„Urunk, add, hogy a mennyeiek szemléletében elnyerjük a bölcsesség ajándékát Tőled!”
„Ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak.”
Egyiptom Alsó-Thebaisz nevű tartományában született 230 körül. Szüleinek korai elvesztése után, 15 éves lehetett, nagy vagyon birtokába jutott, melynek egy részét alamizsnálkodással Istennek áldozta, a többit pedig tanulmányokra fordította.
A Décius-féle keresztényüldözés idején elrejtőzött, mivel nem érezte magát elég erősnek a kínzások elviselésére; sógora azonban, kinél szülei elhalálozása óta lakott, nagy vagyonára áhítozott s rejtekhelyét készült elárulni. Pál erről nővére útján tudomást szerzett, elszökött hazulról s kiment a sivatagba azzal a szándékkal, hogy az üldözés megszűntével majd visszatér. A pusztában egy hegy alá ért s itt egy barlangot talált. A hegybe mélyen benyúló, tágas barlangban tiszta vízforrás csörgedezett, felső nyílásán besütött a nap, bejáratánál szép nagy pálmafa díszlett. Pál ezt a kellemes, csendes helyet választotta lakóhelyül.
Idővel úgy megszerette, hogy az üldözések lezajlása után sem tért vissza a világba.
Kilencven évet élt itt. Istenen kívül senki sem tudta hollétét; közel egy század múlt el, uralkodók változtak, az üldözések végleg megszűntek, az egyház szabadságot nyert és meghódította a római birodalmat; megtartották az első egyetemes zsinatot, bazilikák épültek és püspöki székek alakultak – Szent Pál a világ e nagy eseményeiről nem vett tudomást. A pálmafa leveléből készített magának köntöst, gyümölcsével táplálkozott, a forrás vize szolgált italul: másra semmire és senkire nem volt szüksége. Napjait reggeltől estig, sőt éjszakáit is Istennel töltötte imádságban és elmélkedésben.
Mikor 113 éves volt s már 90 évet töltött a pusztában anélkül, hogy emberrel találkozott volna, meglátogatta őt Szent Antal remete (jan. 17). Ez ugyanis éjjeli látomásban értesült arról, hogy kívüle más remete is van a pusztában. Tüstént útra kelt, hogy meglássa. Két nap és két éjjel bolyongott eredménytelen keresésben; harmadnap egy szomjas farkas nyomában rátalált Szent Pál barlangjára. Szerencsétlenségére megbotlott egy kőben és zajt ütött, mire Szent Pál a különben tárt ajtót behajtotta és elreteszelte.
Szent Antal az ajtó előtt leborulva könyörgött bebocsátásért:
„Tudod, ki vagyok, honnét s miért jöttem. Elismerem, hogy méltatlan vagyok látásodra. De ha be nem bocsátasz, itt halok meg ajtód küszöbén s legalább te temeted el holttestemet”.
Szent Pál kiszólt:
„Nem szokás fenyegetőzve kérni! Csodálkozol, hogy nem bocsátalak be? Hiszen meghalni jöttél!”
Erre mosolyogva megnyitotta az ajtót, s néven szólítva egymást, összeölelkeztek és Istennek hálát adván, áhítatos beszélgetésbe kezdtek.
Még javában folyt beszélgetésük, midőn megjelent egy holló s lerepülve egy egész kenyeret tett eléjük.
„Íme, szólt Szent Pál, az Úr ebédet küldött nekünk. Valóban kegyes, valóban irgalmas! Hatvan esztendeje, hogy naponként fél kenyeret hoz a holló; most a te eljöveteledre az Úr megkettőztette az adagot.”
Megköszönve Isten jóságos gondoskodását, leültek a tiszta forrás mellé. Itt azonban majdnem estig elvitáztak azon, hogy melyikük szegje meg a kenyeret. Pál a vendég iránti előzékenységet, Antal az öreg kor iránt tartozó tiszteletet hangoztatta. Végre egyik is, másik is megfogta a kenyér végét s így kettétörték. Étkezés után a forrás vizével csillapították szomjukat és a lakomáért hálát adva Istennek, szent virrasztásban töltötték az éjt.
Másnap reggel Szent Pál kijelentette, hogy nemsokára Krisztushoz megy s ezért kérte Szent Antalt, hogy holtteste betakarására hozza el köpönyegét, amelyet Szent Athanáztól kapott. Antal keservesen sírt s miután megcsókolta Szent Pál kezét és szemét, hazaindult a köpönyegért.
Otthon már szívszakadva várta és sok kérdéssel ostromolta két tanítványa. De ő csak ennyit felelt nekik: „Van ideje a beszédnek s van ideje a hallgatásnak”. S ezzel kihozta cellájából Szent Athanáz köpönyegét s újra útnak eredt.
Másnap délelőtt angyalok, próféták és apostolok társaságában látta Szent Pált a mennybe fölszállni. Siránkozva kiáltott utána :
„Pál, miért hagysz el? Oly későn ismerkedtünk meg, s máris el mégy!”
Mikor pedig Szent Pál barlangjához ért, ott találta tetemét térdelve, égre emelt fővel, kiterjesztett karokkal, mintha imádkoznék. Áhítattal beburkolta Szent Athanáz köpönyegébe s elénekelte felette a temetési szertartást. S mikor hasztalanul nézett szerszám után, mellyel sírt áshatna a szent testnek, szilaj iramodással két oroszlán vágtatott elő a rengetegből. Mintha Szent Pál halálán érzett fájdalmuknak a maguk módján kifejezést akarnának adni, bőgve és nyöszörögve járták körül a halottat. Majd hirtelen első lábukkal akkora gödröt vájtak a homokba, amekkora épen elegendő volt egy emberi test befogadására.
Ezután Szent Antal elé mentek s miután áldását vették, visszairamodtak a rengetegbe.
____________
„…Midőn Szent Antal így szólt, egyszer csak két oroszlán jött a sűrű erdőből, kiket Antal meglátva igen megrémült. De szívét Istenhez emelte, és segítséget kért tőle. Látta, hogy az oroszlánok úgy közelítenek hozzá, mint a szelíd bárányok. Megálltak Szent Pál teste mellett, és ordításukkal mutatták, hogy ahogyan tudják, siratják az ő halálát. Aztán kisvártatva körmükkel kaparni kezdték a földet, s hamarosan akkora árkot ástak, amelyben elfért egy ember teste. Elvégezvén munkájukat Szent Antalhoz közeledtek, és fejüket szelíden ingatva nyaldosták a kezét, mintha jutalmat kérnének munkájukért. Antal úgy ítélte, hogy áldást kérnek tőle, ezért szemeit az Úrhoz emelve így szólt:
„Uram, Istenem, kinek gondviselése nélkül a falevél sem rezdül, és a legkisebb madár sem veszíti életét, add meg ezeknek az állatoknak, kik téged tisztelnek, ami nekik illendő.”
És megáldva azokat, intett a kezével, hogy elmehetnek, s azok úgy is cselekedtek...” (Szentek Élete)
Antal pedig az állatok vájta sírba helyezte Szent Pál testét és betemette. Cserébe a Szent Athanáztól kapott köpönyegért magával vitte emlékbe Szent Pálnak pálmaágakból összerótt köntösét s életének hátralevő éveiben csak húsvét és pünkösd ünnepén hordta, mint a legdrágább díszruhát.
A hagyomány szerint Remete Szent Pál testét a 12. században Konstantinápolyba, innen 1240-ben Velencébe vitték, onnan Nagy Lajos király alatt Magyarországra hozták s a Budaszentlőrincen épült pálos zárdában helyezték el.
Istenünk, ki az első remetét, Szent Pált, aki e világ zűrzavarából visszavonult a pusztai magányba, a mai napon vetted föl az angyalok társaságába, kérünk, közbenjárására tisztíts meg a világ minden szennyétől, és mennyei ajándékoddal szentelj meg minket! (Régi pálos misekönyvből.)
_________________
NAPI IMÁK
Litánia a legméltóságosabb Oltáriszentségről
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk! – Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! – Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket! – Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket! – Krisztus hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten: — irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten
Szentlélek Úristen
Szentháromság egy Isten
Élő Kenyér, ki az égből szállott alá — irgalmazz nekünk!
Elrejtett Isten és Üdvözítő
Választottak gabonája
Szüntelen tartó áldozat
Tiszta felajánlás
Legtisztább asztal
Angyalok eledele
Elrejtett manna
Isten csodáinak emlékezete — irgalmazz nekünk!
Természetfölötti kenyér
Testté lett Ige
Szent Ostya
Áldásnak Kelyhe
A hitnek Titka
Magasztos, tisztelendő Szentség
Legszentebb áldozat
Engesztelő áldozat élőkért és holtakért — irgalmazz nekünk!
Mennyei gyógyszer, mely oltalmaz a bűn ellen
Az Úr szenvedésének szentséges emlékezete
Minden bőséget meghaladó ajándék
Az Isten szeretetének legnagyobb emléke
Az isteni bőkezűség túláradása
Szentséges és felséges titok — irgalmazz nekünk!
Halhatatlanság orvossága
Félelmetes és éltető szentség
Az Ige mindenhatóságával testté vált kenyér
Vérontás nélkül való áldozat
Étel és vendég
Vigasztaló vendégség, melyben az angyalok szolgálnak
Kegyesség szentsége — irgalmazz nekünk!
A szeretet köteléke
Tiszta lelkek táplálása
Az Úrban meghalók úti eledele
A jövendő dicsőség záloga
Testednek és Vérednek méltatlan vételétől: – Ments meg Uram minket!
A test kívánságaitól
A szemek kívánságaitól
Az élet kevélységeitől
Minden bűnalkalomtól
Testednek és Vérednek méltatlan vételétől: – Ments meg Uram minket!
Vágyakozásod által, mellyel a Húsvétot tanítványaiddal eltölteni kívántad,
Nagy alázatosságod által, mellyel a tanítványok lábát megmostad
Nagy szereteted által, mellyel ez isteni szentséget szerezted
Kiontott Véred által, melyet nekünk az oltáron hagytál
Szentséges tested öt sebe által, melyet értünk fölvettél
Mi bűnösök,- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy e csodálatos Szentség iránti hitet, tiszteletet és áhítatot bennünk megtartani méltóztassál
Hogy a bűnök töredelmes bevallásával minket az Oltáriszentség gyakori vételére vezetni méltóztassál
Hogy minket a hitetlenségtől, tévtanítástól és a szív vakságától megőrizni méltóztassál
Hogy halálunk óráján ez úti eledellel minket megerősíteni és bátorítani méltóztassál
Hogy minket az örök élet vendégségébe vezérelni méltóztassál
Jézus, Isten fia
Kenyeret adtál a Mennyből! Minden gyönyörűséggel teljeset!
Könyörögjünk!
Isten, te a csodálatos Oltáriszentségben kínszenvedésed emlékét hagytad: engedd, kérjük, testednek és vérednek titkait úgy tisztelnünk, hogy megváltásodnak gyümölcsét szüntelenül érezzük. Ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. Amen.
A LELKI ÁLDOZÁS IMÁJA
(Liquori Szent Alfonz Mária)
Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a Legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek felett szeretlek Téged, és vágyom a lelkembe fogadni Téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe!
Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes valómmal egyesülök Veled.
Soha ne engedj elszakadnom Tőled! Ámen!
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen