Az is alázatosságunkat bizonyítja, ha az Istentől nyert természetes adományokat rejtegetni iparkodunk. Mária Isten anyjává való kiválasztatásának kegyelmét is el akarta titkolni Szent József előtt, bár fennforogni látszott akkor a felvilágosítás szükségessége, hogy legalább szegény jegyesét a szüzességében való kételkedéstől és a lelki zavaroktól megmentse. Ami tényleg úgy is lőn; Szent József ugyanis egyrészt nem lévén képes Mária szüzességében kételkedni, másrészt azonban a titkot sem ismervén, arra gondolt, hogy őt elbocsátja, hogy így minden zavar elől biztosítsa magát; (Mt 1,19) s ha az angyal nem nyilatkoztatta volna ki előtte, hogy jegyesét a Szentlélek ereje árnyékolta meg, bizonnyal el is bocsátotta volna.
Az alázatos azonban a dicséretet se óhajtja, hanem Istenre vonatkoztat minden megtiszteltetést. Azért ijedt meg Mária, midőn Gábriel angyal őt dicsérte, Erzsébet pedig így szólt: „Áldott vagy te az asszonyok között! és honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jöjjön hozzám? – Boldog vagy, ki hittél!” Mária tüstént Istenre vonatkoztatta e magasztalásokat és eme alázatos dicsőítő énekkel felelt: „Magasztalja az én lelkem az Urat”, mintha csak így szólt volna: „Te dicsérsz engem, Erzsébet; én azonban az Urat dicsérem, ki egyedül méltó minden dicséretre. Te csodálkozol azon, hogy hozzád jövök, én pedig Isten jóságát csodálom, kiben egyedül bírok örvendezni: „Örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben.” Te magasztalsz, mivel hittem; és én, én pedig magasztalom Istenemet, ki semmiségemet oly igen nagyon fel akarta emelni, „mert megtekintette szolgálójának alázatosságát.” A boldogságos Szűz egy napon így szólt Szent Brigittához (Revel. lib. 2. c. 23.) „Miért aláztam meg oly mélyen magam? Miért érdemeltem meg oly nagy kegyelmeket? Mert beláttam és tudtam, hogy magamtól semmi vagyok és nincs semmim. Ezért nem vettem figyelembe, ha dicsértek engem és csak azt akarom, hogy Azt magasztalják, ki engem teremtett és aki nekem mindent adott.” Szent Ágoston Mária alázatosságának szemlélésénél így kiáltott fel: „Óh valóban boldog alázat, mely nekünk Istent szülte, mely megnyitotta az eget és megszabadította a lelkeket a pokoltól!” (Serm. 35. de Sanctis.)