A varázslás a jóslástól abban különbözik, hogy míg a jóslás által az ember a gonosz lélek segítségével titkos dolgokat akar megismerni, addig a varázslás által ugyancsak az ördög közbejöttével akar eredményeket elérni, és az igénybe vett eszközt messze felülmúló dolgokat művelni.
Vannak a természetben dolgok, melyekbe a világ Alkotója rendkívül titkos erőket rejtett. Ilyenek pl. némely gyógyszerek, robbanó anyagok stb. Más dolgokban természetfeletti erők rejlenek, melyek valóban csodálatos hatást fejtenek ki. Ott pl. a szent keresztség, melyben néhány csepp víz az Isten igéjével kapcsolatban képes a lelket magát lemosni s neki a mennyet megnyitni. Krisztus, az élő Isten Fia adta beléje ezt az erőt.
Sőt az egyház szentelményeinek, áldásainak, imáinak is Jézus Krisztus érdeméből nagy s titkos erejök van, hogy a gonosz lélek ártó hatásait tőlünk távol tartsák, s lelki-testi javunkat előmozdítsák. Az elősorolt dolgoknak rendkívüli titkos ereje tehát vagy a Teremtő alkotta természetükből, vagy Isten különös intézkedéséből származik. A varázsló azonban bizonyos eredmények elérésére, aminők pl. a gyógyítás, szerencsétlenségek elhárítása stb., oly eszközöket alkalmaz, amelyekben a megfelelő erők sem természetüknél fogva, sem Isten rendeléséből nincsenek meg. Világos tehát, hogy a varázsló az eredményt, a sikert valamely titkos hatalomtól várja. Hogy pedig ez a rejtélyes segítőtárs nem lehet más, mint a démon, a jóslásnál már kifejtettük. A gonosz lélek segélyül hívása a varázslásnál is nyíltan vagy alattomban, leplezetten történhetik. Minket főképpen ezen utóbbi, széltében-hosszában nagyon elterjedt fajtája érdekel. Ide sorolandók ugyanis az ún. kuruzslásnak különböző formái, módjai, a ráolvasások, különös imádságok s bizonyos számú keresztvetések s nem ritkán oly szerek alkalmazása, amelyek az egészségre károsak s az életre veszélyesek. Hányat vittek korai sírba, temetőbe a kuruzslók, kiket a józan orvosi tudomány megmenthetett volna az életnek!
Sokszor vallásunk legszentebb dolgait sem kíméli a kuruzslás. Bizonyos számú szentmiséket, gyónásokat, áldozásokat ír elő, hogy testi-lelki bajunkból megszabaduljunk vagy valamely földi szerencsében részesüljünk. Bizonyára nem Istennek, hanem az ördögnek szerzünk örömet, ha ilyen recept szerint járulunk a szentségekhez. Lelki romlásunkra méreggé változtatjuk azt, amit Isten üdvösségünkre rendelt.