„Non nobis Domine non nobis, sed nomini tuo sed da Gloriam „
„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget”
Szent Anicét vagy Aniketosz (latinul: Anicetus), (2. század – 167. április 17.) a tizenegyedik pápa aki 154-től uralkodott. A hatalmas Római Birodalom egy keleti tartományában, Szíriában, pontosabban Emesza városában látta meg a napvilágot.
Anicét pápa idejében kezdett körvonalazódni a keresztény hit elkövetkezendő évszázadainak történelme.
Aniketosz pápaságának egyik legjelentősebb fordulata volt, hogy a birodalom keleti részéről származó püspök (mármint Róma püspöke) kezében hamar összekuszálódtak a szálak. Polükarposz Szmirna püspöke az ő pápasága alatt ment Rómába, hogy megvitassa a húsvét időpontjával kapcsolatban felmerült nézeteltéréseket.
Polükarposz szmirnai püspökségében ugyanis a keresztény ünnepet niszán (kb. április) hónap 14. napjára tűzték ki, amely egybe esett a zsidó Pészah ünneplésével. A birodalom keleti részében nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy Krisztus feltámadásának ünnepét a hét melyik napján tartsák. Ezzel szemben Aniketosz a húsvét ünnepét a vasárnaphoz kötötte. A hosszas megbeszélések azonban nem vezettek közös megegyezésre. Polükarposz és Aniketosz megegyeztek abban, hogy békés úton elfogadják egymás időpontjait, és a keleti tartományok niszán hónap 14-én tarthatják a húsvétot, míg nyugaton Aniketosz diktált.
Sokan ezt a momentumot tekintik az egyházszakadás első jelének. Erre meg is van minden okuk, hiszen ez a különbség később sok ellentétet szült.
A keresztény vallás újdonsága már lecsengett a Római Birodalom határain belül, és egyre több követőre talált, egyre nagyobb területeket hódított meg. A birodalom központjának, Rómának a püspökei mindig fontos szerepet játszottak ennek a vallásnak az összefogásában, azonban Aniketosz pápasága idején kiemelt fontosságúvá vált. Ezt a fontosságot mutatja Polükarposz zarándoklata is, valamint az is, hogy egyre több történetíró szegődött a pápa mellé. Ez a központosuló tekintet is előrevetítette Róma későbbi vezető szerepét.
Már I. Pius pápa uralkodása alatt megjelent az eretnekség fogalma, mégis az első pápa, aki kimondta és használta ezt a szót, Aniketosz volt. Az új vallást sokan sokféleképpen próbálták népszerűsíteni és értelmezni. A különböző fejtegetések néhány esetben már túl messzire mentek, és az egyház betiltotta azokat. Jusztinosz apologéta, Valentinosz és Markion ebben a korban léptek fel Rómában. A pápa elutasította tanaikat és eretneknek nevezve azokat, kiközösítette az egyházból őket. Így aztán neki is meggyűlt a baja a gnosztikusokkal és a markionitákkal.
Anicét mozgalmas uralkodást tudhatott maga mögött, amikor 167. április 17-én Róma egyik katakombájában vértanúként halt meg. Erre ugyan nincsenek kellő bizonyítékok, de holttestét 1604-ben találták meg a római Callixtus-katakombában. Ünnepét április 17-én tartják.
IMA SZENT PAPOKÉRT
(Prohászka Marcell)
Édes Uram Jézus, ki háromszor kérdezted, sürgetted Pétert, hogy nagyon szeressen téged, mert nagy szándékaidra csak akkor rátermett, ha szerető lélek van benne. Azt akartad, hogy veled egybeforrjon, mert csak akkor vezethet hozzád mást. Sürgetted apostolodban, hogy nagyon szeressen, hogy ne legyen bűne, hogy legyen erénye, s hogy benned, mint barátjában, megnyugodjék, hogy ne lépjen őfelé a kísértés, hogy: a világ-e vagy Isten. A világ szétfoszlik a te szeretetedtől, s magad maradsz a szívekben.
Istenem, adj a te szolgáidnak szívet, amelyben háromszor felszított szeretet van, hogy alkalmasak legyenek a te művedre. Te mondtad, Úr Krisztus, hogy az emberek halászaivá teszlek, de nekik is egész életet kell befektetniük. Adj nekik erőt és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életüket neked, Urunknak, Istenünknek szenteljék, azaz egyéniségedben, szellemedben egészen feloldódjanak, hogy ne csak hasonlítsanak hozzád, hanem beléd olvadjanak.
Emlékezzél, Uram, a te győzelmes lélekformáló szavaidra, ahogy meghívtad őket: „Jöjj és kövess!” Ó, milyen volt a tekinteted, hogyan mélyedt választottaid lelkébe. Hívó szavaidra ők „elhagytak mindent”, mint rossz köntöst vetették le a régi kis életet, és felöltözködtek a te akaratodba. Add, hogy végigzengjen életükön a te hívó hangod, és hálókkal, melyeket a te szavadra vetettünk ki, gyöngyöket halásszunk. Ámen.
(Prohászka, Szentlélek hárfája, 366. o.)
ADD NEKÜNK SZENTLELKED EREJÉT
Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk a Szentlélekben, többi keresztény testvérünkkel együtt, dicsőítsük Urunkat, és kérjük:
Úr Jézus, szentelj meg minket Szentlelked által!
Add nekünk Szentlelkedet, hogy az emberek előtt Királyunknak és Urunknak valljunk téged!
Úr Jézus, szentelj meg minket Szentlelked által!
Adj szívünkbe tettetés nélküli szeretetet, hogy igaz testvérként szeressük egymást!
Úr Jézus, szentelj meg minket Szentlelked által!
Éltető kegyelmeddel készítsd fel híveid lelkét, hogy örvendezve fogadják a Szentlélek ajándékait!
Úr Jézus, szentelj meg minket Szentlelked által!
Add nekünk Szentlelked erejét, hogy meggyógyítsa lelkünk sebeit, és erővel vértezzen fel minket!
Jézus, szentelj meg minket Szentlelked által! Amen.
