A kegyelmek egész koszorúja ékesíti a Szent Szüzet, Krisztus Anyját, bár valamennyi istenanyaságából következik. Jézus, mint ember, Máriától függ, de mint örök Ige, előtte volt. Lássuk, mit tett azért, akitől emberi természetét vette. Isten volt maga a Mindenhatóság és a végtelen Bölcsesség, ezért felbecsülhetetlen ékességgel ruházta fel ezt a teremtményt.
Először is az Atyával és a Szentlélekkel együtt kiválasztotta őt minden más asszony közül. – E választás kiválóságát azzal mutatja meg az Egyház, hogy Szűz Mária ünnepein reá alkalmazza a Szentírásnak azt a helyét, mely bizonyos szempontból csak az örök Bölcsességre vonatkoztatható: „Az Úr szeretett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott; öröktől fogva rendelt engem, ős idők óta, még a föld előtt; nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, még nem állottak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem…”1 Mit mutatnak ezek a szavak? Azt, hogy Mária hivatásának egészen különös helye van az isteni tervben: az örök Atya isteni gondolataiban nem választja őt el Krisztustól. Ugyanazzal a szeretettel öleli magához a Szent Szüzet is, aki majd Krisztus Anyja lesz, mint amellyel Fia emberségében gyönyörködik.2 E különös kiválasztottság páratlan kegyelmek forrása Mária számára.
Szűz Mária szeplőtelen. – Ádám minden gyermeke az eredeti bűnnel beszennyezve születik, mint a sátán rabszolgája, Isten ellensége. Ezt a törvényt maga Isten vetette ki a bűnös Ádám egész fajára. Az összes teremtmények közül egyedül csak Mária kivétel e törvény alól. Ezen egyetemes törvény alól az örök Ige – egyetlen egyszer – kivételt tesz annak a kedvéért, akiben majd megtestesül. Mária lelke egy pillanatra sem lesz a sátáné; ragyog a tisztaságtól. Ezért Isten mindjárt az ősszüleinek bukását követő napon feltétlen ellenkezést vetett a sátán és a választott Szűz közé. Ő tiporja szét sarkával a pokoli kígyót.3 Az Egyházzal együtt gyakran emlékeztessük Máriát erre a kiváltságára, mely egyedül csak az övé: hogy szeplőtelen. Szívesen mondjuk neki: „Egészen szép vagy, Mária, és az eredeti bűn szennye nincsen terajtad”.4 „Ruhád fehér, mint a hó és arcod tündöklő, mint a nap: ezért vágyódott oly nagyon utánad a dicsőség Királya.”5
Mária nemcsak szeplőtelenül született: a kegyelem is túlárad benne. Mikor az angyal köszönti, „malaszttal teljesnek” mondja, mert „az Úr van vele”, minden kegyelem forrása. – Azután Jézus fogantatásakor és születésekor Mária érintetlenül megőrzi szüzességét. Világra hozza gyermekét, mégis egészen szűz marad. Mint az Egyház énekli: „Az anyaság örömeit a szüzesség dicsőségével egyesítette”.6 – Sok kegyelmet szerzett Máriának a Jézussal együtt elrejtett élet is, továbbá a Fiával való egyesülés nyilvános életének és szenvedésének misztériumaiban. Betetőzésül felvétetett a mennybe: Mária szűzi teste, melyből Krisztus emberi természetét vette, sohasem lát romlást. Fején megbecsülhetetlen értékű korona van és a dicsőség ruhájába öltözve, mely mindeme kiváltságokból van szőve, Fia jobbján uralkodik, mint a Mennyország Királynéja: „Jobbodon áll a királyné, arannyal átszőtt, sokszínű ruhában”.7
És miért kapta Mária ezt a sok magasztos kegyelmet, ezeket a fenséges kiváltságokat, melyek oly magasra emelik őt az összes teremtmények fölé: „Áldott vagy te az asszonyok között”? – Azért, mert Isten öröktől fogva kiválasztotta Máriát, hogy Fia édesanyja legyen. Ezért „áldott az asszonyok között”, ezért forgatott fel Isten az ő kedvéért annyi törvényt, melyeket pedig maga szabott ki, mert Fia Anyjának kellett lennie. Ha ezt a méltóságot elvesszük Máriától, az összes kiváltságok elveszítenék értelmüket és jelentésüket. Mert Mária minden kiváltsága istenanyaságát készíti elő vagy belőle következik.
Legmegfoghatatlanabb azonban az a szeretet, mellyel az Ige kiválasztotta a Szent Szüzet, hogy tőle vegye fel emberi természetét.
Krisztus szerette Anyját. – Soha Isten úgy nem szeretett egy egyszerű teremtményt, soha fiú úgy nem szerette még édesanyját, mint Krisztus Jézus. Maga mondja: Annyira szerette az embereket, hogy meghalt értük. Ennél nagyobb tanújelét nem adhatta volna szeretetének: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”.8 De ne felejtsük el soha ezt az igazságot: Krisztus elsősorban édesanyjáért halt meg, hogy lefizesse kiváltságai árát. Azok a páratlan kegyelmek, melyeket Mária kapott, Jézus szenvedésének legelső gyümölcsei. A legszentebb Szűz nem élvezhette volna egyetlen előjogát sem, ha Fia ki nem érdemli számára. Ő Krisztus legnagyobb dicsősége, mert ő kapott tőle legtöbbet.
Az Egyház világosan kimondja ezt az igazságot, amikor a Szeplőtelen Fogantatást ünnepli, időrendben a legelső kegyelmet, melyet a Szent Szűz kapott. Olvassuk el az ünnep könyörgését. Láthatjuk belőle, hogy Szűz Mária azért kapta ezt a magasztos kiváltságot, mert Jézus halála, melyet Isten örök terveiben előre látott, lefizette árát: „Isten, ki a Szent Szűznek szeplőtelen fogantatása által Fiadnak méltó hajlékot készítettél, kérünk, hogy amint Fiadnak halálát előre látva, őt minden bűntől megőrizted, úgy engedd, hogy az ő közbenjárására mi is tisztán juthassunk el hozzád”. Elmondhatjuk, hogy az egész emberiségben Krisztus, még a szenvedő Krisztus is Máriát szerette legjobban. Krisztus elsősorban érte ontotta drága vérét, hogy páratlan teljességben túláradhasson benne a kegyelem.
Végül Jézus engedelmeskedett Anyjának. – Olvastuk, hogy az evangélisták mindössze csak annyit tudnak mondani Krisztus rejtett názáreti életéről, hogy „Jézus növekedék bölcsességben és korban”9 és hogy „engedelmes vala” Máriának és Józsefnek. Nem összeférhetetlen-e ez istenségével? Egyáltalában nem. Az Ige testté lőn, a mienkéhez egészen hasonló természetet vett fel; a bűnt kivéve. „Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”,10 „engedelmes lett a halálig”.11 Ezért akart engedelmeskedni Anyjának is. Názáretben engedelmeskedett Máriának és Józsefnek, annak a két kiváltságos teremtménynek, akiket Isten melléje állított. Mária mintegy részesült az örök Atyának Fia embersége feletti tekintélyében. Jézus elmondhatta Anyjának is, amit mennyei Atyjának mondott: „Én mindenkor azt cselekszem, ami előtte kedves”.12
1 Péld 8,22-25
2 Ipsissima verba, quibus divinae scripturae de increata Sapientia loquuntur ejusque sempiternas origines repraesentant, consuevit Ecclesia… ad illius virginis primordia transferre, quae uno eodemque decreto cum divinae Sapientiae incarnatione fuerant praestituta. IX. Pius Ineffabilis kezdetű bullája a Szeplőtelen Fogantatás definíciója ügyében.
3 Ter 3,15
4 A vesperae egyik antifónája a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.
5 Uo.
6 Gaudia matris habens cum virginitatis honore. A Laudes antifónája a karácsonyi officiumban.
7 Zsolt 44,10
8 Jn 15,13
9 Lk 2,51-52
10 Mt 20,28
11 Fil 2,8
12 Jn 8,29