„Az Igazság Lelke…”
A húsvéti időszak vége felé közeledve arról olvasunk az evangéliumban, hogy Jézus megígéri övéinek a Szentlelket, akinek eljövetelét a húsvéti időt lezáró pünkösdkor ünnepeljük.
Ezt mondja:
„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.” (Jn.14;15-16)
Miért fontos számunkra a Lélek velünk maradása?
Ha a Szentlélek nincs jelen az Egyházban és a hívekben, akkor Isten végtelenül messze van tőlünk és nem érezhetnénk jelenlétét, szeretetét.
Ha a Szentlélek nincs jelen, akkor Jézus csak egy múltbeli személy, akinek tanítását már régen elfelejtette volna mindenki.
A Szentlélek nélkül az evangélium holt betű volna csupán, nem értenénk meg annak üzenetét, nem válhatna életté bennünk.
Ha a Szentlélek nem lenne jelen korunkban, akkor az Egyház csupán intézmény volna és nem tudná az emberek üdvösségét szolgálni.
Ha nem a Szentlélek indítana minket az evangélium terjesztésére, akkor a hit hirdetése üres reklámként hangzana.
Ha a Szentlélek nem szállna le közénk, akkor a szentmise régmúlt idők egyszeri eseményére való emlékezés volna és nem az Úr szüntelenül megújuló áldozata.
Ha a Szentlélek nem indítana minket igaz és őszinte bűnbánatra, akkor farizeusok gyülekezete volnánk.
Ha Isten Lelke nem gyújtaná meg bennünk újra és újra a keresztény élet és tanúságtétel lángját, akkor legfeljebb Isten parancsainak szolgalelkű teljesítői lennénk.
Kérnünk kell tehát az Atyát, hogy küldje el hozzánk a Szentlelket!
Kérnünk kell Jézust, hogy ígérete szerint eljöjjön hozzánk, betöltse lelkünket a Szentlélek. Kérnünk kell, hogy szüntelenül velünk maradjon, velünk legyen a Lélek.
Mert ha a Szentlélek velünk van, akkor folytonosan megszületik, megvalósul bennünk és köztünk az Isten országa.
Ha a Szentlélek velünk van, akkor tudunk figyelni Istenre, az ő útmutatásaira.
Ha a Szentlélek velünk van, akkor érezni fogjuk a feltámadt, az élő Krisztus jelenlétét.
Ha a Szentlélek velünk van, akkor segít minket, hogy életté váltsuk az evangéliumot és ahhoz méltóan éljünk.
Ha a Szentlélek közöttünk van, akkor az Egyház közösség, Isten népe.
Ha a Szentlélek bennünk lobog, akkor új pünkösd lesz minden megszólalásunk, amely megérinti az emberi szíveket.
Ha a Szentlélek eltölt minket, akkor minden szentmisénk örömteli ünneplés és a feltámadás várása lesz.
Az eljövendő Szentlelket Jézus Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevezi ezen a helyen.
Az eredeti görög szövegben a Paraklétosz kifejezés szerepel, amely nem Vigasztalót jelent, hanem azt a személyt jelöli, akit valaki mellé állítanak azért, hogy az ő segítségére legyen valamilyen ügyben, inkább tehát ügyvédnek vagy pártfogónak nevezhetnénk.
Ilyen értelemben áll mellénk a Szentlélek.
Jézus azért ígéri meg és azért küldi el nekünk a Szentlelket, hogy távozása után is legyen pártfogónk, aki segít minket.
Az Úr így biztosítja azt, hogy mennybemenetele után is köztünk maradhasson Szentlelke által.
A Szentlélek másik megnevezése szerint ő az Igazság Lelke.
A Lélek védelmezi a krisztusi igazságot a sátán hazugságaival szemben.
Ő világosítja meg értelmünket, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságot és a hazugságot.
Ő ad nekünk erőt, hogy az igazságot kövessük és ne a hazugság szolgái legyünk.
Ma nagyon sok ember tanácstalanul éli életét, nincs akitől egy jó szót halljon.
Ilyenkor fontos tudatosítani magunkban, hogy a Szentlélek mindig mellettünk áll, mint egy jó tanácsadó. Amikor a szentírást olvassuk Ő az, aki megérteti velünk az Isten Szavát. Az apostolokhoz hasonlóan a mi elménk is megvilágosul a Szentlélek fényétől.
Megértjük hitünk titkait, és azokra építjük az életünket.
Az apostolokhoz hasonlóan várjuk imádkozva Jézus ígéretének beteljesedését, várjuk a Szentlélek eljövetelét!
Katolikus honlap Részlet…
Urunk Jézus Krisztus felment a mennybe, és fiatal Egyházát kis nyájként hagyta hátra. Ez a kis nyáj gyűlik most össze Máriával, az Úr édesanyjával, hogy az új, Istentől rájuk bízott feladatba bele imádkozzák magukat. Nem lehet eléggé felfogni: Az Egyház az imából jött létre, és tovább is minden időn keresztül az imából él.
Az Úr adta az apostoloknak ezt a példát, hiszen minden fontos döntés előtt visszavonult, hogy egyedül legyen és imádkozzon. Az Atyával kettesben töltött bensőséges párbeszédben hozta meg minden fontos döntését, és Egyházát is így alapította.
Az apostolok tehát Mesterük példáját követik, amikor az Utolsó Vacsora csöndjébe vonulnak vissza kilenc napra, hogy ott imádkozzanak.
Kilenc napon át akarnak a Szentlélek eljöveteléért könyörögni, akit az Úr vigasztalóként ígért meg nekik. Kilenc napon keresztül nem akarnak mást tenni, mint még egyszer mindazt végig gondolni, amit isteni Mesterükkel átéltek és Tőle tanultak. Egészen el akarnak merülni Jézus Krisztus szellemében.
Ezt megkönnyíti számukra Mária jelenléte, aki teljesen el van töltve isteni Fiával, és puszta ottlétével csodálatosan közel hozza számukra Jézus jelenlétét. Imában maradnak mindannyian együtt Krisztus jelenlétében, akkor is, ha Ő már a mennyben van és az Atya jobbján ül.
Az apostolok tehát időt szakítanak az imára. Ezzel akarnak minden őket követő generáció számára példát adni és minden embert figyelmeztetni: Időt kell szakítani az imára, mert az imádkozás a legértékesebb, amit mi ezen a világon tenni tudunk. Az életben az ima a legfontosabb idő. Sajnos ezt évszázadok óta egyre jobban elfelejtették, és végül egészen félreismerték.
Nagyon félek, hogy a világ azért fog elpusztulni, mert hiányoznak az imádkozók. Igen, félek, hogy a világnak el kell pusztulnia, mert ima nélkül nem állhat fent tovább, hiszen így hiányzik a kegyelem. Az utolsó évszázadok története egészen világosan mutatja számunkra: Amióta a szemlélődő kolostorokat egyre jobban kiirtották, a keresztény Európa egyre jobban szétesett. És amióta az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton az egyház a világhoz hasonult, nem csak a szerzetesi élet dőlt össze, mert az ima iránti megértés eltűnt, hanem az egész vallási élet. Hiszen az új liturgia a legnagyobb imából, amivel az Egyház Krisztus örökségeként rendelkezik, vagyis a szentmiséből az egyházközség szórakoztató ünnepét csinálta. Ezzel a nép számára az ima legfontosabb iskoláját törölték el.
Az új liturgia nem hoz létre imádkozókat, hanem legfeljebb karizmatikusokat, vagyis olyan embereket, akik az imánál és az imával szórakoztatni akarnak. Így nem csoda, ha ma az emberek többsége a rádiót vagy a televíziót előnyben részesíti az imával szemben.
Az elektromos média az élet minden lélegzetvételnyi szünetét hézagmentesen elfoglalta, és ezáltal az embereknek minden lehetőségét elrabolta az imához. Korábban még legalább az idősebb embereknek volt idejük az imára. Ma már ez is a múlthoz tartozik, ma egész nap szól a rádió vagy a televízió, ahelyett, hogy a rózsafüzért imádkoznák. Ha azonban nem imádkoznak többé, leszakad az összekötő híd a menny és a föld között, és az ember egyedül marad, egyedül Isten nélkül és kegyelem nélkül, egyedül saját tehetetlenségével.
Többnyire nagy tévedésben vagyunk. Hiszen általában úgy történik, hogy először minden szükséges és szükségtelen munkát elvégzünk, és utána adjuk meg Istennek, ami az időnkből ezután talán még megmarad. És természetesen mindig igen kevés marad, mert valójában nem is annyira fontos számunkra, hogy több időt szakítsunk Isten számára. Ha időnket jobban beosztanánk, akkor biztosan minden egészen másképp lenne, és mi naponta megtapasztalnánk, hogy azt az időt, amit Istennek ajándékozunk, más módon sokszorosan visszakapjuk, mert Isten kegyelmével a dolgokat sokkal könnyebben oldanánk meg, mint kegyelem nélkül. Ehelyett azonban a szorgosság ördögi körébe jutunk, amit ma stressznek hívunk, és ebből Isten segítsége nélkül egészen biztosan nem kerülünk ki többé.
Nem gondoljuk át, hogy ha nincs többé időnk Isten számára, akkor egy napon Istennek sem lesz több ideje a számunkra. És rettenetes gondolat, hogy a türelem Istenének elfogyhat a türelme, hogy türelme egy napon véget érhet. Mi, emberek el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi mindent vesztünk el az ima elmaradásával. Nem csak lelki nyugalmunkat veszítjük el, hanem mindenfajta természetfeletti erőt, hogy Isten birodalmáért működhessünk, vagy hogy az öröklétért valamit tenni tudjunk. Az ima nélküli ember a teremtés legszánalmasabb teremtménye. Kérjük Márián keresztül Jézust, hogy mint a szentek, mi is oda jussunk, hogy nem saját indíttatásból, hanem Jézus ösztönzésére tevékenykedjünk: Ő vezesse tollunkat, Ő sugallja szavainkat, minden tettünket Ő vezesse!
(Forrás:katolikus-honlap)
Urunk, Jézus Krisztus!
Te azt mondtad, hogy a Lélek örökre velünk marad. Semmi okunk sincs tehát kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van.
Hisszük, hogy a Szentlélek közösséget teremt és ő biztosítja a közösség egységét.
Közösséget teremt Istennel, az általad alapított Egyházzal és közösséget az Egyház tagjai között. Hisszük, hogy a Szentlélek Isten ereje bennünk, Isten hatalma bennünk, Isten ajándéka számunkra.
Az általad küldött Lélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket.
Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy élő közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen minket!
FOHÁSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ
Imádjuk és dicsőítsük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, és mondjuk ujjongó lélekkel:
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Szent Atyánk, ajándékozd Szentlelkedet nekünk, akik még nem tudjuk, hogyan kell imádkoznunk, hogy gyengeségünkben segítségünkre siessen, és neked tetsző módon közbenjárjon értünk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Isten egyszülött Fia, aki kérted az Atyát, hogy más Vigasztalót adjon Egyházadnak, engedd, hogy az Igazság Lelke örökké velünk maradjon!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Jöjj, Szentlélek-Úristen, és add nekünk a lélek gyümölcseit: a szeretetet, örömet, békességet, türelmet, kedvességet és jóságot, a béketűrést, hűséget, szelídséget, szerénységet, önmegtartóztatást és tisztaságot!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Mindenható Atyánk, te elküldted szívünkbe Fiadnak Lelkét, aki így szólít téged:
„Abba, Atya!”, vezess Szentlelkeddel, hogy örököseid legyünk, Krisztusnak pedig társörökösei!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Krisztus Urunk, te a Vigasztalót, aki az Atyától származik, elküldted, hogy tanúságot tegyen rólad, segíts, hogy mi is tanúságot tegyünk rólad az emberek előtt!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Az Atya a Szentlélek által tette Fiának, Krisztusnak testét élővé és éltetővé. Irányítsuk a dicséret szavát a háromszemélyű egy Isten felé:
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Atyánk, mindenható, örök Isten, Fiad nevében küldd el Egyházadnak a vigasztaló Szentlelket, hogy őrizze a szeretet és a teljes igazság egységében!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Küldj, Urunk, munkásokat aratásodba, hogy tanítsanak minden népet, és kereszteljék meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és erősítsék a hitben!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Urunk, segítsd mindazokat, akik Fiad nevéért üldözést szenvednek, hiszen ő megígérte: az igazság Lelkét adom nekik, hogy szóljon ajkukkal.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Mindenható Atyánk, ismerje meg mindenki, hogy te, az Ige és a Szentlélek egy vagytok, és benned, az egyetlen Istenben higgyenek, reméljenek, téged szeressenek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Élők Istene, tedd annak a dicsőségnek részeseivé a megholtakat, amelyben Fiad és a Szentlélek veled egységben mindörökre uralkodik!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
