KERESZTÚT
Ha közösen végezzük a keresztutat, akkor minden állomás címe után mondjuk:
V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az elmélkedés után a következőt verzikulust mondjuk:
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj rajtunk és a meghalt hívek lelkein a tisztítótűzben!
BEVEZETÉS
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
I. állomás: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
1.Áll a gyilkos nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett:
Pilátusod lettem néked.
II. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
2.Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül.
III. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
3.Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj, én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
IV. állomás: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
4.Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
V. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK
5.Vinni terhed, segítségül
Itt van Simon Kirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek.
VI. állomás: VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
6.Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
Mennyi könnyet törültem fel?
VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
7.Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő, kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam.
VIII. állomás: JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
8. Sírva jöttök ki elébe
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
Magatokat sirassátok!
IX. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
9. A keresztnek szörnyű terhe
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek.
X. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
10. Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
XI. állomás: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
11. Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
12. Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből,
Ki szakaszt el szerelmétől?
XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
13. Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested,
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában.
XIV. állomás: JÉZUST SÍRBA TESZIK
14. Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, pokolt letiporja.
ZÁRÓÉNEK
Uram, hiszek, és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom, bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.
II.
Ha közösen végezzük a keresztutat, akkor minden állomás címe után mondjuk:
V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az elmélkedés után a következőt verzikulust mondjuk:
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj rajtunk és a meghalt hívek lelkein a tisztítótűzben!
BEVEZETÉS
Jertek hívek a szent Keresztútra,
Gondoljunk a szenvedő Urunkra.
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát!
I. állomás: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Elhangzik a kegyetlen ítélet,
Kínhalálra dobnak oda Téged.
Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,
Szeretetből Te halsz meg helyettünk.
II. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Vállaidra veszed a keresztet,
Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket.
Ezer bűnünk iszonyatos terhe
Nehezedik súlyos keresztedre.
III. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
Meginog a kereszt vérző vállán,
Összeroskad az ártatlan Bárány.
Ó, boruljunk mi is véle porba,
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.
IV. állomás: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány
A Szűzanya Jézus keresztútján.
Vérző szívét elönti a bánat,
Zokogva megy, Jézus, Te utánad.
V. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK
Drága Jézus, erőd egyre lankad,
Kényszeredve Simon segít rajtad.
Ó, ha tudná szenvedésed titkát,
De más szívvel vinné szent Keresztfád.
VI. állomás: VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
Veronika közeledik Hozzád.
Kendőjével törli véres orcád.
Csodaképed a jutalom érte.
Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be!
VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,
Másodszor is leroskad a földre.
Új estednek oka, jaj, én voltam,
Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.
VIII. állomás: JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
Az út mentén könnyvirágok nyílnak,
Jeruzsálem leányai sírnak.
Ó, nem elég itt a sírás-rívás,
Megtört szívet keres a Messiás.
IX. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,
Erőtlenül leroskad a porba.
Hóhéraid könyörtelen vernek.
Vonszold tovább iszonyatos terhed!
X. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Leszaggatják testedről a köntöst,
Minden sebből új vérpatak öntöz.
Láztól égő sebeid szent vére
Legyen gyarló lelkünk üdvössége!
XI. állomás: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
A keresztre szegezik szent Tested.
Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.
Roskadj össze kereszt kemény fája!
Ne légy Jézus kínhalálos ágya!
XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Ó, keserves, rettenetes óra,
Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.
Visszaadva Atyádnak szent lelked,
Vérző fejed halálban csüggeszted.
XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
A keresztről Jézus drága testét
Édesanyja karjaiba tették.
Nincs a földön annyi tenger-bánat,
Mint amennyi szent szívében támadt.
XIV. állomás: JÉZUST SÍRBA TESZIK
Szent Asszonyok, tanítványok sírva
Jézus testét leteszik a sírba.
Mint a kenet édes illatárja,
Úgy kísérje szívünk hő imája!
ZÁRÓÉNEK
Jézus Krisztus, mindenség Királya,
Üdvünk lett már szent Kereszted fája.
Add, hogy mindig csak nyomodban járjunk,
S egykor mennyben mindörökké áldjunk!
KERESZTÚTI ELMÉLKEDÉSEK
I.
Ha közösen végezzük a keresztutat, akkor minden állomás címe után mondjuk:
V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az elmélkedés után a következőt verzikulust mondjuk:
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj rajtunk és a meghalt hívek lelkein a tisztítótűzben!
I. állomás: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Olyan könnyen ítélkezünk mások felett, olyan könnyű véleményt formálni valakiről, anélkül, hogy különösebben törekedtem volna megismerni őt. Olyan könnyű magam körül kialakítani egy kört, akikkel jól elvagyok, és minden többi embert kiszorítani életemből. Pedig azzal, hogy mást nem engedek be magunk közzé, éppen halálra ítélem őt. Mert megvonom tőle az élni akarást, megvonom tőle a mi-, az én támogatásomat, hogy élni tudjon. Pilátus, csak egy ember volt a többi közül, mégis egyetlen döntéssel megváltoztathatott volna mindent, de nem tette, mert félt kiállni, félt azt mondani, hogy nem, -félt önmagától és félt attól, amit mások mondanak. Vajon a félelemtől, a nyitottság hiányától, a skatulyázásoktól én hányszor ítéltem halálra mást? Vajon hányszor tettem kárt mások becsületében, úgy, hogy azokon szórakoztam, akik nem tartoznak a „barátaim” közé? Vajon hányszor öltem így embert?
II. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Ez egy olyan állomás, ahol el kell gondolkozzál azon, hogy mit is jelent, ha kerülöd, ami rád vár és ami a tied. Valahányszor kibújsz saját kötelességeid alól, mindig egy kereszttől menekülsz el. De nézz Jézusra és gondolkozz el azon, hogy neki nem lett volna muszáj meghalni, neki nem lett volna muszáj a keresztet vállra venni. De megtette. Azért, mert meg akarta mutatni neked, hogy nem szabad elmenekülnöd attól, amit neked kell megtenned. Sőt! Merj továbblépni. Merj a magad terhei mellett még pluszt vállalni, olyat, amire nem kötelez senki, de meg tudod tenni – szeretetből. Gondolkodj el, hogy hányszor vétettél a jó elmulasztásával, hányszor vétettél, hogy kibújtál saját kötelességeid elvégzése alól?
III. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
Hogy meg tud törni az emberi gonoszság egy embert. Súlyos lehetett a kereszt, de még súlyosabb a magára maradottság, a kigúnyolt személyiség. A sok hazugság, a sok becsmérlés végül is oda vezetett, hogy Jézusnak teljesen felemésztődött fizikai ereje. Ezért esett el a kereszttel. El sem tudod képzelni, hogy a kis viccelődések a másikkal, néha milyen mély sebet tud ejteni. El sem tudod képzelni, hogy apró hazugságaid, – amit sokszor magad megnyugtatására hajlamos vagy kegyes hazugságnak nevezni – , hova vezethet. És egyszer csak látod, hogy testvéred elesett, de még csak meg sem fordul a fejedben, hogy ezek az aprónak hitt dolgok voltak azok, amelyek elvették erejét, és amelyek miatt elesett. És mit teszel? Még jobban élcelődsz, még jobban a gúny tárgyává teszed őt. Gondolkozz el, hogy ilyen jellegű magatartásoddal hányszor aláztál meg másokat! Kérj most bocsánatot (ha csak gondolatban is), mert még nem késő. Tedd jóvá, amit tettél!
IV. állomás: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Talán kisgyermekként fel sem merült benned, hogy másképpen is lehet valamit tenni, mint, ahogy szüleid azt mondták. Most pedig úgy érzed, hogy semmit sem lehet úgy tenni, ahogy ők azt gondolják. Különös állapot ez, de vajon mi változott meg? Semmi. Csak annyi, hogy kezdesz felnőni. De ettől még nem kell szégyellned szüleidet, nem kell úgy viselkedned, mintha sosem ismerted volna azelőtt őket. Nézd! Jézus 33 éves korában sem szégyellte a találkozást édesanyjával. Átérezte, hogy van a tömegből valaki, egy asszony, aki nem azért sír, mert fuccsba ment egy messiási állom, hanem azért, mert fiát látja szenvedni. Érezte, hogy ő 33 évesen is az a gyermek maradt anyja számára, akit valamikor Betlehemben megszült, és akit Názáretben felnevelt. Vajon számodra megmaradt ez a különös kapcsolat édesanyáddal, édesapáddal, vagy már régóta tehernek érzed őket? Ne felejtsd! Akkor váltál igazán felnőtté, ha el tudod fogadni, hogy szüleid, amíg élnek aggódnak érted és szeretnek téged, ha te magad is tudod őket tisztelni és szeretni.
V. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK
Ki az, aki a nehézséget, a keresztet kívánná mástól? Bizony sokkal könnyebb olyan dolgokat megkívánni, amiről úgy gondoljuk, hogy attól boldogabbak leszünk. Amit, úgy érzünk, ha nekünk lenne meg, akkor sokkalta jobb lenne az életünk. Pedig a tizedik parancs így szól: Mások tulajdonát ne kívánd! Cirenei Simon is, ha valamit kívánhatott volna, amit Jézus birtokolt, akkor valószínűleg olyat kért volna, hogy halottakat támaszthasson fel, vagy betegeket gyógyíthasson meg, de talán azzal is megelégedett volna, ha a vizet borrá tudta volna változtatni. De mindezek helyet, csak a keresztjét kaphatta meg. És mi történt? A világon mindenhol ismerik, az ő nevét, mégpedig úgy, hogy ő az egyedüli ember, aki Jézuson segített. Micsoda kitüntetés! Pedig, már akkor megkapta szolgálataiért az ajándékot: boldog lehetett. Napjainkban gyakran pontosan a fordítottja történik, mert aki másnak a tulajdonát kívánja, boldogság helyett boldogtalan lesz egész élete folyamán.
VI. állomás: VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
Milyen csodálatraméltó az az asszony, aki látva, hogy Jézustól mindent elvettek, ő adni készült. Látta a megcsúfolt Jézust, látta a kisemmizett Isten-embert, és nem csak látta, hanem meglátta azt a szerencsétlennek tűnő Jézust, akitől mindent elloptak a gonosz emberek. És ekkor ő volt az, aki adni készült. Nagy bátorság volt tőle, hogy átverekedte magát a tömegen, de még nagyobb bátorsága volt, hogy adni tudott, úgy, hogy nem is remélt a viszonzásban. De mert, így cselekedett Jézus megjutalmazta azzal, amit adhatott neki a kisemmizettségében. Most Veronika személye hassa át lelkedet, és bánd meg, ha valaha valamit is loptál: úgy tulajdont, mint becsületet. Tanuld meg tőle az önzetlenséget, tanuld meg, hogy bár nehezebb adni, mint elvenni, mégis nemesebb cselekedet. Ha megteszed, te is meg fogod látni Jézus arcát, na nem most, hanem majd valamikor, de nem is zsebkendőbe nyomva, hanem színről-színre.
VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Vannak az életben csúnya esések. Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzed, most mindenki rajtad röhög. Nem baj. Ne legyen baj! Ne érezd fontosnak ilyenkor azt, amit más gondol, vagy mond rólad. Inkább azt érezd fontosnak, amit Isten gondol rólad. Ne az embereket bálványozd, hanem az Istent imádd. Fontosak az emberek, fontos, hogy érezd, tartozol valahova, de még fontosabb az Isten. Ne váljanak a kapcsolataid bálvánnyá! Ezt akkor tudod igazából lemérni, hogy mennyire vagy rabja az emberi kapcsolatoknak, ha megtapasztalod Jézussal együtt, hogy milyen leesni, milyen a földön lenni. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy hányszor mulasztottad el, hogy csak az Istennek szolgálj, és ne az embereknek? Hányszor esett meg, hogy az embert imádtad és nem az egyedüli Istent? Amikor az emberi kapcsolataidat imádod, ha leesel, nem tudsz felállni többé, mindaddig, amíg vissza nem térsz az Istenhez. Akkor lesz erőd a felálláshoz, mert tudod, hogy az Ő fia is elesett, és felállt.
VIII. állomás: JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
Különös, hogy amikor az emberi szívek megkeményedni látszottak, az asszonyi szívek annál lágyabbak lettek. Milyen furcsa Jézus rendreutasítása, nem is vártuk volna tőle ezeket a szavakat: „Magatokat és fiaitokat sirassátok”, mintha azt akarná mondani, hogy családjaitokra legyen gondotok. És mennyire igaza van Jézusnak, hiszen a földi életben a legszentebb dolog a család. Éppen ezért te is tartsd tiszteletben magad és mások életét. Te is megtalálod, majd az igazi párodat. Ha azt igazán az Istentől kéred, neked is lehet boldog és szent családi életed. Erre már most kell készülnöd. És ha majd oda kerül a sor, a magad családjával foglald le magad, igyekezz majd házasságodat az Egyház törvényei szerint kötni, igyekezz gyermekeidet katolikus módon nevelni. Akkor majd átadhatod magadat teljesen házastársadnak és gyermekeidnek.
IX. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Könnyű szemlélőnek lenni, de vajon milyen lehetett annak, aki már harmadjára is elesik? Ráadásul milyen lehetet úgy elesni, hogy közben tudni azt, hogy ez az esés mások helyett van, és olyanok helyett is, akik nem fogják megbecsülni az ebből az esésből forrásozó ajándékot. Gondolkozz el azon kicsit, hogy Jézus a te bűneid súlyától zuhant a porba. Ha át tudod ezt érezni, nem fogsz zúgolódni, hogy már ismét gyónnod kell, hanem megköszönöd Jézusnak, hogy ilyen szentséget rendelt számodra. Ha át tudod érezni ezt az esést, akkor csekélységnek fogod érezni azt az egyházi parancsot, hogy évente legalább egyszer gyónjál. Ha átérzed ezt, akkor nem lesz nehéz bűnbánatot tartanod. Figyeld csak őt, és nézd, hogy mit tett. Jézus harmadszor is felállt, neked is fel kell állnod a bűneidből! Jézus tovább ment, neked is tovább kell menned! Jézusnak fontos volt a lelked, legyen neked is az!
X. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Az embert érzéketlenné teszi a paráznaság. Mi, akik olykor féktelenül éljük ki a test vágyait, mi sodortuk Jézust ilyen helyzetbe, megfosztva az ő emberi méltóságától. Néha magunkat fosztjuk meg a saját méltóságunktól. Jézus tudja, mennyit küzdünk fiatalkori vágyainkkal. Nehezen találjuk azok igazi helyét. Ezen a területen olykor legyőzhetetlennek tűnik a kísértő. De mit tegyek Uram, ha oly gyöngének érzem magam? Itt ennél az állomásnál értjük meg igazából, hogy ezek a vágyaink jók, csak akkor válnak rosszakká, ha rosszul kezeljük őket. Lemeztelenített szent tested képe álljon elém minden egyes kísértés alkalmával, mielőtt bűnt követnék el! Jusson eszembe az a jó elhatározás, amit most hoztam meg: hogy Téged paráznaságommal megbántani többé nem akarlak!
XI. állomás: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
Sokszor megyünk el egy-egy feszület mellett, mintha észre se vennénk. Nem fogalmazódik meg bennünk az Istendicséret, a hála, a kibékülés szavai. Amikor azonban idegesek vagyunk, olyan könnyen jönnek a káromló gondolatok, amiket jobb esetben magamban, rosszabb esetben hangosan is kimondunk. Néha még az is megtörténik, hogy nagyobbnak, lazábbnak, vagányabbnak akarunk tűnni és ezért beszélünk csúnyán. Jézus némasága a kereszten nagyon is beszédes. Ő csupán a szeretet halk szavait mondja, és ezt a megtisztult lélek hallhatja meg. Ezért kérek most bocsánatot, és ezért is ajánlom fel engesztelésül ezt a keresztutat: mindazért a számtalan pillanatért, amikor Isten nevét hiába vettem. Ígérem, hogy amikor ezentúl elmegyek egy feszület előtt, és látom a fára szegezett tested, áldani fogom nevedet.
XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Péntek volt, amikor mindez történt. A pénteket szeretem, vert végre le lehet ereszteni, letehetem a hét fáradalmait. Talán ez a nap a legalkalmatlanabb arra, hogy valamilyen önmegtagadással, imádsággal, böjttel emlékezzek arra, hogy meghaltál értem. Ha igazán foglalkoznék veled, nem lenne gond a pénteki böjtöket megtartani. Most, hogy látom, meghaltál értem, mert szeretsz, meg akarlak ismerni. Rossz látni téged egyedül a kereszten. Veled akarok maradni! Ezentúl téged foglak látni a szentmisén is, amikor a pap átváltoztatja a kenyeret és a bort. Áldozni szeretnék, hogy a te áldozatoddal megerősítve, veled együtt éljem életem minden napját.
XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
Jézusom rövid ideig voltál a kereszten, de ez volt az a kereszt, amely annyi szenvedést tartogatott számodra, melyen végül is meghaltál. Az értünk vállalt szenvedésbe haltál bele. Most mikor leveszik testedet e keresztről, örökké búcsút mondasz neki. Többet nem kell meghalnod értünk, többet nem kell felvenned kereszted és értünk hordoznod. Mint ahogy szent tested elvált a kereszttől, én is úgy szeretnék elválni a bűntől. Rövid ideig tart fogva, de e rövid idő is éppen az én halálomat jelenti. Mert a bűn nem mást, mint a halált adja. Erőt veszek magamon Uram, és ha kegyelmeddel támogatsz, megtérek hozzád. Mert ahogy téged is emberek szedtek le a halált hozó kereszttől, én sem tudok egyedül megszabadulni a bűn bilincsétől. Te vagy aki, elszakítasz attól. Többet én sem akarok meghalni, többet én sem akarok bűnt elkövetni. Szánakozom mindazon, amivel megbántottalak, akár Téged, akár embertársamat. Bocsáss meg, ha vétettem a főparancsolat ellen, amikor nem tudtalak Téged Istenemet teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretni, és amikor nem tudtam felebarátomat úgy szeretni, mint önmagamat.
XIV. állomás: JÉZUST SÍRBA TESZIK
A nagy megpróbáltatás után végtelen csend köszönt Jézusra. Csendben zajlik a megváltás műve. Én egyáltalán nem tudok csendben maradni. Pedig Uram, te a vasárnapot és ünnepnapokat arra adtad, hogy az ember ezeken a napokon megpihenhessen. Azért adtad, hogy lelki és testi felfrissüléseink legyenek ezek a napok. Azért adtad ezeket a napokat, hogy azokat megszenteljük. Sokszor a péntek illetve a szombat olyan gyorsan kicsúszik a kezeink közül, hogy vasárnap már nem marad idő mindenre. Gyakran alvással telik el a délelőtt, és akkor kimarad a szentmise, gyakran délután igyekszünk másnapra valamelyest felkészülni, az el nem végzett szellemi munkát, a tanulást ilyenkor akarjuk megoldani. Rá kell ébrednem, hogy az ünnep igazi eszméje kihalt az én vasárnapjaimból. Néha-néha mikor sikerül elmennem szentmisére, többnyire a templomból kijövet nemhogy feltöltődve érezném magam, hanem üresnek és kietlennek, mert mindezidáig nem éreztem át a vasárnap szellemét. Nem a gyermekkori hitet kérem vissza, Uram, csak azt szeretném, ha megtanulhatnám tőled az ünnep igazi értékét. Bocsáss meg nekem, ha eddig helytelenül éltem életem.
II.
Ha közösen végezzük a keresztutat, akkor minden állomás címe után mondjuk:
V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az elmélkedés után a következőt verzikulust mondjuk:
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj rajtunk és a meghalt hívek lelkein a tisztítótűzben!
Bevezető imádság
Jézus, isteni Üdvözítőm és Megváltóm, én bűnös, vétkeztem, s te, az igaz, vérző sebekkel függsz értem a kereszten! A bűnös szabad, s az ártatlant megkötözik. Jézusom, ide juttattak vétkeim. Én követtem el a gonoszságot, s rajtad bosszulják meg. Jézusom, ne engedd, hogy szenvedésed számomra kárba vesszen! Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek! Szívből bánom minden bűnömet, mert velük téged, a legfőbb és legszeretetreméltóbb jót, oly súlyosan megbántottalak! Ígérem, hogy malasztod segítségével megjavítom életemet. Uram, kegyelmezz és engedd Magdolnával hallanom ama vigasztaló szavakat: „Megbocsáttatnak sok bűneid, mert igen szerettél.”
I. állomás: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
„Akkor kezükbe adá őt, hogy megfeszíttessék.” (Jn 19,16) – Elítélik őt, az ártatlanságot. – Én érdemeltem ezt az ítéletet. – Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, mégis halálra adja. – Mily figyelmeztetés számomra, hogy vigyázzak szavaimra: meg ne bántsak, gyanúsítsak, rágalmazzak mást ártatlanul.
II. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
„A keresztet hordozván, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik.” (Jn 19,17) – Jézus magára veszi a súlyos keresztet, – a mi terhünket, – türelemmel, megadással. – Aki követni akarja, az tagadja meg magát és vegye fel keresztjét. – Türelemmel, megadással akarom viselni keresztemet, vagyis minden szenvedést, kellemetlenséget, ami ér.
III. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
„Bizonyára a mi betegségünket ő viselte és fájdalmainkat ő hordozta.” (Iz 53,4) – A kimerült,
agyongyötört Jézus nem bírja el a szörnyű terhet: bűneink súlya alatt a földre roskad. – Az ő szemléletéből kell mélységes bánatot meríteni, hogy megsirassam a magam elestét: bűneimet.
IV. állomás: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
„Ó mi nagy volt ama drága – Szűzanya szomorúsága – Egyszülött szent magzatán.” (Stabat Máter) – Minő szívszaggató fájdalom az anyának így látni szeretett gyermekét! – Minő keserű fájdalom a fiúnak édesanyja szenvedése! Ez a látvány tegye szívünket fogékonnyá a mások szenvedése iránt. Keltsen bennünk résztvevő szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.
V. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK
„Megfogának bizonyos cyrenei Simont, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye.” (Lk 23,26) – Simont úgy kényszerítették, hogy vigye a keresztet, de amint meglátja az Úr Jézus elgyötört arcát, elfogja a részvét és szíves akarattal, önként vállalja terhét. – Rám is százféle szenvedést, kellemetlenséget kényszerít az élet. Az Úr jézus iránti szeretetből, szabad akarattal, önként akarok vállalni mindent, és az ő nyomán akarok járni keresztemmel.
VI. állomás: VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT
„Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonnyal.” (Lk 23,27) – A csőcselék dühével bátran dacolva lép Veronika édes Mestere elé, hogy enyhítse gyötrelmeit. – Ezt kívánja tőlem is az igaz szeretet. Nem akarok törődni másik hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: én hű maradok Jézusomhoz, és az ő szent jegyeséhez, az Egyházhoz; imádsággal, szentséglátogatással, bízó hittel és szíve szerinti élettel fogom vigasztalni a másoktól elszenvedett fájdalmakért.
VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
„Megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért.” (Iz 53,5) Másodszor is leroskad bűneim terhe alatt. – Az én gyengeségem, az én gyávaságom okozta ezt: aki újra meg újra visszaesem egyszer meggyónt bűneimbe. – Állhatatos és erős leszek az én Jézusom iránti szeretetből!
VIII. állomás: JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ
„Jézus pedig hozzájuk fordulván, mondá: Jeruzsálem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.” (Lk 23,28) – Mily nagy okom van nekem is, hogy magamon, lelkem elhanyagolt állapotán sírjak! Mily könnyen elaltatom lelkiismeretem szavát, mily könnyen feledem lelkem koldus voltát. – Az Úr Jézus komoly szava indítson alapos lelkiismeretvizsgálatra!
IX. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
„Erőm elszáradt, mint a cserépdarab. – És nyelvem ínyemhez tapadt. – Halálos porba vertél engemet.” (Zsolt 21,16) – Újra és újra leroskad az Úr: mivel én olyan szánalmasan, bukdácsolva járok a megismert igazság útján. Olyan szégyenletesen ragaszkodom bűnös szokásaimhoz! A véres kereszt legyen intőjelem: Inkább meghalni, de bűnt soha többé!
X. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
„Elosztották ruhám maguk között. Sorsot vetettek köntösöm fölött.” (Zsolt 21,19) – „Eledelül epét adtak. – Szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsolt 68,22) – Ruházkodásban való hiúságom és könnyelműségem, evésivásban való kényességem: az vitte ennyire az Urat. – A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok.
XI. állomás: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
„Fennen ragyog király jel, – Keresztnek titka ünnepel. – Melyen az Élet halni szállt, – S megtörte holta a halált.” (Vexilla regis) Énértem halt meg az Úr, a végtelen Isten, énérettem, semmiért. Feledhetném ezt valaha?! Homlokomon és szívemben a kereszt! „Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
„Mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.” (Jn 19,30) – Beteljesedett a nagy áldozat! Meg vagyok váltva, Isten fia vagyok és az örök boldogság várományosa. Imádunk téged Jézus, és áldunk, mert szent kereszteddel megváltottad a világot.
XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
„Esdek, hogy szívembe véssed – Szűzanyám, nagy szenvedésed, – S az Átvertnek sebeit.” (Stabat Mater) – A szent testet leveszik a keresztről és a fájdalmas Istenanya fogadja karjaiba. Ott találom meg az Urat őnála! Sohasem fogok elfeledkezni az Úr Jézus édesanyjáról, az én édes anyámról: a Boldogságos Szűzről.
XIV. állomás: JÉZUST SÍRBA TESZIK
„Vala pedig azon helyen, hol őt megfeszíttetett, egy kert és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. Oda tevék Jézust.” (Jn 19,41-42) – Mint az új, tiszta sír az Úr testét, úgy kell tiszta szívembe fogadnom nekem is az Urat. Hozzám jön a szentáldozásban, az én szívemben akar lakást. Úgy akarok élni, hogy tetteimben meglássék mindig: Jézus lakik szívemben.