A világ teremtésének történetét Mózes könyve írja le a Szentírás legelején. Mózes elsősorban Isten azon teremtői munkájáról tudósít, amely a földünkre vonatkozik. Ez az elbeszélés összhangban van a természettudomány bizonyos felismeréseivel, hiszen a föld geológiai vizsgálatai igazolják, hogy az élőlények valóban olyan sorrendben jelentek meg, ahogyan azt a Teremtés könyve leírja.
1. Isten a világot a semmiből teremtette
A világ nem öröktől fogva létezik, hanem Isten akaratából jött létre. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (Ter 1,1). Ez azt jelenti, hogy az idő is a világgal kezdődött, mert előtte csak Isten létezett. A világ tehát nem önmagától keletkezett, hanem Isten hozta létre a semmiből.
Isten mindent egyszerű akaratával teremtett meg:
- „Ő szólt, és lettek” (Zsolt 33,9).
- A világ teremtése Isten végtelen hatalmát és bölcsességét bizonyítja.
Az emberi értelem számára felfoghatatlan, hogyan teremtette Isten az anyagot és benne a természeti törvényeket, de az isteni teremtés túlmutat az emberi logikán.
2. A világ teremtésének sorrendje
Isten hat nap alatt rendezte el a világot:
- Az első három nap alatt megteremtette a világ alapvető rétegeit, az eget, a földet és a vizeket.
- A következő három napon pedig benépesítette és tökéletesítette a világot.
Ez a teremtési sorrend logikus és célszerű: először azokat a dolgokat teremtette meg, amelyek a később teremtett lények életfeltételeit biztosították.
- Első nap: Isten megteremtette a világosságot, elválasztotta a sötétségtől.
- Második nap: Létrehozta az eget és a vizeket.
- Harmadik nap: Megformálta a szárazföldet és a növényeket.
- Negyedik nap: A Napot, Holdat és csillagokat.
- Ötödik nap: A halakat és a madarakat.
- Hatodik nap: A szárazföldi állatokat és végül az embert.
3. Az ember teremtése: a teremtés koronája
Az ember Isten teremtésének legmagasabb rendű műve. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1,26). Ezért az ember nemcsak anyagi testtel rendelkezik, hanem halhatatlan lélekkel is.
Az ember teremtésének sorrendje is az ő kivételes méltóságát mutatja:
- Előbb minden mást megteremtett, hogy az ember számára kész legyen a világ.
- Isten nem csak azt mondta, hogy „Legyen!”, hanem mintegy tanácsot tartott önmagával: „Alkossunk embert”. Ez is jelzi, hogy az ember teremtése kiemelkedő esemény volt.
4. Isten célja a világ teremtésével
Isten a világot saját dicsőségének megnyilvánulására és az emberek boldogságára teremtette. Maga Isten mondta a teremtés művére, hogy „Igen jó” (Ter 1,31).
- A világ azért lett, hogy az értelmes lények Isten dicsőségét szemléljék és szeressék őt.
- „Mindeneket önmagáért teremtett az Úr” (Péld 16,4).
5. A hetedik nap: Isten megpihent
A teremtés befejezése után Isten megpihent, vagyis nem hozott létre új lényeket, hanem a teremtett világ rendjét fenntartja és gondoskodik róla. Ezért a hetedik napot az embernek is pihenésre és Isten imádására szentelte (Ter 2,2).
Összegzés
A világ teremtésének tanítása a keresztény hit egyik alapigazsága. Isten teremtette a világot a semmiből, bölcs rend szerint alakította ki, és az ember teremtésével koronázta meg művét. A teremtés nemcsak egy múltbeli esemény, hanem folyamatos istenismeretre és dicsőítésre hívja az embert.