1. Gondold meg, hogy alig hagyja el lelked testedet, azonnal Isten ítélőszéke elé kerül, hogy megítéltessék. A Bíró a mindenható Isten, akit bántalmaztál s aki a legnagyobb mértékben haragszik rád. A vádlók ellenségeid, az ördögök, a vád anyaga bűneid, az ítélet megfellebbezhetetlen, a büntetés a pokol. Nincsenek ott többé társak, sem rokonok, sem jóbarátok: magad és Isten között kell a dolgot elintézned, akkor majd meglátod bűneid undokságát s nem mentegetheted őket, mint ahogy most teszed. Megvizsgálnak gondolattal, szóval, tetszéssel, cselekedettel, mulasztással és botránnyal elkövetett bűneid miatt; mindent latra vetnek az isteni igazságosság mérlegén és ha csak egy dologban találnak is hiányosnak, elvesztél. Jézusom, én bírám, bocsáss meg nekem, mielőtt ítélnél.
2. Gondold meg, hogy az isteni igazságosságnak meg kell ítélnie minden nemzetet Jozafát völgyében, mikor vége lesz a világnak, föltámadnak a testek, hogy a lélekkel együtt elvegyék a jutalmat vagy büntetést, – cselekedeteik szerint. Vedd fontolóra, hogy ha elkárhozol, ugyanezt a testedet nyered vissza, mely örökös börtönéül szolgál szerencsétlen lelkednek. Ennek a keserű találkozásnak alkalmával a lélek megátkozza majd a testet és a test megátkozza a lelket, úgy hogy a lélek és a test, mely most annyira egyetért a tiltott gyönyörök keresésében, csak erőszakkal egyesül a halál után, hogy egyik a másiknak hóhéra legyen. Ellenben ha üdvözülsz, ez a tested egészen szépnek, romolhatatlannak és ragyogónak támad föl és így lélekben és testben méltó leszel a boldog életre. Így végződik a világ színjátéka. Vége lesz a föld minden gazdagságának, gyönyörének és pompájának. Mindennek vége; csak két örökkévalóság lesz: egyik a dicsőségé, másik a szenvedésé, az egyik boldog, a másik boldogtalan, az egyik az örömöké, a másik a gyötrelmeké! A paradicsomban az igazak, a pokolban a bűnösök. Szegény lesz akkor, aki a világot szerette és e föld nyomorúságos kedvteléseiért elvesztett mindent: lelkét, testét, a paradicsomot, az Istent.
3. Gondold meg az örök ítéletet. Krisztus, a bíró, a gonoszok felé fordul és így szól hozzájuk: Végeztetek hálátlanok, végeztetek? Most már elérkezett az én órám, az igazságnak és igazságosságnak órája, a haragnak és bosszúnak órája. Nos, gonosztevők: hívtátok az átkot, hát szálljon reátok. Legyetek átkozottak az örökkévalóságban. Távozzatok színem elől; menjetek minden jótól megfosztva s minden kínnal terhelve az örök tűzre. Azután a választottak felé fordul Jézus, és így szól hozzájuk: Jöjjetek, áldott gyermekeim, jöjjetek, hogy bírjátok a számotokra készített mennyek országát, jöjjetek most már nem azért, hogy utánam a keresztet, hanem hogy velem együtt a koronát hordjátok. Jöjjetek, hogy örökösei legyetek gazdagságomnak, társai dicsőségemnek; jöjjetek, hogy örökre énekeljétek irgalmasságomat; jöjjetek a számkivetésből a hazába, jöjjetek a nyomorúságokból az örömbe, a könnyekből a mosolygó boldogságba, a szenvedésekből az örök nyugalomba. Jézusom remélem, hogy én is egy leszek ezek közül az áldottak közül. Szeretlek, jobban szeretlek mindennél, áldj meg engem most és mindörökre. És áldj meg te is, anyám, Mária.