Az ördögűző „exorcista” nevével az Egyház nyelvén azokat jelezzük, akik az Egyház nevében s megbízásából a gonoszlélektől megszállottakra ráteszik kezeiket s őket ilymódon a démoni behatásoktól megszabadítják.
Szentelésük úgy történik, hogy megfelelő intelem után a püspök átnyújtja nekik érintésre az ördögűzés szertartását tartalmazó egyházi könyvet, miközben e szavakat mondja: „Vegyétek s véssétek emlékezetbe és legyen hatalmatok feltenni kezeiteket úgy a megkeresztelt, mint a keresztségre készülő megszállottakra”.
Az ördögűző hatalom, amelyet a pap a megszállottakkal szemben csak ritkán, püspöki engedéllyel, a szentségek s szentelmények kiszolgáltatásánál azonban gyakran igénybe vesz, nagy s örök figyelmeztetés a papra nézve. Mert, miként a római Rituálé mondja: Annak, akinek az ördögűzést végeznie kell, a megfelelő erkölcsi tulajdonságokkal: jámborsággal, okossággal, feddhetetlen élettel, alázatossággal, Istenben való bizodalommal, önérdeknélküli felebaráti szeretettel, állhatatossággal kell felruházva lennie a megkívántató mértékben, érett korának és erkölcsi komolysága folytán tiszteletreméltónak. Szent Ciprián pedig így ír ez ügyben: „Aki tiszta életű, szeplőtelen lelkű és feddhetetlen erényű, az kap hatalmat, hogy a tisztátalan és állhatatlan lelkeket, akik az embereket nyomorgatják, hogy őket elveszítsék, fenyegetések által vallomásra bírja s kiűzhesse, őket nehéz csapással megdorgálhassa; őket – jóllehet ellenállnak, ordítanak és sóhajtoznak – szenvedésük nagyobbításával elűzhesse, mindjárt büntethesse és tűz által kínoztathassa”.