Szent Bonifác vértanú egy Aglája nevű gazdag római hölgynek volt sáfárja. Jólelkű, irgalmas ember volt, de gyönge.
Úrnőjével hosszú éveken keresztül bűnös viszonyban élt, míg Aglája egyszer rádöbbent: hogyan adunk majd számot az Úristen előtt?
De úgy gondolta, hogy életmegjobbítás és vértanúk buzgó tisztelete talán megszerzi nekik Isten irgalmát.
Mivel akkor Dioklecián császár rendeletére keleten nagy keresztényüldözés folyt, megkérte Bonifácot, szerezzen neki onnan vértanú-ereklyét. Bonifác, aki szintén teljesen magába szállt, imádság és böjtölés közepett Tarzusba ért, hol javában állt az üldözés: Látott keresztényeket, kiket fejjel lefelé lángokba lógattak, éles gajmókkal szaggatták oldalukat, tüzes rácsra vonták tagjaikat.
Megrendülve, mély áhítattal csókolgatta láncaikat, gyűjtötte vérüket, segített viselni szenvedéseiket. A pogányok csakhamar észrevették, hogy keresztény, elfogták és kínozni kezdték. Társai imádságaitól támogatva tette le a vértanúságot az Úr Krisztusról.
Tetemeit római kísérői elvitték Aglájának. Volt már most vértanú-ereklyéje. Engedett is ihletének és még 13 évig élt nagy vezeklésben és szentül halt meg.