„Ó hányan menekültek meg – kiált fel Szent Jordán – Mária irgalmassága által, kik megérdemelték volna különben, hogy az isteni igazságosság örökre elkárhoztassa őket! Ő ugyanis Istennek legdrágább kincse és kincstartója az összes kegyelmeknek, úgy hogy üdvösségünk az ő kezébe van letéve.” (Prolog, in Contempl. V.) Forduljunk ennél fogva mindig ehhez az irgalmas Anyához és reméljük bizalommal, hogy közbenjárásával meg fog bennünket menteni; mert – úgymond Bustisi Bernardin – ő a mi üdvünk, életünk, reménységünk, tanácsunk, menedékünk és segítségünk. (P. 1. serm. 6. de C. M.) Szent Antonin szerint Mária az apostol által említett ama kegyelemtrón, melyhez bizalommal kell menekülnünk, hogy Isten irgalmas legyen irántunk és velünk az üdvösségünkhöz szükséges kegyelmeket közölje. (P. 4. t. 15. c. 14. § 7.) „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas segítségre.” (Zsid 4,16) Szienai Szent Katalin Máriát az isteni irgalmasság kiosztójának hívta.
Fejezzük be mindezeket Szent Bernát ama szavaival, melyeket ezen imádsághoz: „Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!” hozzáfűz. „Irgalmas vagy – úgymond – a szükségben szenvedők iránt; kegyes vagy azokkal szemben, kik segítségedet kérik, édes vagy azok számára, kik téged szeretnek. Irgalmas vagy a bűnbánatra készek iránt, kegyes vagy azokkal szemben, kik az erényekben előrehaladnak, édes vagy a tökéleteseknek. Irgalmasságodat gyakorlod velünk, ha megszabadítsz a büntetéstől; kegyességedet, midőn kegyelmeket osztogatsz; édességedet, ha odaajándékozod magad azoknak, kik téged keresnek.” (Sup. Sal. Reg.)