Nevezetesen a szeretet őszintén, szívből, teljesen s bőségesen bocsát meg ellenségének s komolyan akarja feledni a megbántásokat. Egyik görög államférfinak az ókorban bizonyos szédelgő varázsszert ajánlottak megvételre, amely által mindenre lehet emlékezni. „Oly orvosságot hozz nekem – felelé amaz szomorú mosollyal – melytől feledni tudok, azt megveszem tőled.”
Mi keresztények ismerjük ezt a bájitalt, szeretet a neve.
Ivott abból Gualberti Szent János (†1073), a firenzei ifjú olasz nemes katona. Testvérét, Hugót meggyilkolták. Maga az édesatyja tüzelte s kötelezte Jánost az akkorában divatos vérbosszúra. Éppen nagypéntek volt, midőn mezei birtokáról hazatérőben magányos szűk sikátoron testvére gyilkosával magát szemben találja. Ez a biztos halál félelmétől reszketve leborul előtte s keresztbefont karokkal, miáltal a Megfeszítettre akart emlékeztetni, így esengett: „Azért, aki a mai napon meghalt értünk a kereszten, könyörülj rajtam”. János néhány pillanatig mintegy megbénultan állott. Majd odafutott hozzá, keblére ölelte: „Amit Jézus nevében kérsz – szólt meghatottan – azt a mai napon nem tagadhatom meg. Megbocsátok, ahogy Jézus is megbocsátott ellenségeinek. Imádkozzál, hogy Jézus is megbocsásson nekem!” A hősi tettnek jutalma nem maradt el. Az eddig világias, könnyelmű Jánost mélységes bűnbánat szállotta meg. Betért Firenze egyik templomába s vezekelve borult a feszület elé. Világosan látja erre, hogy az Üdvözítő töviskoronás fejét feléje hajtja. Jele volt ez a bűnbocsánatnak. Jánosból szerzetes, sőt rendalapító lett.
Ily teljesen tudott megbocsátani Szalézi Szent Ferenc is. Bizonyos ügyvéd megfejthetetlen okból halálos gyűlölettel viseltetett iránta. A szent férfiú egyszer biztosította őt: „Uram, tudom, hogy ön az én ellenségem, de higgye meg nekem, még ha fél szememet kiütné is, a másikkal még akkor is barátságosan tekintenék önre”. Az ügyvéd azonban nem engesztelődön, sőt kevéssel utóbb rálőtt a püspökre. A golyó azonban nem Szent Ferencet, hanem egyik kísérő papját találta el. A gonosztevőt halálra ítélték s csak Szent Ferenc buzgó közbenjárására kapott kegyelmet. A szent püspök most személyesen vitte el az ügyvédnek a felmentő okiratot a börtönbe. A gonosztevő azonban arculköpte és eltaszította magától élete megmentőjét. A szent férfiú erre a következő szelíd szavakkal vett tőle búcsút: „Ügyvéd úr, kimentettem önt a világi igazságszolgáltatás kezéből, de ha meg nem tér, bizonyosan az örök igazságosság kezébe kerül, ahonnan aztán önt senki többé meg nem mentheti”.