Tanuljuk meg Szűz Máriától az ő nagy bizalmát különösen abban, ami örök boldogságunkra vonatkozik. Mert habár ebben nekünk is közre kell működnünk, mégis a jó Istentől ezt a kegyelmet csak akkor remélhetjük, ha a saját erőnkben nem bízunk meg és az apostollal mi is felkiáltunk: „Mindent megtehetek azzal, aki engem megerősít.” (Fil 4,13)
Ó, Szűz Anyám! A szentírásban téged a reménység anyjának neveznek. Az Anyaszentegyház is arra tanít engem, hogy te magad vagy a reménység: „Üdvözlégy reménységünk!” Keressek kívüled más reményt is? Nem! Az Úr Jézus után te vagy az én minden reményem. Szent Bernát reménye egyedüli tárgyának nevez téged, én is így akarlak nevezni. Igen, Szent Bonaventurával mindig így akarok hozzád kiáltani: A hozzád kiáltók üdvössége, ments meg engem!