A szenvedés a keresztény élet része, amely által az ember érdemeket szerezhet és közelebb kerülhet Istenhez. Szenvedés nélkül senki sem nyerheti el az örök üdvösséget, mert „senki sem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd” (2Tim 2,5).
1. A szenvedés szükségszerűsége a keresztény életben
- A mennyországba csak a kereszt hídján keresztül lehet eljutni („Per crucem ad lucem” – „A kereszt vezet a világossághoz”).
- Krisztus is szenvedések árán ment be dicsőségébe, ahogyan az emmauszi tanítványoknak mondta: „Nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak, és úgy mennie be az ő dicsőségébe?” (Lk 24,26).
- „Aki fel nem veszi keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.” – mondta Krisztus (Mt 10,38).
Isten senkit sem hagy teljesen szenvedések nélkül, mert ezek megtisztítják és erősítik az igazakat. Az igazak e földön tőrt hordoznak a szívükben, a mennyben pedig koronát kapnak fejükre.
2. Isten vigasza a szenvedő igazak számára
Bár Isten megengedi a szenvedést, soha nem hagyja el az igazakat. Isten olyan, mint egy anya, aki a keserű orvosságot gyermekének cukorral keveri, hogy elviselhetőbb legyen.
A szenvedés nem a büntetés eszköze, hanem az érdemszerzés útja. Ezért mondta Pál apostol:
- „A jelen szenvedései nem méltók ahhoz a dicsőséghez, amely ki fog jelentetni bennünk.” (Róm 8,18).
- „Fölötte bővelkedem örömmel minden szorongatásunk mellett.” (2Kor 7,4)
- „Meghalnom nyereség; kívánok feloszlani és Krisztussal lenni.” (Fil 1,21-23)
A vértanúk, mint Szent András apostol, aki a keresztjét meglátva így kiáltott fel:
„Légy üdvözölve, óh drága kereszt, amelyet az én Istenem halála szentelt meg. Boldog elragadtatással közeledem feléd. Soká vágyakoztam utánad, sóvárogva óhajtottalak.”.
3. A bűnösök szenvedése megtérésre hívás
Isten azért bocsát szenvedést a bűnösökre, hogy megjavítsa őket és az örök kárhozattól megmentse.
- Isten olyan, mint az atya, aki pálcával figyelmezteti gyermekét, hogy jó útra térjen (Szent Vazul).
- Mint az orvos, aki vág és éget, hogy gyógyítson (Szent Ágoston).
- Ahogyan a nagyon poros ruhákat bottal poroljuk ki, úgy tisztítja meg Isten a bűnösöket a földi szenvedések által (Szent Tamás).
4. A türelem és a remény szerepe a szenvedésben
A keresztény ember a remény által tudja elviselni a szenvedést, mert tudja, hogy az örök boldogság vár rá. „A remény olyan, mint a horgony, amely vihar idején megmenti a hajót az elmerüléstől.” (Zsid 6,19).
A türelmes ember:
- „Olyan, mint a fa, amelynek szilárdsága csak a viharban mutatkozik meg.” (Szent Ágoston)
- „Illatos növények akkor illatoznak leginkább, ha szétmorzsoljuk őket; így van ez az erényes emberekkel is.” (Szent Bonaventura).
Összegzés
A keresztény ember nem lázad a szenvedés ellen, hanem elfogadja azt, mert tudja, hogy Isten célja van vele. A szenvedés próbára teszi, megtisztítja és megerősíti a hívőt. Az igazak szenvedése érdemeket szerez nekik az örök életre, míg a bűnösök szenvedése megtérésre hívja őket. A keresztény ember a szenvedésben is bízik Istenben, mert tudja, hogy az ő terve mindig a legnagyobb jót szolgálja.