A Királyok könyvének második részében olvassuk (14. és 22. fej.), hogy ama bizonyos fehér nő Thekuából így szól Dávidhoz: „Uram, két fiam volt, szerencsétlenségükre egyikük megölte a másikat; egyik fiam már halott, most az igazságszolgáltatás másik megmaradt egyetlen fiamat is el akarja rabolni; ó királyom, könyörülj meg egy szegény anyán, ne engedd meg, hogy mindkét fiamtól megfoszttassam”. Dávid részvéttel volt a szegény anya iránt, megígérte neki, hogy megbocsát a gyilkosnak s ismét visszaadja őt neki. Úgy látszik, Mária éppen így cselekszik. Ha látja, hogy Isten neheztel a bűnösre, ki magát Neki ajánlja, így szól hozzá: „Ó Istenem, két fiam volt, Jézus és az ember. Az ember Jézusomat megölte a kereszten, s most a Te igazságosságod még az embert is el akarja ítélni. Ó én Istenem, Jézusom immár meghalt, könyörülj rajtam, s miután egyik fiamat már elvesztettem, ne engedd, hogy a másikat is elveszítsem.” És biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem kárhoztatja el azt a bűnöst, ki Máriánál keres menedéket, kiért Mária könyörög! Hiszen Isten maga ajánlotta e bűnösöket Mária kegyeibe, mint fiait. A jámbor Landsperg az Úr szájába a következő szavakat adja: „Meghagytam Máriának, hogy fiai gyanánt fogadja a bűnösöket, s ezért ügyel ő oly szorgosan, hogy kötelességét teljesítse s a reábízottak közül senkit ne hagyjon elveszni, különösen ha az illető az ő segítségéért folyamodik, hanem mindenkit a lehetőséghez képest Hozzám visszavezéreljen”. (Landsp. I. 4, Min. Opp.) Ki tudná felfogni, mondja a jámbor Blozius, azt a jóságot, irgalmasságot, hűséget és szeretetet, mellyel a mi Anyánk minket megmenteni igyekszik, ha pártfogásáért esedezünk. „Boruljunk le tehát e jó Anya előtt, – mondja Szent Bernát – öleljük át szent lábait s ne távozzunk előbb tőle, míg áldását nem adta s ezzel bennünket gyermekeinek számába ismét fél nem vet”. (In Sign. magn.) Ki viseltethetnék bizalmatlansággal egy ilyen anya irgalmasságával szemben? Szent Bonaventura így kiált fel: „Ha megölne is engem, mégis benne akarok remélni; teljes reménységgel és bizalommal eltelve az ő szobra előtt óhajtok meghalni, mert akkor biztosan üdvözülök”. Így kell beszélnie valamennyi bűnösnek, ki ennél a részvétteljes Anyánál keres menedéket: Ó Királynőm, ó Anyám, Mária! bűneimnél fogva megérdemlem, hogy eltaszíts magadtól, hogy büntess, mivel ezt érdemeltem meg, de ha el is taszítsz magadtól, ha megölnél is, még sem akarom elveszteni beléd helyezett bizalmamat, még mindig remélni akarom, hogy meg fogsz engem menteni. Beléd helyezem minden bizalmamat, s ha csak képeid valamelyike előtt halhatok meg, ha csak akkor ajánlhatom magam kegyeidbe, teljes biztonsággal remélem, hogy nem veszek el, hanem dicsőíteni foglak az égben, egyesülve szolgáidnak ama nagy számával, kik halálos ágyukon könyörögtek pártfogásodért s kik valamennyien a te hatalmas szószólásod segítségével üdvözültek.