Hogy ebben a nem könnyű kérdésben vezérelveket adhassunk, egynémely fogalom tisztázását kell röviden előrebocsátanunk.
A szeretet jót akar, jót kíván, jót tesz. Jó pedig van három rendbeli.
a) Az első rendbe tartoznak a lelki és természetfeletti javak, minők az örök élet, Isten barátsága, kegyelme. Ezek között ismét vannak olyanok, melyek az üdvösségre elkerülhetetlenül szükségesek s ismét mások, melyek csupán hasznosak, mint például a szerzetesi hivatás. Ebbe a rendbe számítjuk természetes lelki javainkat is, minők értelmünk, szabadakaratunk, szabadságunk.
b) A második rendbe soroljuk testi javainkat: életet, egészséget, tagjaink épségét stb.
c) A harmadik rendet külső javaink alkotják, minők a becsület, jó hírnév s az ezeknél jóval kisebb értékű vagyon s gazdagság.
Nagyon világos, hogy minden egyébtől eltekintve, a magasabbrendű s nagyobb jó több megbecsülést érdemel, mint a kisebb s alacsonyabb rendhez tartozó.
Minthogy pedig a szeretetnek egyik legfőbb feladata a segélynyújtás, mindig tekintettel kell lennünk a szükség természetére s fokára, mely szeretetünket munkába hívja, tevékenységre szólítja.
Az akár minket, akár felebarátunkat szorongató szükség vagy lelki, vagy testi.
Mind a kettő különböző mérvű lehet.
a) Végső a lelki szükség, ha az örök boldogság elvesztése, a kárhozat szinte kikerülhetetlen. Ilyen helyzetben van a megkereszteletlen kisded avagy a haldokló protestáns, ki hitelveiből kifolyólag nem érzi magát kötelezve, hogy bűneit megbánja.
Végső testi szükségben van például a Dunában fuldokló.
A végső szükséghez számítjuk azokat a közelről fenyegető szerencsétlenségeket is, melyek összes vagyonunk pusztulását, súlyos, hosszú börtönt vagy becsületünk elvesztését hozhatnák reánk.
b) Súlyos a szükség a lelki rendben, ha az üdv elérése, a súlyos bűn elkerülése nagyon nehéz. Ilyen például annak a haldokló kereszténynek helyzete, ki a szentségekhez nem juthat s csak nagynehezen tud tökéletes bánatot indítani. A testi s külső javak rendjében súlyos szükségnek minősíthető oly baj, kereszt viselése, amely ha nem is leküzdhetetlen és reménytelen, de erőinkhez képest túl terhes.
c) Közönséges szükségben van az az ember, aki lelki-testi veszélyében, bajában, ha akar, aránylag könnyen tud magán segíteni, vagy nagyobb nehézség nélkül talál mást, aki őt helyzetéből kimentheti. Ilyenek a lelki rendben a közönséges bűnösök; a külső javak rendjében a köztünk élő, munkabíró szegények.