Imádásunkat nem lehet s nem is szabad mindig csak lelkünk mélyén rejtegetnünk. Külsőleg is ki kell azt fejeznünk, térdhajtás, leborulás stb. által, főképpen pedig azzal, hogy Egyházunk által előírt vasár- és ünnepnapi szentmiseáldozaton részt veszünk. Hiszen elvégre az egész ember, testestül lelkestül az Isten teremtménye s tulajdona; méltó s igazságos tehát, hogy az egész ember külsőleg is imádja őt.
Súlyos bűnt követ el tehát az az ember, aki hitét, vallását csupán belsőképp, titokban akarja gyakorolni. Az ily gyáva katonáját Jézus Krisztus is szégyenleni fogja egykor édes Atyja s az ő angyalai előtt.