Az Eucharisztiának egyik további hatása a bocsánatos bűnök elengedése. Maga a tridenti szent zsinat ezt határozottan tanítja, mikor kijelenti, hogy a szentáldozás a halálos bűntől megóv, a bocsánatostól pedig megtisztít. És ez nagyon könnyen érthető. Az Eucharisztia ugyanis táplálék. Ámde az egészséges ételnek már magában véve meg szokott lenni az ereje, hogy a kisebb testi bajokat gyógyítja. Az Eucharisztia a legforróbb isteni szeretet kiáradása. Hogyan tűrné meg tehát bennünk, ami az egyesülésnek, összeforrásnak akadálya? Mert ilyen minden bűn; bizonyos fokban a bocsánatos is. Vannak hittudósok, mint Suarez, Lugo, akik azt vélik, hogy az Eucharisztia ezt a tisztítást nem csupán a bennünk kigyűjtött szeretet lángja által eszközli, hanem egyenesen, közvetlenül a saját erejével, feltéve, hogy a lélek bocsánatos bűneit már valamiképp megbánta, visszavonta, tőlük elfordult. A gyakori áldozó tehát napi gyarlóságai bocsánatát éppen a buzgó szentáldozásban nyeri meg. Bizonnyal erre céloz Szent Ágoston, mikor mondja: „Ha naponkint vétkezel, naponkint vedd is magadhoz” (az Eucharisztiát).