„Epiphania Domini” „az Úr megjelenése”
„megfürödni Isten végtelen szeretetében”
„Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá…„ (Mk 1, 6b-11)
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe
A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, a három királyok ünnepe.
Ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, magyar neve a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a 4. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott.
Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést, azt tanítván, hogy e három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi.
A Születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra.
Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, mely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.)
Urunk megjelenésének ünnepe, egyben a karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang kezdőnapja. A magyar vízkereszt név az e napon végzett vízszentelésből ered.
Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek Bazilidesz követői emlékeztek meg január 6-án Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember-Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. E napot az egyiptomiak is a Nap és a Nílus vize ünnepeként ismerték. A keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés).
Nyugaton a Háromkirályok látogatása (Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa vízkereszti beszédeiben csak erről van szó). A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án, a ” háromkirályok látogatását” ünnepli vízszenteléssel egybekötve. Jézus keresztségének ünnepe a következő vasárnap, a kánai menyegzőről pedig egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg.
Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletről Júdeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes király Betlehembe irányított őket, ott meglelték a kis Jézust, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük Gáspár, Menyhért, Boldizsár volt, adományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek:
„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”
Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
„Júda Betlehemében – válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe:
„Menjetek – mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”
Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Betlehemi királyok:
„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus…”
Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás. A három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, legfőbb kelléke a csillag, amely a három királynak megmutatta az utat Betlehembe. Vízkereszttel kezdődik a házszentelés időszaka.
A magyar népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdete; a víz, só, kréta és ház szentelésének napja; régebben a mozgó ünnepek meghirdetésének napja.
Vízkereszt napján szokás volt a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak.
A katolikus vallásban ez a házszentelés napja is, amelyben kérik, hogy Isten áldása legyen a házon és a benne lakókon az új esztendőben.
A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár).
A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. Vízkereszt a karácsonyfa lebontásának napja is és az egyik legrégibb egyházi ünnep. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás (tractus stellae).
Ezen a napon ünnepeljük Jézus megkeresztelkedésének napját. Vízkeresztkor a patakok vize aranyossá válik…
Egyes vidékeken a falu népe énekelve, imádkozva vonult a patakhoz, a betegek megfürödtek benne, mások hazavittek a Jézus-áldotta vízből. Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsét varázsló nap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt.
„Három királyok napján, Szívünknek egy istápján Dicsérjük énekekkel, Vigadozó versekkel.Szép jel és szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad …”