Szent Ambrus így kiált fel: „Aki a tisztaságot megőrzi, angyal, aki pedig elveszti, ördög.” Krisztus mondta, hogy angyalokká lesznek azok, akik tiszták: „Ha nem lesznek, mint Isten angyalai mennyben.” (Mt 22,30) A tisztátalanságot azonban úgy gyűlöli Isten, mint az ördögöket. Szent Remig szerint ezen bűn következtében kárhozik el a legtöbb ember. Mint fentebb említettük, Szent Ágoston azt állítja, hogy ritka a győzelem a bűn felett. De miért van ez? Mert nem alkalmazzuk a győzelemhez szükséges eszközöket. A lelki élet tanítói három eszközt ajánlanak: a böjtöt, az alkalmak kerülését és az imádságot. Böjt alatt az önmegtagadást értjük, főként a szemek és az étkezés terén. Bár Mária teljesen el volt telve Isten malasztjával, mégis oly önmegtartóztatással őrzé szemeit, hogy azokat állandóan lesütötte és senkit sem nézett meg élesen, miként ezt Szent Epifánius és Damaszkuszi Szent János állítják, kik még hozzáteszik, hogy Mária legzsengébb korától oly szemérmes volt, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Ezért mondja Szent Lukács is, hogy Mária sietve ment, midőn meglátogatta nénjét, Erzsébetet, hogy ne lássák őt oly sokáig a házon kívül. Ami az ételben való megtartóztatást illeti, Philibertus közlése szerint egy Félix nevű remetének kijelentetett, hogy Mária csecsemő korában csak egyszer vett magához tejet. Toursi Szent Gergely beszéli, hogy a boldogságos Szűz egész életén keresztül böjtölt; Szent Bonaventura pedig azt állítja, hogy Mária soha nem nyert volna oly nagy kegyelmeket, ha nem lett volna olyan mértékletes az ételben, mert – úgymond – a kegyelem és az étel-vágynak kielégítése nem férnek össze egymással. Egyszóval, Mária oly nagy mértékben gyakorolta az önmegtagadást, hogy róla mondatott: „Kezeimről mirrha csepegett.” (Én 5,5)