Az eretnekek napjainkban nem bírják elviselni, hogy Máriához e szavakkal kiáltsunk: „Reménység, üdvözlégy; szerintük Isten megátkozza azt, aki reménységét a teremtményekbe helyezi: „Átkozott ember, aki emberben bízik.” (Jer17,5) Mária pedig – mondják – csak teremtmény, tehát teremtmény legyen reménységünk tárgya? Így beszélnek az eretnekek, az egyház mégis figyelembe se véve mindezt, azt akarja, hogy úgy papsága, mint szerzetesei naponkint az összes hívők nevében ezekkel az édes szavakkal üdvözöljék Máriát: „Reménység, üdvözlégy.”
Kétféle módon helyezhetjük valakibe reménységünket, mondja Szent Tamás. Reménységünk közvetett és közvetlen tárgyául tekinthetjük ugyanis az illetőt. Ha valaki a királytól vár valami kegyet, azt úgy kéri tőle, mint aki azt korlátlan úr módjára meg is képes adni; egyidejűleg azonban felkéri a minisztert, vagy valamely a király előtt kedves személyt is, kinek közbenjárásával elnyerni reméli a szóban levő kegyet. Láthatjuk tehát, hogy a kegy főképp a királytól jön, mégis kedves emberének közbenjárására, azért igaza van a kérelmezőnek, ha ezt a közbenjárót reménységének nevezi. Mivel az ég és föld Királya maga a végtelen jóság, ennélfogva leghőbb vágya, hogy bennünket kegyelmeivel elhalmozhasson. Minthogy azonban ehhez a mi részünkről nagy bizalom kívántatik, ezért saját anyját, kinek minden hatalmát átadta, a mi megsegítésünkre akarta nekünk közbenjárónkul és szószólónkul ajánlani, hogy így e bizalmat bennünk növelje, miért is azt akarja, hogy üdvösségünk és az égi javak elnyerése iránt reménységünket ő beléje helyezzük. Bizonyos, hogy azok, kik Istenre való tekintet nélkül egyedül a teremtményekbe helyezik reményüket, Jeremiás szavai szerint Istentől megátkoztatnak, mint a bűnösök, kik megbántják Istent, hogy egy ember barátságát és kegyét megnyerjék. De akik Máriában, az Isten Anyjában reménykednek, kinek hatalmában áll számukra kegyelmet és az örök életet kieszközölni, azokat Isten megáldja, mert örömet szereznek ezzel szeretetteljes Szívének; tisztelve óhajtja látni ugyanis azt a szent lényt, ki őt itt e földön jobban szerette és tisztelte valamennyi embernél és angyalnál.