia nemcsak édesanyjának, hanem neki, a család fejének is engedelmes volt. Mindössze ennyi az egész, amit biztosan tudunk Szent Józsefről. A többiben bizony csak következtetésekre és találgatásokra vagyunk utalva.
Későbbi életrajzok sok bájos apróságot beszélnek arról, hogyan segített a názáreti otthonban nevelőapjának a kis Jézus, hogyan gyalult, fűrészelt, fúrt-faragott.
Nagyon valószínű, hogy Szent József már az Úr Jézus nyilvános föllépése előtt halt meg, és pedig a legkívánatosabb halállal:
az Isten fiának, az élet-halál Urának, és az Isten anyjának karjai közt.
Amint a Szentírásban „a szent titkok hátterében áll”, hosszú századokon keresztül tisztelete is háttérbe szorult. A 11. század óta azonban ez a tisztelet egyre több formát ölt, s 1870 óta úgy tiszteljük őt, mint az egyháznak, az Isten eme nagy családjának védőjét (ünnepe a húsvét utáni harmadik szerdán), s manapság nincs még egy férfinév, amelyet annyian viselnének, mint az övét.
Szűz Mária lelkületének talán legfölségesebb megnyilatkozása az a felelet, amelyet az angyal szavaira adott:
„Íme az Úr szolgáló leánya”
Az Úristen a próféta ajkán szolgájának nevezi az eljövendő megváltót (Iz. 53; 1), maga az Úr Jézus a maga hivatását abban jelöli meg, hogy szolgálni jött (Mt.20; 18), s Szent Pál azzal akarja összefoglalni az Üdvözítő tevékenységét, hogy „a szolga alakját vette föl (Ef.2;7).
Nem természetes-e, hogy a Szent Szűz hitvestársa és az Úr Jézus nevelőatyja is szolga lett?
Igen, Szent Józsefnek legdrágább ékessége, hogy tudta szolgálni az Úristent és a szentcsaládot, hogy hű és okos szolga volt. – De ez a szolgaság több, mint világi értelemben a legnagyobb uraság.
Mindenható Istenünk, ki hűséges szolgád, Szent József gondjaira bíztad a gyermek Jézust, és oltalma alá helyezted a Megváltás művét, kérünk, add meg Egyházadnak, hogy hűségesen őrizze misztériumaidat és szüntelen munkálkodjék a világ üdvösségéért!
NAPI IMÁK
IMA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT
Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlévő Isteni Fölség!
Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás és élet kútfeje,
menny és föld Ura, Istene,
akit az angyalok és szentek imádnak az égben,
mi is imádunk téged az Oltáriszentségben.
Hálát adunk neked Istennek fia, aki emberré lettél,
aki az üdvösségünkért áldozatul adtad önmagadat
a kereszt oltárán, és minden szentmisében részesítesz
minket e megváltó áldozatban.
Hittel valljuk, hogy aki e kenyérből eszik, örökké él,
hiszen azért adtad magadat lelkünk eledeléül,
a szentáldozásban.
Engedd Urunk, hogy sohase vegyünk téged ítéletünkre,
hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged.
Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen