A boldogságos Szűz ünnepi zsolozsmájában mint jámbor véleményt olvashatjuk, hogy a boldogságos Szűz a kármelhegyi társulat tagjait a tisztítóhelyen egy anya szeretetével vigasztalja és azokat közbenjárásával hamarosan az égbe vezeti. (In festo B. Mar. V. de M. Carm. 16. jul.) Miért ne remélhetnék mi is ugyane kegyelmeket és kedvezéseket, ha e jó anyának igaz tisztelői vagyunk? S ha egészen különös módon szolgálunk neki, miért ne remélhetnők azt a kegyelmet is, hogy halálunk után azonnal a mennyországba jutunk anélkül, hogy a tisztítóhelyre kellene kerülnünk? Ezt a nagy kegyelmet adatta tudtul Mária Abundus (Lib. de gest. Vir. ill. Sol. Viliar.) szerzetes által boldog Gottfriednak: „Mondd meg Gottfried szerzetestársadnak, – így szólt – igyekezzék előhaladást tenni az erényekben, s szolgáljon teljesen engem és Fiamat és én, ha lelke elválik testétől, nem fogom megengedni, hogy a tisztítóhelyre jusson, hanem azonnal védelmembe veszem és bemutatom Fiamnak.” Ha tehát ezentúl hathatósan akarunk segíteni a megholt hívek lelkein a tisztítóhelyen, imáinkban mindig a boldogságos Szűz kegyeibe kell őket ajánlanunk és különösen a szent rózsafüzért kell javukra felajánlanunk, mert ez igen nagy vigasztalásukra szolgál.