A második, ugyancsak lényeges gyümölcse s célja a szentáldozásnak a Krisztussal való szoros egyesülés, összeforrás. Az isteni szerelemnek ugyancsak felfoghatatlan nagy misztériuma. Krisztus maga hirdeti ki ezekben a csodálatos szavakban: „Aki eszi az én testemet… énbennem lakik és én őbenne” (Jn 6,57).
Ez az egység pedig, mely közöttünk s az Üdvözítő között a szentáldozás által létesül, nemcsak erkölcsi, aminő pl. két jóbarátot összekapcsol, hanem bizonyos értelemben természetesnek mondható. A Szentatyák a kovásznak a liszttel való elegyedéséhez, a szőlővesszőnek a tőkével való összeforrásához, a tűznek s vasnak bizonyos azonosodásához, két gyertyának összeolvadásához hasonlítják. De e hasonlatok bármennyire meglepőek is, a valóságtól mégis messze elmaradnak. Mert a természetben oly szoros egyesülés nincs, mint aminőt a szentáldozás Krisztus s a lélek között létesít. Az isteni személyek egyességével a Szentháromság ölén hasonlíthatnám ezt csupán össze, ha ugyan egyik mélységes titkot a másik még mélységesebbel megvilágítani lehetne. Minő kitüntetés ez az emberi természetre, minő leereszkedés az istenire nézve! „Gondoljátok meg, minő tisztesség ér benneteket! Az, kinek tekintetére remegnek az angyalok, akinek orcáját nem nézhetik, mert a szeméből kisugárzó fényt rettegik, ugyanő táplál minket lényegével, a mienk összevegyül az övével; egy test leszünk vele” (Chrysostomus).
De nemcsak önmagával egyesít minket Krisztus a szentáldozásban, hanem csodálatos, misztikus egységet létesít hívei között is.
„Mi a kenyér? Krisztus teste. És mik lesznek, kik azt magukhoz veszik? Krisztus teste. Nem sok test, hanem egy test. Miként ugyanis a kenyeret sok búzaszemből sütik, amelyek úgy egyesülnek, hogy már egymástól meg nem különböztethetők (és miként – tehetjük hozzá – a bort sok szőlőszemből, fürtből sajtolják össze), úgy egyesülünk mi is magunk között és Krisztussal. Mert téged nem ez, a másikat pedig nem az, hanem valamennyit ugyanaz a test táplálja. Azért mondja Szent Pál: Mindnyájan az egy kenyérben részesültünk” (Chrysostomus).
Az egyesülés pedig Krisztussal nemcsak lelki, szellemi, hanem testi is. Az Úr teste ugyanis az eucharisztikus színek útján fizikai érintkezésbe lép testünkkel s kifejti abban megszentelő hatását. Ebből támad azután még egynémely igen értékes hatása a szentáldozásnak, amelyeket az alábbiakban szándékozunk röviden kifejteni.