Máriát a Szentírás juharfának hívja: „Felnőttem, mint a juharfa;” (Sir 24,19) ami azt jelenti, hogy valamint a juharfa árnyékot nyújt az utasoknak, hogy a nap tikkasztó heve okozta fáradalmaiktól felfrissüljenek, hasonló módon hívja meg Mária is a bűnösöket, hogy védelme alatt enyhületet találjanak, ha látja, hogy Isten igazságossága haragra gyúlt ellenük. Szent Bonaventura megjegyzi, hogy Izaiás próféta (64,5.7) már a maga idejében panaszkodott s így kiáltott fel: „Íme most megharagudtál, mert vétkeztünk; nincs, aki fölkeljen és hozzád tartson;” és hozzá fűzi: „Joggal sújtja Uram, haragod a bűnösöket, és senki se található, ki lecsillapíthatná velünk szemben való neheztelésedet.” Így sóhajtott fel Izaiás próféta, mert miként Szent Bonaventura mondja, Mária előtt senki se volt, ki Isten haragját feltartóztatni merészkedett volna; (In spec. c. 12.) de ha most haragszik Isten valamely bűnösre és Mária elvállalja annak védelmét: meggátolja szigorú büntetését és odahat, hogy a bűnös üdvözüljön. Szent Bonaventura folytatja (Ibid.) és azt mondja, hogy e hivatalra senki se lehetne alkalmasabb Máriánál, mert ő inkább önmaga fog az isteni igazságosság nyilai elé állani, mintsem megengedje, hogy azok a bűnöst szegezzék át. Szent Richárd (L. 2. de Laud. Virg.) mindezekhez még megjegyzi, hogy mielőtt Mária megszületett, Isten panaszkodott, hogy senki se tartóztatja őt fel a bűnösök megfenyítésében; (Ez 22,30) most azonban Mária már lecsillapítja.
Szent Vazul (De Annuntiat. Beat, Virg.) következőképp bátorítja a bűnösöket: „Ne veszítsd el bizalmadat, ó bűnös; fordulj csak minden szükségedben Máriához, őt hívd segítségül; őt mindig késznek találod arra, hogy segítséget hozzon számodra, mivel Istennek akarata, hogy összes bajainkban pártfogónk legyen!” Az irgalmasságnak anyja oly hőn óhajtja megmenteni a szegény bűnösöket, hogy maga keresi fel őket, csakhogy segítségükre lehessen, és ha egyszer hozzá menekültek, minden eszközt megragad, csakhogy Isten előtt minél tetszőbbé tegye őket.