Valóban boldogoknak nevezhetők e jóságos anyának tisztelői, mert ő nemcsak itt e földön, hanem a tisztítóhelyen is vigasztalójuk és segítségük less. Az irgalmasság anyjának azért képezi oly nagy gondját a tisztítóhelyen levő lelkek megsegítése, mert ezek mindenkinél jobban szorulnak pártfogásra, mivel a leghevesebb fájdalmakat kell elszenvedniük és a legcsekélyebb enyhületet sem képesek maguknak szerezni. Szienai Szent Bernardin azt tanítja, hogy Mária Jézus Krisztus barátainak eme börtönében úgyszólván korlátlan hatalmat gyakorol és pedig mind szenvedéseik enyhítésére, mind pedig kiszabadításukra nézve. (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.) Ami az enyhületet illeti, melyet Mária a szegény lelkeknek szerez, erre vonatkozólag Szent Bernardin a Szentírás eme szavait: „A tenger habjain jártam,” (Sir 24,8) Máriára vonatkoztatja és hozzáteszi: „Midőn ti. tisztelőimet, kik már Isten gyermekeivé lettek, szükségükben és szenvedéseikben felkerestem és megsegítettem.” (Ibid.) „A tisztítóhely szenvedéseit haboknak nevezik, – jegyzé meg ugyane szent – mert ideiglenes, mulandó szenvedések, szemben a pokol gyötrelmeivel, melyek örökké tartanak; tenger hullámainak is hívják őket, mert eltekintve ideiglenes voltuktól, mégis csak igen keserű gyötrelmek. Ha Mária tisztelői e kínoktól gyötörtetnek, sokszor felkeresi őket, hogy szorongattatásukon enyhítsen.” Ebből láthatjuk, – jegyzi meg Novarin – mily fontos reánk nézve, hogy e jó királynő szolgái közé tartozzunk; mert nem hagyja ő el szolgáit, ha a tisztítótűz lángjaiban szenvednek is. Bár Mária a purgatóriumban levő összes lelkek kínjain enyhít, mégis nagyobb megkönnyebbülést szerez azoknak, kik őt életükben különös módon tisztelték.” (Virg. umb. c. 15. exc. 86.)