A tisztasági fogadalom által a szerzetes Isten előtt kötelezi magát: 1. hogy lemond a házasságról; 2. hogy minden olyan külső és belső cselekedetet kerül, amely már a hatodik és kilencedik parancsolatokban meg van tiltva.
A szerzetes tehát minden bűnnel, amelyet a szent tisztaság ellen elkövet, kettősen vétkezik; ti. vét: 1. Isten hatodik, illetőleg kilencedik parancsa ellen; 2. fogadalma ellen, s így szentségtöréssel is terheli lelkét. E kettős bűnhöz még a botrány is járulhat, amellyel nagy kárt okoz anyjának, a szerzetnek.
Hogy ez a katasztrófa az emberi természet törékenysége folytán be ne következzék, az Egyház fallal keríti körül az ő liliomos kertjeit. Klauzúrát, szerzet-zárt rendel, amely nélkül igazi szerzetesi élet nehezen valósítható meg. Ezenkívül minden szerzet gyermekeinek lelki épségéről körültekintően gondoskodik. Az ünnepélyes tisztasági fogadalom bontó, az egyszerű pedig tiltó házassági akadály.1
1 A Jézustársaságiak egyszerű fogadalma kivételesen szintén bontó házassági akadály.