„Aki a gazdagságot szereti, sohase lesz szent,” – mondja Néri Szent Fülöp; Szent Terézia szerint pedig igazságos büntetés, hogy maga is elvesszen, aki mulandó dolgok után fut; a szegénység erénye ellenben – úgymond ugyanez a szent – oly jó, mely magában zár minden egyéb javat. Igen, – a szegénység erény, mert Szent Bernát szerint nemcsak abban áll, hogy tényleg semmivel sem bírunk, hanem a szegénység szeretetében. Ezért mondta Jézus Krisztus is: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” (Mt 5,3) Boldogok, mert akik nem kívánnak egyebet Istenen kívül, azok fel is találják Istenben az összes javakat; igen – szegénységük révén a mennyországot lelik fel itt a földön, miként egy Assisi Szent Ferenc, ki így kiáltott fel: „Istenem, mindenem!” Szent Ágoston int bennünket, hogy ezt az egyedüli jót szeressük, mely magában foglalja az összes egyéb javakat. Kérjük Istent Loyolai Szent Ignáccal: „Add csak a te szeretetedet és kegyelmedet, én Istenem és eléggé gazdag leszek!” Ha pedig szegénységünk elszomorít, vigasztaljon meg a gondolat, hogy Jézus és az Ő szent Anyja is szegények voltak.
Ó szeretett Anyám, Mária! Igazad volt, midőn mondád, hogy egyedüli örömöd Istenben van: „Örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben,” mert itt a földön nem kívántál és nem szerettél egyéb javakat Istenen kívül. Vonzz magadhoz, ó Királynőm, tedd hogy meghaljak a világ számára! vonzz magadhoz, hogy csak azt szeressem, ki egyedül méltó a szeretetre!