Az első parancsban Isten nem csupán a saját Személyét illető imádást és a helyes vallásosságot rendeli el, midőn így szól: „Én vagyok a te Urad Istened”, hanem egyben felemeli tiltakozó szavát minden, az igaz vallást sértő vétség ellen is: „Idegen isteneid ne legyenek énelőttem!”
A vallás elleni vétkeket két csoportba oszthatjuk. Vétkezik az ember az igaz vallás ellen, ha nem az igaz Istent imádja, vagy ha az igaz Istent nem helyes, nem neki tetsző módon imádja. Ezen vétkeket közös néven babonának szokás nevezni. A másik végletbe az igaz vallás rovására akkor esünk, ha Istent tulajdon személyében tiszteletlenséggel illetjük. Ezen második csoportba tartoznak az istenkísértés, szentségtörés és az ún. simonia vétkei.