Midőn Jákob fölocsúdott álmából, amelyben a mennyei létrát látta, ezt mondotta: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.” Majd fogadalmat tett: „Ha az Úr megőriz az úton és szerencsésen visszavezet atyám házába, akkor ezen a helyen oltárt építek az Úrnak és neki áldozom mindannak a tizedét, amit nekem ad.” (lásd. 1 Móz 28,16-22)
Sokan megígérnek Istennek egy jótettet, hogy ezáltal tiszteletüket még inkább kifejezzék, és erre az ígéretükre bűn terhe alatt kötelezik magukat. Megígérik például, hogy egy kápolnát építenek, zarándoklatot tartanak, segítenek egy embertársukon, vagy más egyebet tesznek, ami Istennek örömet okoz. – A szerzetesek megígérik, hogy lemondanak a magántulajdonról, szűzen élnek és elöljáróiknak engedelmeskednek. Az ilyen ígéretet fogadalomnak nevezzük. A fogadalom által tiszteljük Istent és még szorosabban kapcsolódunk hozzá. A fogadalom áldozat, amelyet Istennek bemutatunk és egyben támasztéka ingatag akaratunknak.
Aki Istennek valamit megfogad, annak fogadalmát meg kell tartania. Aki fogadalmát egy fontos dologban megszegi, súlyos bűnt követ el. „Ha mit fogadtál Istennek, ne késsél megadni; sokkal jobb fogadást nem tenni, mintsem fogadás után az ígéretet nem teljesíteni.” (Préd 5,34) Mielőtt valaki fogadalmat tesz, jól meg kell fontolnia. Súlyos fogadalom esetében tanácsot kell kérni a lelkiatyától. Az is forduljon lelkiatyához, aki azt hiszi, hogy fogadalmát nem tudja megtartani. Fontos okokból az Egyház változtathat a fogadalmon, vagy fölmentést adhat alóla.
