I.
Fiam, járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem.
Aki előttem igazságban jár-kél, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától.
Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével.
Uram, valóban úgy van, ahogyan mondod, úgy történjék velem.
Tanítson engem a te igazságod, őrizzen, védjen üdvösséges végemig.
Szabadítson meg minden gonosz indulattól és rendetlen szeretettől, akkor majd veled járok-kelek szívemnek nagy szabadságában.
II.
Én megtanítalak téged arra, mondja az Igazság, hogy mi helyes, és mi kedves előttem.
Bűneidet nagy bánattal és szomorúsággal vedd fontolóra, jó tetteid miatt pedig soha se hidd valami nagynak magad.
Bizonyára bűnös vagy, sok szenvedélyre hajlandó, azokba belebonyolódott.
Magadtól mindig a semmibe buknál, könnyen elesel, könnyen legyőzetel, könnyen megzavarodol, könnyen elromlasz.
Semmid sincs, amivel dicsekedhetnél, de sokminden van benned, ami miatt a hitványak közé sorakozhatsz, mert még sokkal gyarlóbb vagy, mintsem magad gondolod.
Semmit se higgy tehát nagynak mindabból, amit cselekszel.
Semmi sem nagy, értékes, csodálatos, semmi sem méltó az elismerésre, semmi sem magasztos, nem igazán dicsérni vagy megkívánni való, csak, ami örök.
Teljék tetszésed mindenek fölött az örök Igazságban, ne legyen tetszésedre soha a te alantas semmiséged.
Semmitől se félj úgy, semmit se gyalázz és kerülj annyira, mint vétkeidet és bűneidet, ezeket jobban kell utálnod, mint bármi anyagi kárt.
Némelyek nem járnak őszintén előttem, hanem valamiféle kíváncsiságtól és önhittségtől vezetve be akarnak hatolni titkaimba, és Isten mélységét-magasságát kutatják, közben elhanyagolván önmagukat és saját üdvösségüket.
Ezek gyakran nagy kísértések közé sodródnak, bűnökbe esnek, mert gőgjük és kíváncsiságuk miatt szembefordulok velük.
Félj Isten ítéletétől, rettegj a Mindenható haragjától.
Ne vitasd a Fölséges műveit, hanem a saját bűneidet vizsgálgasd, hogy mekkorát vétettél, s mennyi jót elmulasztottál.
Némelyek áhítatukat csak könyvekhez kapcsolják, mások képekhez, ismét mások külső jelekhez és cselekményekhez.
Némelyek ajkukon hordoznak engem, de szívükben kevés van belőlem.
De vannak olyanok is, akik megvilágosult értelemmel, megtisztult érzésvilággal mindig az örökkévalókra áhítoznak, földi dolgokról nehezükre esik beszélgetni, a természet parancsolta elvégeznivalókat bánkódva teszik, ezek megérzik, mit szól nekik az igazság lelke, mert az tanítja őket arra, hogy a földieket lenézzék, a világot semmibe vegyék, és éjjel-nappal a mennybe kívánkozzanak.