Persze itt a földön senki se tudhatja biztosan, vajon üdvözül‑e. „Nem tudja az ember, ha szeretetre legyen‑e méltó, vagy gyűlöletre? hanem minden, mint bizonytalan, jövendőre tartatik fenn.” (Sir 9,1) Ezért Dávid is kérdezte az Úrtól, ki lesz megmentve: „Uram, ki fog lakni a te hajlékodban?” (Zsolt 14,1) Szent Bonaventura azonban bátorít bennünket, így szólván hozzánk: „Kövessétek, ó bűnösök, Mária nyomdokait! boruljatok le előtte és ne engedjétek őt magatoktól előbb eltávozni, míg meg nem áldott benneteket; az ő áldása záloga ugyanis a ti mennybejutástoknak.” „Elegendő ó Mária! – így kiált fel Szent Anzelm – hogy te bennünket üdvözíteni akarj, mert akkor már nem veszhetünk el.” (De exc. Virg. c. 11.) Igen, sőt Szent Antonin szerint azok a lelkek, kiket Mária pártfogol, szükségképp üdvözülnek. (P. 4. tit 15.)
Szent Ildefonz megjegyzése szerint joggal jelenthette ki már előre Mária, hogy boldognak hirdetik őt majd minden nemzedékek, (Lk 1,48) mivel általa nyerik el a választottak az örök üdvösséget. (Serm. 3. de Ass.) „Ó Istenemnek hatalmas Anyja! – úgymond Szent Methód – te vagy üdvösségünknek forrása, közepe és vége.” (Serm. in Hyp.) Te vagy forrása, mert Mária által nyerjük meg bűneink bocsánatát; te vagy közepe, mert Mária közbenjárása által maradunk állhatatosak Isten kegyelmében; te vagy vége, Mária révén jutunk ugyanis az égbe. „Ó Mária – folytatja Szent Bernát – általad nyílt meg a mennyország, általad maradt üres a pokol, a te közremunkálásoddal állíttatott vissza a paradicsom, a te réveden részesült oly sok nyomorult ismét az örök életben, kik már megérdemelték volna az örök halált.” (Serm. 4. de Ass. Virg.)