„Olyan, mint a kereskedő hajója, messziről hozván kenyerét.” (Péld 31,14) Mária volt amaz áldott hajó, mely magával hozta az égből Üdvözítőnket, azt, ki maga az élő kenyér, ki az égből jött, hogy velünk az örök életet közölje, miként ezt ő maga is mondja; „Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51) Szent Lőrincről nevezett Richárd megjegyzi, hogy az élet tengerén mindazok elvesznek, kik nem találnak e hajóban felvételre, azaz, kik nem élnek Mária védőszárnyai alatt. „Ha tehát – így folytatja – abban a veszélyben forgunk, hogy a kísértések és szenvedélyek, melyek itt e földön üldöznek, végromlással fenyegetnek, Máriához kell menekülnünk és felkiáltanunk: „Ó királynőm, ha azt akarod, hogy el ne vesszünk, segíts meg, ments meg minket!” (De laud. Virg.) Legyen szabad az olvasó előtt megjegyeznem, hogy Richárd nem tartja helytelen és illetlen dolognak, ha Máriához így folyamodunk: „Ments meg minket, ha nem akarod, hogy elvesszünk:” mint ezt előbb idézett ellenesem véli, ki nem akarja, hogy a boldogságos Szűzhöz megmentésünkért könyörögjünk, mivel szerinte egyedül Isten menthet meg minket. Ha azonban egy halálraítélt a király kedves emberének mondhatja, mentse meg őt az uralkodónál megkísértendő szószólásával a haláltól: miért ne kérhetnők mi Isten anyját, hogy bennünket megmentsen és számunkra az örök üdvösség kegyelmét kieszközölje? Damaszkuszi Szent János nem találta helytelen dolognak, hogy a boldogságos Szűzhöz ilyképp fohászkodjék: Ó szeplőtelen, legtisztább Szűz Mária, ments meg az örök kárhozattól!” (Orat. Panacl.) Szent Bonaventura Máriát a hozzá folyamodók üdvének hívja; az Anyaszentegyház jóváhagyja, ha így imádkozunk: „Mária betegek gyógyítója” ; s mi helytelen dolognak tartanók, ha Máriát arra kérjük, hogy bennünket megmentsen, holott igaz az, hogy senki se nyerheti el az üdvösséget, hacsak nem Mária által, miként ezt egy híres író megjegyezte s őt megelőzően Szent Germán is állította: „Aki megszabadul, általad szabadul meg, Mária!” (Serm. de Zona V.) Halljuk csak egyébként, mit tanítanak még a szentek Mária közbenjárásának szükségességéről. Szent Kajetán azt mondja, hogy mi ugyan kereshetjük a kegyelmet anélkül is, hogy Máriához fordulnánk, de az ő közvetítése nélkül azt megtalálni sohse fogjuk. Szent Antonin megerősíti ezt következő szép kijelentésével: „Aki imádkozik anélkül, hogy őt segítségül hívná, szárnyak nélkül akar repülni.” (P. 3. tit. 15. c. 22. § 9.) Miután Fáraó kijelentette József pátriárkának, hogy egész Egyiptom felett a kormányzást kezébe adja, mindenkit, ki segítségért könyörgött nála, e szavakkal küldött Józsefhez: „Menjetek Józsefhez!” Hasonlóképpen cselekszik Isten is velünk, ha kegyelemért esedezünk nála; azt mondja Ő is ilyenkor nekünk: „Menjetek Máriához!” Az Úr elhatározta, – mondja Szent Bernát – hogy minden kegyelmet Mária kezén keresztül enged hozzánk jönni,” (Serm. de Nat. M.) miért is Richárd tanítása szerint üdvünk Mária kezeibe van letéve, úgy hogy mi keresztények több joggal mondhatjuk neki, amit az egyiptomiak mondtak József pátriárkának; „Megmaradásunk kezedben vagyon.” (Lib. 2. de laud. Virg. p. 1.) Szent Jordán állítása szerint az egész világ üdve Mária kezeiben nyugszik. (In Praef. Cant. V.) Cassián ugyanezt mondja, midőn arra tanít, hogy az egész emberiség üdvének kérdése Mária kegyén nyugszik; minden attól függ, vajon javunkat akarja‑e ő, vagy sem. Akit Mária megvédelmez, az üdvözül, akit nem oltalmaz, az elvész. Szienai Szent Bernardin így kiált fel Máriához: „Ó királynőm, mivel te osztasz ki minden kegyelmet, s minthogy az örök üdvösség kegyelmét csak a te kezeidből nyerhetjük el, ennélfogva üdvünk tőled függ!” (Serm. 1. de Nat. B. Virg.)
Ezért élhetett Richárd a következő hasonlattal: „Mint a kő, mely alól elrántottuk az alapot, szükségszerűen leesik, hasonlóképp az oly léleknek is, mely Mária segítségétől meg van rabolva, szükségképp a bűn fertőjébe és a kárhozatba kell süllyednie.” (Lib. 8. de laud. Virg. c. 11.) Szent Bonaventura hozzáteszi, hogy Isten Mária közbenjárása nélkül nem fog bennünket megmenteni; mert miként egy csecsemő nem élhet meg dajkája nélkül, ki őt táplálja, úgy nem üdvözülhet az olyan, ki Mária védelmét nélkülözi; miért is a következő szavakkal int bennünket: „Láss hozzá ó keresztény lélek, hogy minél nagyobb vágyad legyen Máriát erősen tisztelni; s ha ily lelkületre szert tettél, legyen rá gondod, hogy ezt féltékenyen megőrizd magadban; ó ne hagyj fel ezzel az áhítatoddal mindaddig, míg csak nem fogadtad az égben az ő anyai áldását!” (In Cant. B. V. pro Sabb.) Vajon ki ismerhetné meg Istent, – kiált fel Szent Germán – ha te, ó boldogságos Szűz, nem tanítottad volna meg Őt megismerni? Ki fog tenélküled üdvözülni? Ki fog nélküled, ó Istennek anyja, boldogságos Szűz Mária, Isten részéről kegyelmekre szert tenni?” (Serm. de zona Virg.) Egy másik helyen ugyane szentnek még a következő szavaira akadunk: „Ha te nem egyengetnéd előttünk az utat, ó Mária, senki se maradna ment a bűnös szenvedélyek mérges marásaitól.” (Or. de Dorm. Deip.)