A püspökszentelést illetőleg már a niceai szent zsinat (325) így intézkedett: „Illő, hogy a püspök, a tartomány valamennyi püspöke által szenteltessék, de ha ez nehézseggel járna, legalább három püspök végezze a szentelést. Ez a törvény ma is érvényben van, s a felszentelő püspöknek két más püspök segédkezik. A püspökszentelés magasztos szertartásának főbb vonásait a következőkben adjuk.
A templomban két oltárt készítenek, egy nagyobbat, a felszentelő, s egy kisebbet a felszentelendő püspök számára.
A papság, a felszentelő s segédkező püspökök a felszentelendővel s a többi kísérettel a templomba vonulnak s magukra öltik az egyházi ruhákat. Midőn valamennyien felöltöztek, a felszentelő leül az oltár előtt s a felszentelendő a két segédkező püspökkel eléje járul.
Az idősebb segédkező püspök erre a felszentelőhöz a következő szavakat intézi: „Főtisztelendő Atya, a Katolikus Anyaszentegyház azt kívánja, hogy a jelenlevő áldozópapot a püspökség terhére felemeljétek”.
A felszentelő erre felolvastatja az erre vonatkozó pápai engedélyt s letéteti a felszentelendővel a hitvallást.
Most a felszentelő érthető hangon kérdéseket intéz a felszentelendőhöz a hitet, a püspök életét, erkölcseit és kötelességeit illetőleg. A felszentelendő pedig ugyancsak hallhatóan megadja a feleleteket: „akarom” – „helyeslem” – „hiszem” – „elítélem” stb.
Erre kezdetét veszi a szentmise.
A felszentelő az oltár felé fordulva kezdi a lépcsőimát, a felszentelendő az ő balján, a többi püspök saját székeiknél vele imádkozzák.
A lépcsőima végeztével a segédpüspökök a felszentelendőt a saját oltárához kísérik, ahol letéve a pluviálét, melyet eddig viselt, magára ölti püspöki ruháit: a mellkeresztet, tunicellát, dalmatikát, stólát és kazulát, s ő is mondja a szentmisét az evangéliumig. Midőn azonban a Dominus vobiscumot mondja, nem fordul a nép felé.
Most a segédkező püspököktől kísérve a felszentelő elé járul, aki előtt mélyen meghajol. Valamennyien leülnek. Ekkor a felszentelő előadja a püspök sajátos kötelmeit: „A püspöknek ítélnie, magyaráznia, meg- s felszentelnie, áldoznia, keresztelnie s bérmálnia kell!”
Ezután a mindenszentek litániája következik, amely alatt a felszentelendő a felszentelő balján egészen leborul. A megholtakért mondott könyörgés után a felszentelő felkel térdelő helyzetéből s a felszentelendő felé fordulva háromszor megáldja azt: „Hogy a jelenlevő kiválasztottat megáldani † – megáldani s megszentelni †, megáldani, megszentelni és felszentelni † méltóztassál …”
Ugyanezt mondják a segédpüspökök is a felszentelendőre keresztet vetve.
A litánia után mindnyájan felkelnek.
És most következik a tulajdonképpeni püspökszentelés szentségi kiszolgáltatása.
A felszentelő a segédkező püspökökkel az evangéliumos könyvet a felszentelendő nyakszirtjére és vállaira fekteti, amelyet a felszentelendő mögötte térdelő káplánja tart ily helyzetben.
És most a felszentelő két segédpüspökével együtt mindkét kezükkel megérintik a felszentelendő fejét, mondván: „Vedd a Szentlelket!”
Majd a felszentelő süvegét letéve, állva így imádkozik: „Hallgasd meg Uram, kegyelmesen könyörgéseimet, s eme szolgádra hajlítva a kegyelem bőségszaruját, a papi áldásnak erejét áraszd reája”. A mi Urunk Jézus Krisztus által…
Majd kezeit melle előtt kitárva elkezdi a püspökszentelés prefációját. Midőn pedig ebben ezekhez a szavakhoz ér: „mennyei kenet harmatával szenteld meg…”, egy a segédkező papok közül a felszentelendő fejét hosszas kendővel körülköti.
A felszentelendő az oltár felé fordulva, térdenállva elkezdi s a kar folytatja a „Veni Creator Spiritus” himnuszt.
Az első versszak végén a felszentelő püspök helyet foglal az oltár közepe előtti széken s hüvelykjét krizmába mártva megkeni azzal az előtte térdelő új püspök fejét, miközben ezeket az áldó szavakat ejti: „Legyen fejed fölkenve s felszentelve mennyei áldással a püspöki méltóságra az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében”. Felelet: „Amen”. „Békesség neked!” Felelet: „És a te lelkednek”.
A felszentelő erre folytatja a prefációt. És az a magasztos s kenetteljes ima, amelyet ekkor végez, jelzi az egész szertartás fenséges értelmét. ”Ez a szent kenet – így esd – szálljon dús áradatban (a felszentelt) fejére, csepegjen ajkain s terjedjen ki egész testére, hogy Szentlelked ereje betöltse belsejét, s körülárnyékozza külsejét! Legyen gazdag a hit állhatatosságában, a szeretet tisztaságában, a béke derűjében.”
A kar a 132. zsoltárba kezd. Ezalatt a felszentelő leül, felteszi süvegét, s fölkeni krizmával az előtte térdelő új püspök mindkét kezét. „Legyenek megkenve e kezek – mondja közben – szentelt olajjal s a megszentelés krizmájával; ahogy felkente Sámuel Dávidot a királyt s prófétál, úgy legyenek (ezek a kezek is) felkenve s felszentelve. Az Atya, Fiú s Szentlélek Istennek nevében”. Felelet: „Amen”.
Majd folytatja: „Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki téged fel akart emelni a püspöki méltóságra, ő maga árasszon el téged krizmával és a misztikus kenet folyadékával, s a lelki áldás kenetével termékenyítsen meg; amit megáldasz, legyen áldott, amit megszentelsz, legyen szent, s felszentelt kezed vagy ujjad érintése, mindnyájának használjon az üdvösségre”. Felelet: „Amen”.
Most a pásztorbotnak s püspöki gyűrűnek megáldása s átadása következik megfelelő szavak kíséretében.
Ezután leveszi a felszentelő a felszentelt válláról az evangéliumos könyvet s a segédkező püspökökkel közösen átadja kezébe: „Vedd – úgy mond – az Evangéliumot és menj, prédikáld a reád bízott népnek: mert hatalmas az Isten, hogy a te kegyelmedet gyarapítsa, aki él és uralkodik örökkön-örökké”. Felelet: „Amen”.
Végül a felszentelő s segédpüspökei békecsókot adnak a felszentelt új püspöknek. A szentmise folytatódik az evangéliumtól az offertóriumig.
Az offertórium elmondása után a felszentelő süveggel fején fogadja a felszentelt püspök szimbolikus ajándékait: két égő gyertyát, két kenyeret s két hordócska bort, és megcsókolja a felszentelő kezét.
Ezután az új püspök az oltár lecke oldalán állva a felszentelő püspökkel együtt misézik, mindent úgy végezve, ahogy a misekönyv azt előírja. Az átváltoztatandó ostya azonban csak egy, s ugyanabban a kehelyben elégséges bor van mindkettőjük számára.
Az Agnus Dei után a Pax-ot (békeölelést) előbb a felszenteltnek, azután segédpüspökeinek adja a felszentelő.
Az áldozáskor a felszentelő a konszekrált ostyának s a szent vérnek egy részét veszi csak magához, a maradékkal a felszentelt új püspököt áldoztatja meg.
Ezután a felszentelt most már az evangélium oldalán folytatja a szentmisét.
Az Ite missa est után a felszentelő a népet ünnepélyesen megáldja.
Az áldás után helyet foglal a felszentelő, s a püspöki süveget ünnepélyes szavak kíséretében a két más püspök segédletével az újonnan felszenteltnek fejére teszi.
Majd felhúzza kezére a püspöki kesztyűt és ujjára a püspöki gyűrűt.
Most felkel a felszentelő, jobbkezén fogja a felszenteltet – a segédkező püspökök idősebbike pedig a balkezén – s így vezetik arra a székre, amelyről a felszentelő felkelt. A felszentelő az új püspök baljába adja a pásztorbotot.
Felhangzanak erre a Te Deum ünnepélyes hangjai. Midőn az ének elkezdődik, a segédkező püspökök a felszenteltet a templomon végigvezetik, aki áldást osztva halad át a hívek sorai között.
A felszentelt ezután az oltár közepéről ünnepélyes püspöki áldást ad.
Ezután a felszentelő süveggel a fején az oltár evangéliumi oldalára áll, mellette vannak a segédpüspökök. A felszentelt ugyancsak süveggel s pásztorbottal a lecke oldaláról megközelíti őket háromszor mind emelkedettebb hangon énekelve: „Ad multos annos!”1 Közben térdet hajt. Az utolsó térdhajtásból, amelyet már a felszentelő előtt végez – felemelkedve, ettől s a segédpüspököktől békecsókot kap.
Az utolsó evangélium imádkozása közben a felszenteltet saját oltárához visszakísérik, ahol azután a szertartásos ruhákat magáról leveti.
Ezzel a püspökszentelés fenséges szertartása befejeződött.
1 Magyarul körülbelül „Élj soká!”