„Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért, nem félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt.”
A keresztény szent leány Krisztusért halt vértanúhalált. Többek között a filozófia és a filozófusok, a tanulás és a tanulók, a keresztény hitmagyarázók, a könyvtárosok és a könyvtárak, a fiatal nők és a dajkák védőszentjeként tisztelik.
Istenünk, te Alexandriai Szent Katalinnak a szüzesség és a vértanúság kettős győzelme után szentjeid között ragyogó koronát nyújtottál. Kérünk, e szent áldozat erejével alakíts minket is, hogy minden rosszon úrrá legyünk, és így kiérdemeljük az örök dicsőség jutalmát. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen!
Alexandriai Szent Katalinra, a középkor egyik legnépszerűbb női szentjére, a tizennégy segítő szent egyikére emlékezik a katolikus egyház liturgikus emléknapján, november 25-én.
A görög eredetű Katalin név jelentése: „korona, mindig tiszta, szeplőtelen”.
Alexandriában szenvedett vértanúságot Maxencius császár idejében a 305. esztendő táján. Idők folytán a keleti és nyugati egyházban egyaránt a legünnepeltebb szentek sorába jutott. A 14 segítő szent között is ott találjuk. Legendája a 8-9. században alakult ki. S azóta Szent Katalin verses és prózai feldolgozásban állandó alakja a legendáriumoknak. Festőknek is kedvelt témája a szent vértanú szűz. Kerékkel és karddal, vértanúságának eszközeivel szokták ábrázolni, és könyvvel, ami bölcsességét jelzi. A középkor óta több egyetem filozófiai fakultása patrónáját tiszteli benne.
Ez a tisztelet indítja meg a latin egyházban a hivatalos ünneplést. A 13. században kap külön ünnepet misével és zsolozsmával.
Legendájának régi magyar verses feldolgozása az Érsekújvári kódexben található.
A legenda úgy beszéli, hogy Szent Katalin Kosztus királynak volt egyetlen leánya. Az egy igaz Isten csodálatos jóvoltából történt a leány születése. Pedig akkor még nem ismerte Kosztus király ezt az Istent. irgalmát azonban tapasztalta. Idős ember volt már a király s nagyon búsult, mert hogy nem volt gyermeke, országának örököse.
Hiába áldozott a pogány bálványoknak töméntelen kincset, nem tudtak azok segíteni rajta. Akkor egy bölcs tanácsára színaranyból akart öntetni bálványszobrot, hogy ahhoz folyamodjon.
Az öntvény a kereszt formáját mutatta.
A kereszt Istenéhez fohászkodott tehát, bár nem is sejtette, ki legyen az. És csodák csodája, kérése most meghallgatásra talált. Felesége egy kisleánynak adott életet.
Nagy volt a király öröme, hogy így feléje fordult az ismeretlen nagy Isten kegyelme. S elnevezte a leánykát Katalinának (katharos szóból), tisztának, szeplőtelennek.
Udvarába hivatta a legjelesebb bölcseket, hadd tanítsák a leányt minden szépre, jóra. Úgy is nőtt föl Katalin, mint tanítómestereinek gyöngye; tudományáról, bölcsességéről, ragyogó szépségéről messzi földön híressé lett. De még nem ismerte az igaz Istent. Mikor Kosztus király halálra vált, mindenét kedves leányára testálta.
Legdrágább kincsül pedig az aranykeresztet adta át neki, és meghagyta erősen, csak ennek Istenét imádja és a többit mind hagyja el.
Apja, anyja halála után hosszú útra indult egyszer a királyleány. Nagyszámú szolganép kísérte. Mégis eltévedtek egy rengeteg erdőben. Második éjszakára végül egy remete kunyhójára találtak.
A vén remete tanította meg azután Katalinát, hogy ki az az ismeretlen nagy Isten, a kereszt Istene az Úr Jézus Krisztus, az Atyaistennek egyszülött fia.
Ismerte most már hallomásból, nemsokára meg is látta, mert megjelent előtte a Boldogasszony, karján a kisded Jézussal. És szívesen ajánlotta Szent Fiának Katalinát.
Kedvesen szólt az ajánlásra a kis Jézus a leányhoz:
Én szerető szép jegyesem És én választott jó kegyesem, Ím látod dicsőségemet, Ismerjed meg már jegyesödet. És a Szűz Anyával arany jegygyűrűt húzatott ujjára.
Megkeresztelkedett ezután Katalin és testestül-lelkestül mennyei jegyesének szolgált. Népeit is az Úr Jézus hitére fordította. S mikor Maxencius császár üldözni kezdte a keresztényeket, elment Alexandriába, hogy védelmükre legyen az üldözötteknek.
Először magával Maxenciussal beszélt. Elámult a császár a szűz bölcs beszédén, csodálkozott nagy szépségén. És mert nem tudott mit válaszolni, ötven bölcset hívott össze, azok talán meggyőzik Katalint, eltántorítják a kereszt Istenétől.
Ember ember hátán tolongott a császári palotában a vita napján. Maxencius trónusán ült. Körülötte a bölcsek.
Az egyik méltatlankodva állt elő:
„Miért kellett egy leány ellen felvonultatni ezt a sok tudós embert? Hiszen akármelyik tanítványuk is helyt állna azzal szemben!”
A császár válasza azonban elnémítja:
„Legyőzi ez a lány a bölcsek tudományát, ha nem vigyáznak magukra! Mert elég vakmerő ahhoz, hogy az isteneket is pellengérre állítsa, ördögöknek bélyegezze őket. Kényszeríthetném ugyan, folytatja tovább, de mégis jobbnak látom, ha rácáfoltok az egész nép színe előtt. Meglesz a jutalmatok érte”.
Most vezetik elő Katalint. Minden szem feléje fordul. A leány – még csak tizennyolc éves – keresztet vet magára.
„Császár uram, mondja, ötven tudós egy fiatal leány ellen?! És még jutalmat is ígérsz nekik, míg engem minden jutalom reménye nélkül küldesz a harcba! De az én jutalmam Krisztus, az én reménységem az őérette küzdőknek kijáró jutalom!”
Elkezdődik a vita. Vége, hossza nincs. Hogy miért hisz Krisztusban, miért tartja Istenének? Katalin tud felelni nekik. Beszél az emberi szív örök, vágyakozó nyugtalanságáról, ami csak akkor csitul el, ha rátalál az igaz Istenre. Könnyű rátalálni, hiszen megsejtette magát már a régi bölcsekkel. De meg beszélt is prófétái által s így terelgetett magához.
S hogy még emberségesebben szólhasson, hogy jobban a szívünkhöz férjen: egyszülött Fiát küldte hozzánk, aki a Krisztus. Igaz Isten; megbizonyította magát sok csodajellel.
És idéz a leány a régi bölcsekből, idéz az Írásból. Minden szó élő és tüzesen gyújtó az ajkán. Az ötven bölcs csak hallgatja, s kezdi sejteni, hogy minden eddigi bölcsességük kevés az Igazság hétpecsétes könyvének fölnyitására. Eleinte még válaszolgattak.
Azután ki fogyva az argumentumokból, döbbenetes, töprengő csendben hallgatnak, míg meg nem szólal a császár mérges, gúnyolódó szava, hogy csak ennyit ér a bölcsességük? Egy leány így fölcsúfolja, elámítja őket? A legtudósabb válaszol a császárnak:
„Tudod, Fölség, hogy eddig nem szállt velünk szembe ember, akit meg ne győztünk volna. De ebből a leányból az Isten lelke beszél. Ezért ámultunk el, ezért nem merünk, de nem is tudunk Krisztus ellen szólni”.
Amint a legenda tovább mondja, az ötven bölcs meg is tért és vállalta a vértanúságot Krisztusért. Hívőkké lettek még Porfirius, a császár hadvezére, sőt maga a császárné is. Maxencius ezeket is kivégeztette.
A legszörnyűbb bosszút azonban Katalin ellen tervezte. Egy késekkel kirakott kerékkel akarta összevagdaltatni. De egy villám csapott le az égből és összetörte a kínzószerszámot. Rémülve beszélte a nép akkor, hogy nagy a keresztények Istene.
Látta a császár, hogy minél tovább akarja kínoztatni Katalint, annál többen lesznek keresztények. Lefejeztette tehát.
„…Katalint utoljára szólította föl a császár, hogy megtagadván hitét, legyen az ő felesége, immáron császárné. Katalin azonban a halált választotta. A vesztőhelyen így imádkozott: óh szüzeknek ékessége és dicsősége, Jézus Krisztus jó kerály… Kérlek tégedet, én édességes Istenem, áldott Jézus, Hogy valaki én kínomról emlékezetet teend, akár halálakorán, akár egyéb szükségében, ha engemet hívand, hát ő te segedelmednek mívelkedetét megnyerje.
Ezt elvégezvén, legottan szózat lőn hozzája mondván: jöjj el én szerető jegyesem, Katerina! Ime teneked mennyeknek kapuja nyílván vagyon, és mindazoknak, kik te kínszenvedésedről emlékeznek, kiváltképpen való segedelmet ígérek nekik mennyországból. És ennek utána, hogy elvágták volna a nyakát, az ő testéből az vér helyébe tej folya. Istennek kedég angyali az ő testét vévén az helyről többé, hogy nem mint húsz napi menőföld volna. Sinai hegyre vivék és nagy tisztességgel eltemeték. Kinek ő tetemiből szünetlen olaj járt ki, mely olaj minden betegeknek tagit megvigasztja…”
Katalin magánimája, a 13. századi Jacobus de Voragine Legenda Aurea (Arany Legenda) című gyűjteményből:
Uram, Jézus Krisztus, ki jársz az áspis és baziliszkusz nevű nemes köveken, az oroszlánt, sárkánt lábad alá nyomorítasz, méltóljag megnyomorítanod azokat, kik te méltatlan szógáló leányodat, Katerinát álnoksággal gyűlölnek. És őrizzed őtet, hogy meg ne szidalmaztassék, mert tebenned bízik és tebenned reménykedik, ki élsz és országolsz örökkül örökké. Ámen.
A szent vértanú testét angyalok vitték a legenda szerint a Sinai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült: a híres Szent Katalin-kolostor.
Egyre több lakója támadt, idővel szinte várossá nőtt.
És ott a forró sivatagban, hol a homok még mindig égett a tűztől, mely 22.000 hitetlenkedő zsidót elpusztított, és a hegyeken még gyakran ott borongott a köd, melyből Mózesnek szól az egy igaz Isten, tudós remeték gyűjtötték, másolták, tanulmányozták és reánk hagyták a győzhetetlen, Krisztust-valló szent tudományt, melyet a jámbor gondolat Szent Katalinban személyesített meg.
Mindenható, örök Isten, te Alexandriai Szent Katalin szüzet, a győzhetetlen vértanút példaképül állítottad néped elé. Engedd, hogy az ő közbenjárására hitben és állhatatosságban megerősödjünk, és az Egyház egységéért fáradhatatlanul munkálkodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
______________________
NAPI IMA
Szent Antal kisebb rózsafüzére
(egytizenharmados)
A RÓZSAFÜZÉR ELMONDÁSA:
Keresztvetés
Tizenharmadokra:
1. szemre:
Szent Antal, te oly sok halottat támasztottál fel. imádkozz értem, hogy a bűn halálából életre kelve szüntelenül a kegyelem állapotában lehessek. Ámen. Miatyánk…
2. szemre:
Szent Antal, te tanításod által sok tévelygőt vezettél vissza az egyházba. Imádkozz azokért, akik az igaz hittől eltávolodtak, és segítsd őket, hogy rátaláljanak az igaz krisztusi útra. Ámen. Miatyánk…
3. szemre:
Szent Antal, te a bajok ellen erős oltalmazó vagy. Óvj meg minket minden lelki bajtól, hogy egykor veled együtt dicsőíthessem Istent a mennyben. Ámen. Miatyánk…
4. szemre:
Szent Antal, te a gonosz lélek megrontója voltál. Nyújtsd felém védő, segítő karodat, hogy a pokol kísértéseit legyőzhessem. Ámen. Miatyánk…
5. szemre:
Szent Antal, te számtalan gyógyíthatatlan betegen segítettél. Gyógyíts meg engem is minden testi és lelki bajból, hogy Istennek tiszta szívből szolgálhassak. Ámen. Miatyánk…
6. szemre:
Szent Antal, te a tengeren utazókat a viharból a partra vezetted. Mentsd meg az én lelkemet is, hogy el ne merüljön a bűnben, hanem biztosan célhoz érjen. Ámen. Miatyánk…
7. szemre:
Szent Antal, a te pártfogásod által széttörtek a rabok bilincsei. Szabadíts meg engem is bűneim bilincseitől, hogy lelkem szabadon szárnyalhasson Isten felé. Ámen. Miatyánk…
8. szemre:
Szent Antal, a te pártfogásod által sokan nyerték vissza elveszettnek hitt hozzátartozóikat. Könyörögj értem, hogy el ne tévelyedjek, és a katolikus egyháznak mindig hű tagja legyek. Ámen. Miatyánk…
9. szemre:
Szent Antal, a te közbenjárásodra sokan megtalálták elveszett tárgyaikat. Járj közbe értem, hogy a kegyelem állapotát soha el ne veszítsem. Ámen. Miatyánk…
10. szemre:
Szent Antal, pártfogásod által, sokan meghallgatást nyertek ügyeikben.
Segítsd ezután is az özvegyeket, árvákat, szegényeket és minden szükségben szenvedő embert. Ámen. Miatyánk…
11. szemre:
Szent Antal, te minden veszélyben biztos menedékem vagy. Védj meg engem minden veszélytől, ami lelkemet bűnbe, testemet a romlásba sodorhatná. Ámen. Miatyánk…
12. szemre:
Szent Antal, te sohasem nézted el mások nyomorúságát anélkül, hogy ne segítettél volna rajtuk. Kérlek, óvj meg engem az élet bajaitól, és munkámra kérd mennyei Atyánk áldását. Ámen. Miatyánk…
13. szemre:
Szent Antal, dicsérünk, és áldunk téged azért a hatalomért, mellyel Isten felruházott. Kérünk, ne hagyd el a benned bízókat semmiféle bajukban. Ámen. Miatyánk…
Befejezés:
Dicsőség az Atyának, és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, és Mindörökkön Örökké! Ámen!
Hálaima valamely elnyert kegyelemért
Ó, milyen hatalmas a te pártfogásod, kedves Szent Antal!
Még rajtam is segítettél, pedig bűneim miatt bizony a te jóságodra nem is voltam méltó. Áldassék és dicsőíttessék az Úr neve! Szívem mélyéből mondok neked köszönetet, kegyes védőszentem. Fogadd az én hálálkodásomat kegyesen és légy hathatós szószólóm az Istennél ezután is, hogy irántad való bizalmam és tiszteletem mindjobban gyarapodjék.
Téged pedig, fölséges Istenem! egész szívemből imádlak és háladatosan hódolok neked ama kegyelmedért, hogy hű szolgádnak, Szent Antalnak érdemeiért megadtad, amit kértem.
Áldjon és magasztaljon Téged ezért a menny és föld, dicsőítsenek az angyalok és szentek seregei örökké. Ámen.