ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
Stációs templom: a jeruzsálemi Szentkereszt temploma
A félelem vasárnapja után a mai vasárnap a remény ünnepe. Krisztus valóban a mi Megváltónk. Az evangélium szerint ő az, aki eljövendő volt és nem kell mást várnunk. Reméljünk hát benne, mondja a szentlecke és a szentmise minden imádsága.
Az evangéliumban Jézus bizonyítja, hogy Jánost küldte az Úr az ő útjának elkészítésére. Mi is utat akarunk készíteni szívünkben a Megváltó számára; hallgassunk tehát Jánosra, akit az Anyaszentegyház advent folyamán még többször is megszólaltat.
Introitus: Sion népe, íme jön az Úr a népek megmentésére: és hallatni fogja az Úr dicsőséges szavát szívetek örömére
_______________________
BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
„Immaculata – sine labe originali concepta”
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala”, „belőle támadt üdvösségünk Napja”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Áldott vagy te az asszonyok között.” (Lk 1, 28. 42)
Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől. E hittételt ünnepeljük december 8-án. A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amely szerint Szűz Mária már édesanyja, Szent Anna méhében szeplőtelenül, vagyis eredendő (másképpen áteredő) bűn nélkül fogant.
Ünnepeljük hát ezen a napon Szent Anna és Szent Joachim leányának szeplőtelen fogantatását. Mert az volt az a pillanat, amikor felcsillant a remény, hogy a világ megváltása utáni vágyakozás beteljesedik.
„Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.”
„…Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.
Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél…”
„…A szeplőtelen fogantatás tehát nem azonos azzal a hittétellel, hogy Mária Jézust szűzen foganta és szülte (Mária örök szüzessége). A szeplőtelen fogantatásnak semmi köze Jézus megtestesüléséhez, azaz ahhoz a pillanathoz, amikor a mennyei Atya akaratából és a Szentlélek közreműködésének köszönhetően Jézus megfogant Mária méhében. Mária szeplőtelen fogantatása egy időben jóval korábbi esemény, amely Szűz Mária születése előtt kilenc hónappal történt, tehát nem Jézus születése előtt. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy a mai ünneptől, azaz december 8-tól számítva éppen kilenc hónap múlva, szeptember 8-án lesz Mária születésének ünnepe, amit Kisboldogasszony napjának nevezünk a magyar hagyomány szerint.
A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy Mária életének első pillanatától, azaz fogantatásától kezdve mentes volt a bűntől. Értelemszerűen nem az ő érdemének kell ezt tekintenünk, hanem a mindenható Isten kegyelmének, aki fogantatásától kezdve megóvta őt az áteredő bűn következményétől. Illő volt ugyanis, hogy Isten Fiának anyja egészen tiszta legyen, mert Isten szentségéhez nem illik a bűn.
Mária tehát bűn nélküli asszonyként várta gyermeke, Jézus születését. Mi is készüljünk az Úrral való találkozásra azzal, hogy a szentgyónásban Isten kegyelmének és irgalmának köszönhetően megszabadulunk bűneinktől…” (Szentek Élete)
„Szent Anna!
Máriának Szülője, gyámola, Feléd száll az anyáknak Kérése, óhaja.
A kit követniök kell, Te vagy a példakép, Óh áldd meg gyermekökkel az anyák seregét. Kérj mennyben szent kegyelmet, – Ha kéred megleszen -, Hogy éljen minden gyermek Szentül, erényesen.
Dicsőséges Szent Anna, könyörögj érettünk most és halálunk óráján! Amen.”
Ezen a napon Mária szűz fogantatásáról emlékezünk meg.
Régies nevén: Asszonyunk, Máriának foganata.
Máriát kiválasztottsága folytán nem terheli az eredendő bűn. Ádám és Éva bűne az átöröklés révén továbbadódott minden embernek. Ez alól a bűn alól Krisztus tette oldotta fel az emberiséget. Jézus mentes volt az eredendő bűn alól, mert szeplőtelen anyától született szűz fogantatással. Mindaz, ami Mária életében történt, értünk emberekért, a mi üdvösségünk érdekében történt.
A liturgia szavaival élve hittel valljuk, hogy Szűz Máriában „felvirradt számunkra az üdvösség hajnala”. Azért ünnepeljük meg Mária életének kezdetét, mert „belőle támadt üdvösségünk Napja”. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe jól beleillik az adventi várakozásunkba. Mintegy fényként mutatja az irányt, hogy merre fele kell, hogy tartson a mi emberségünk és keresztény életünk.
Az Ószövetségi olvasmányban a bűnbeesés drámájában olvashatjuk:
Az ember elkövette az első bűn és szomorúan kellett megtapasztalnia, hogy mennyire megváltozott a viszonya Istennel, önmagával és egész környezetével. Isten tudta, hogy az elrontott jó viszony helyreállításához, az embernek már nincs elég ereje, ezért ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét. Ez volt az első örömhír (proto evangélium)
Ennek a tervnek a kivitelezéséhez szükség volt a Szűzanya aktív közreműködéséhez. Akinek Isten feladatot ad, azt különös kegyelmi segítségéről is biztosítja. Ezért mondta az angyal Máriának, és Máriáról, hogy „kegyelemmel teljes.” Mária az egyedüli kivétel az emberek közül, akinek lelkét sose érte szeplő, nem érintette semmiféle bűn: sem az eredeti bűn, sem személyes bűn.
Történelmi előzmény:
A Bibliában Gábriel arkangyal az angyali üdvözletben szólt Máriához: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes.” az „Üdvözlégy” egy ígéret arra, hogy üdvözülni fog Mária, a kegyelemmel teljes pedig azt jelenti Isten tökéletesen mentesítette Máriát az eredendő bűntől. Isten azért mentesítette Máriát a fogantatása pillanatában minden bűntől, hogy majd később – ha Mária is elfogadja – meg tudja szülni Isten Fiát, Jézust. Ezért két fogantatásról beszélünk, egyik passzív, amikor Mária fogantatott Szent Anna méhében, a másik aktív, amikor Mária elfogadja Gábriel arkangyal szavait: „legyen”.
A legrégebbi Mária dogmát az efezusi zsinat (431) hozta avval, hogy ha Jézus istenemberi, akkor „Mária valóban Isten Szülőanyja” (Theotokosz). Az efezusi zsinatot megelőző időkben az egyházatyák azon gondolkoztak, hogy ha Jézus Isten Fia, akkor ő nem születhetett egy bűnös nőtől.
Márk evangélista ősi liturgiájában: „Krisztus szent testét s vérét a szeplőtelen Szűz Mária úrnőnktől vette.”
Órigenész (exegéta): „Szűz Mária teljesen romlatlan, mert sem a sátánkígyó soha rá nem szedhette, sem mérges leheletével hozzá nem férkőzhetett.”
Szír Szent Efrém: „A szűz Mária a szeplőtelen és sértetlen Szűz, aki el nem esett s örökké tiszta, aki a bűn minden szennyétől s foltjától távol maradt.”
Hippói Szent Ágoston: „Az áteredő bűntől ki kell vennünk egyet s egyedül a szent Szűz Máriát.”
Damaszkuszi Szent János: „Ehhez a paradicsomhoz nem volt férkőzése a kígyónak…mert ebből maga az Isten egyszülött Fia, mint szeplőtelen földből alkotta magát emberré.”
A második konstantinápolyi zsinat 553-ban a „Mindenkor Szűz Mária” megnevezést használja.649-ben fogalmazzák meg a dogmát:
„A mindenkor szeplőtelen Szűz Mária az igét mint igaz Istent, férfi hozzájárása nélkül, a Szentlélektől méhébe fogadta, sértetlenül megszülte, és szülés után is épen megőrizte szüzességét.”
681-ik harmadik konstantinápolyi zsinat háromféle szüzességet rögzít dogmaként:
ante partum – szűz volt Jézus születése előtt;
in partum – szűzen szülte Jézust;
post partum – szűz maradt későbbi élete során.
A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a Szeplőtelen Fogantatás szobrát a római Piazza di Spagnán.
IX. Piusz pápa Ineffabilis Deus kezdetű bullájában e szavakkal hirdette ki ünnepélyesen a hitigazságot 1854. december 8-án:
„Kinyilvánítjuk, megerősítjük és isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük azt a tanítást, miszerint a Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatától kezdve a mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.”
Ez a dogma először is azt jelenti, hogy minden egyes emberi élet kezdete fontos, és Istentől való. Nemcsak a világ, nemcsak Mária, hanem a mi életünk kezdeténél is ott volt az Isten.
Tőle van minden kezdet, és a kezdetben rejtett módon már – minden szabadság és egyéni felelősség ellenére – benne van a vég is, amire a kezdet irányul. Hittel valljuk, hogy Isten bölcsessége és szeretete szerint alakul az életünk.
Istennek ebben a Mária iránti szeretetében benne vagyunk mi is. Hiszen Isten valószínűleg azért szerette ennyire Máriát, mert azt akarta, hogy Fia mint ember az emberek közösségében éljen és Megváltójuk legyen, valóságos zálogául annak, hogy az ő kegyelme hatalmasabb a mi bűneinknél. Ezért Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén arra is gondolunk, hogy Isten Máriában magát az embert szereti. Azért gondolta el Máriát, mert azt akarta, hogy amikor majd a Fiú, a második isteni személy emberré lesz, valaki foganja azt, aki hozzánk hasonló ember, de általa Isten önmagát adja a világ üdvösségéért.
A szeplőtelen fogantatás nemcsak egy ember életének makulátlan tisztaságára emlékeztet bennünket, hanem egy olyan, az Isten titkában végbement üdvtörténeti eseményre hívja fel a figyelmünket. Boldog volt a kezdet, mert a szerető mindenhatóság a boldog véget készítette általa elő. Az Írás szerint „Isten nem bánja meg kegyelmi adományát” (Róm 11,29).
Hűséges az Isten, aki ezt a kezdetet adta, végbe is vitte az ő tervét: az ember megváltásának művét.
Amikor Isten elhatározta Fiának megváltásra irányuló megtestesülését, ez a szándéka már Szűz Máriát is magában foglalta. Bár ő is Ádám és Éva leszármazottja, tehát az áteredő bűn törvénye rá is vonatkozik, ő is rászorul a megváltásra, de őt az üdvözítő Isten megóvta az áteredő bűntől, és előzetesen részesítette a megváltás kegyelmében.
A názáreti Szűz így megnyitja a megváltottak sorát; vele kezdődik meg az üdvösségtörténet; ebben ő maga is közreműködik, amikor Azt szüli a világra, aki minden embert üdvözíteni fog. Aki hisz az Üdvözítőben, Máriát követi. Mária után és az ő közvetítésével kaptak áldást a „Krisztusban” kiválasztottak, hogy „szentek és feddhetetlenek legyenek… a szeretetben”.
Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes teljességgel Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia. A kereszténynek ezért tehát nincs más feladata, mint hogy életét a Szeplőtelen Szűzéhez alakítsa, utánozza őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban és készségben.
Amint Máriában a kegyelem teljessége az Isten és az emberek iránti szeretetben virágzott ki, a kegyelem által ugyanígy kell növekednie minden hívőben az Isten és az emberek iránti szeretetnek a Magasságbeli dicsőségére és az Egyház javára.
Bizony méltó és illő, Mindenható Isten, hogy neked hálát adjunk, és segítségeddel megünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Áldozatából szökkent szárba az a virág, aki aztán az angyalok Kenyerével táplál minket. Éva a halál almáját nyelte le, Mária viszont visszaadta nekünk az Üdvözítő édes gyümölcsét.
Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről.
Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?
Így szólt az Úr a kígyóhoz:
Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé:
Ő széttiporja fejedet…
Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt:
Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.
Ó, fényességes szép hajnal…
Ó fényességes szép hajnal, Kit így köszöntött az angyal:Üdvözlégy, teljes malaszttal!
Dicsőséges Szűz Mária, Atyaistennek szép lányaÉs Szentléleknek mátkája.
Tehozzád küldetett mennyből Szent Gábor angyal követül,Istennek rendeléséből.
Szentséges Szűz, fiad leszen, Ki Isten s ember lesz egyben, És megmaradsz szüzességben.
Fiad az ég dicsősége, A bűnösök reménységeS a megtérők üdvössége.
Ó boldogságos Szűzanya, Kérünk nagy méltóságodra,Végy minket pártfogásodba!
Dicsőség Szentháromságnak, Dícséret Szűz Máriának,Üdvözítőnk szent Anyjának!
Mennyire különböznek a kígyó és Mária tettei! Az elsőből méreg fakadt, ami elválasztott minket Istentől, a másik viszont megválasztásunk misztériumainak kezdetét jelentette. Éva által a kísértő gonoszsága kerekedett felül, Mária kegyelmében viszont a fölséges Üdvözítő szerzett magának munkatársat.
Éva a bűnnel megölte saját ivadékát, aki viszont a Teremtő kegyelméből Máriában újjáéledt. Isten így megszabadítja az emberi természetet a rabszolgaságtól, és visszaállítja annak ősi szabadságát. Amit elvesztettünk közös atyánkban, Ádámban, azt visszanyertük Krisztusban.
A mi kis Szűzanyánk mindenekelőtt tökéletesen szűzi volt nem csak test, hanem lélek szerint is. Fontoljuk meg, hogy mit jelent ez a lelki szüzesség. Ez az emberi léleknek egyik legnagyobb szépsége, föltéve, hogy a kegyelem aranyozza be és az alázatosság kíséri. Mert hiszen nincs semmi, ami az embert annyira lesüllyesztené az állatok színvonalára, mint az ezzel az erénnyel ellenkező érzéki ösztönök, amelyek mint valami piszkos áradat hatolnak bele az ember képzeletébe, s ocsmány képekkel telítik Isten templomát. Milyen szép ezzel szemben az az ártatlan gyermeki lélek, amelyben ezek az ösztönök még nem ébredtek föl, s amelynek képzeletében semmi ilyen piszok nem szerepel.
A gyermekeknél azonban ennek a tisztaságnak oka a testi fejletlenség és a tudatlanság, ami, különösen kis gyermekeknél, ezt a tisztaságot megfosztja minden érdemétől. Sokkal magasabban áll tehát ennél a testileg fejlett szűznek – akár férfinak, akár nőnek – tisztasága, amilyen volt például Szent Terézia anyánké, akinek lelkét Isten kegyelme szintén olyan tisztán őrizte meg, hogy még csak kísértése sem volt soha ez irányban.
Az a körülmény, hogy – amint maga vallotta – ezek a dolgok ismeretlenek voltak előtte, már nem gyermeki tudatlanság, hanem inkább nagy érdem, amennyiben a szűzi tisztaság szeretete visszatartotta attól, hogy olyan dolgok után kutasson, vagy irántuk érdeklődjék, amelyek az ő hófehér képzeletét beszennyezték volna. Annyit, amennyire neki szüksége volt, tudott is. Így volt a mi drága kis Szűzanyánk is.
Az angyalokhoz intézett kérdése:
„Hogyan volna ez lehetséges, holott férfiút nem ismerek?” (Lk 1,34) – eléggé mutatja, hogy nem volt tudatlan. Férfiút ismerni vagy nem ismerni, a zsidóknál közönséges, mindennapi kifejezés volt, amely annyit jelentett, hogy házas nőnek lenni, vagy pedig hajadonnak. Sem többet, sem kevesebbet. A kis Szűzanya is tudott tehát annyit, hogy a gyermek házasságból születik. Ez elég volt neki. Minek vett volna föl az ő ragyogóan tiszta lelkébe egyéb, szennyező fogalmakat?
Kegyelemmel teljes volt, s így lelkéhez nem férhetett semmi tisztátalan. Átment a földi életen anélkül, hogy annak alacsony, állatias vonatkozásait észrevette volna. Lelke csodálatosan gazdag volt tudás tekintetében is, de ez a tudás az isteni dolgokra vonatkozott; anyagi dolognak nem sok hely jutott elméjében, tisztátalanoknak pedig egyáltalán semmi.
Merüljünk az Ő ragyogó, szűzi tiszta lelkének szemléletébe…
…Ha kora tavasszal kimegyünk a szabadba, a virágok gyönyörködtetik szemünket. A kis hóvirág dugja ki a fejét itt-ott a hótakaró alól. Majd pedig, amikor az teljesen elolvad, megjelenik a kis százszorszép, a boglárkafélék sárga virágai, majd a kis ibolya, a kökörcsinek, a liliom, pünkösdre pedig a pompás babarózsa. Nézzük ez utóbbit! Csakúgy duzzad a szépségtől, s íme egyszer csak, mintegy varázsütésre, lehullanak szirmai, s előbújik alóla a maghon. A virág megtermékenyült: helyébe a gyümölcs lépett. Éppen így van ez az embernél is. A nőnek szüzessége árán kell megvásárolnia az anyaságot. Nem azt mondjuk, hogy rosszul jár, mert hiszen az anyaság szintén fenséges valami, s a nőt egy másfajta, de azért fényes glóriával övezi, feltéve, hogy anyasága is kegyelemmel és alázatossággal párosul. De mégis milyen kár, hogy az előbbi dicsfényt, a szüzességét nem tudta szintén megtartani! S íme, ebben a nagy kiváltságban részesítette a Szűzanyát a Mindenható.
„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).
A kis názáreti Szűznek pártája teljesen sértetlen maradt, szüzességének dicsfénye nem homályosult el egy pillanatra sem, hanem körülvette azt egy másik, pompás fénykoszorú: az anyaságé, mégpedig az istenanyaságé! Ilyen csoda sohasem történt még és nem is fog történni. Még az isteni Mindenhatóság sem lett volna képes ezt az Ő legkedvesebb leányát nagyobb szépséggel felruházni, mint tette ezáltal.
A Napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1), ez a kifejezés teljesen ráillik, mert szépsége olyan, hogy abba véges emberi szem káprázat nélkül nem képes beletekinteni…”
A keleti egyházban Anna foganása az ünnep neve, amelyet az első írásos emlékek szerint a 8. században még december 9-én ültek. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep Nápolyban és Szicíliában, de a 10. század elején már Angliában is megtartották (valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására). Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. század második felében.
A 13–14. század során – főleg ferences hatásra – egész Európában elterjedt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Rómában XXII. János (1316–34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus 1476-ban fölvette a római kalendáriumba, XII. Ince 1693-ban nyolcnapossá bővítette az ünnepet, amely XI. Kelemen rendelete szerint vált parancsolt ünneppé a 18. században. A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd 1857. szeptember 8-án megáldotta és felszentelte a Szeplőtelen Fogantatás szobrát a római Piazza di Spagnán.
Szent XXIII. János pápa 1958-ban felkereste a Piazza di Spagnát, és egy kosár fehér rózsát helyezett el a Szeplőtelen Fogantatás-szobor tövében. A hagyományt Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek is folytatták…” (Szentek Élete)
A világirodalom profán dolgai két nagy érzelemről tudnak a természetes rendben.
Az egyik a férfinak szeretete a szűztiszta leány iránt, akit oltár elé óhajt vezetni, és feleségül venni. A másik a gyermek szenvedélyes szeretete édesanyja iránt.
Az előbbi érzelem is lehet teljesen tiszta és nemes, az utóbbi pedig természetéből kifolyólag az. Tehát mint tiszta, nemes érzelmekről beszélünk itt róluk. S íme az Úristen Szűz Máriában tárgyat adott mindkét érzelemnek, mert hiszen Ő a szüzesség ideálja; s ugyanakkor Ő a leggyöngédebb anya. Adjuk oda neki szívünket fenntartás nélkül!Szeressük őt, mint a legtisztább Szüzet, s mint a legdrágább édesanyát.
Egészen szép vagy Szűz Mária!
Az áteredő bűn foltja sincs rajtad.
Legszentebb Szűzanyám, hiszek a te Szent és Szeplőtelen fogantatásodban és mindenkor meg is vallom azt.
Legtisztább Szűz, Szeplőtelen fogantatásod által, erényeidre és érdemeidre is tekintettel, kérlek: esdj ki számomra Szent Fiadtól szívbéli alázatot, szeretetet és jóságot, testem és lelkem szűzi tisztaságát, állhatatosságot és kitartást a jónak gyakorlásában, szent életet és majd a boldog halált. Ámen.
„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj értünk, kik hozzád menekülünk. Ámen!”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt – Szent Fiadra való tekintettel – eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására add, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád.